A tévés jogok, a tartozások, a csökkenő nézőszám a válsággal együtt küldhetik padlóra a spanyol klubfutballt. Az egyik BL-s spanyol klub játékosainak és az adóhatóságnak sem tudott fizetni, kizárták a nemzetközi kupákból. De mi a helyzet a nagyokkal?
A spanyol bajnoki mérkőzésekért járó tévés bevételek nagy része a két sztárcsapat számlájára kerül. A nagyjából 600 millió eurós éves bevételek felét a Barcelona és a Real Madrid kapja, a fennmaradó összegen a maradék tizennyolc klubnak kell osztoznia, ráadásul a közvetítési pénzek is gyakran késnek.
Az egyenlőtlen elosztás miatt a szezon elején tizenhárom klub sztrájkkal fenyegetőzött. És nem a kicsik. Az Athletic Bilbao, az Atletico Madrid, a Real Betis, a Celta Vigo, a Espanyol, a Getafe, a Granada, a Real Mallorca, az Osasuna, a Rayo Vallecano, a Real Sociedad, a Sevilla és Real Zaragoza augusztusban azzal a követeléssel álltak elő, hogy a tévétársaságok azonnal fizessék ki a közvetítésekért járó pénzeket, különben nem játszanak. A csapatok végül pályára léptek, mert állami közvetítéssel végül hároméves kollektív szerződést sikerült kötniük.
A klubok tavaly áprilisra összspanyol szinten már közel 750 millió eurós adótartozást és 600 millió eurónyi társadalombiztosítási járuléktartozást halmoztak fel. A spanyol kormány mentőövet akart nekik dobni, többszázmilliós tartozást engedtek volna el, de akkora volt a felháborodás az eurozónában, hogy meghátráltak, ezért minden klubnak rendeznie kellene a tartozását.
A helyzet sok csapat esetében kétségbeejtő. A Málaga például újoncként hiába szerepelt remekül és jutott be a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjébe, a játékosait sem tudta fizetni, amiért az UEFA megbüntette, a csapat jövőre nem indulhat semmilyen nemzetközi kupában.
Az eltiltás egy évre szól, de ha a klub március 31-ig nem rendezi adósságait, akkor kettőre nő, ráadásul 300 ezer eurós pénzbírságot is kaptak. A klub katari tulajdonosa már szabadulna a csapattól, és felmerült David Beckham neve mint lehetséges megmentőé.
Nem a Málaga az egyetlen klub, ahol bizonytalan a helyzet. Csőd szélén van Pintér Ádám csapata, a Zaragoza, a Granadánál és a Betisnél is egyre nagyobb a baj. Az Atletico Madrid tartozása is jelentős, nem véletlenül nem zárkóztak el legnagyobb sztárjuk, Falcao eladásától (60 millió euróra tartják), a klub elnöke szerint az üzletből egy időre megoldódnának a klub anyagi problémái.
A Paris Saint Germaint és a Manchester Cityt felvásárló, játékosokra áldozni is hajlandó milliárdosok egyelőre elkerülték a spanyol ligát, ahogy az olaszt is, igaz, ott az egymást érő bundabotrányok riasztják el a befektetőket.
Spanyol lapinformációk szerint decemberben egy orosz klub a világ legjobban fizetett futballistájává tette volna Messit, és még a Barca-sztár kivásárlási árát is hajlandóak lettek volna kifizetni. Állítólag a Mahacskala volt az érdeklődő, akik később ezt tagadták, de a milliárdosok által irányított orosz klubok helyzetéről mégis árulkodó ez.
Az Anzsinál futballozik a legjobban kereső futballista, Samuel Eto'o. A kameruni évi húszmillió eurót visz haza. A szentpétervári Zenit a nyáron hatvanmillió eurót adott a brazil Hulkért és a belga Witselért, fizetésük pedig olyan magas volt, hogy még a csapattársak is berágtak rájuk.
Az elkeseredettséget jól tükrözi az a tragikomikus eset, ami a Getaféval esett meg a nyáron. A kiscsapattól tízmillió eurót csalt ki egy magát dubaji befektetőknek kiadó csoport. A csalók százmilliós befektetést ígértek, a klub vezetői egy sejkkel alá is írták a szerződést. Később kiderült, a sejk valójában egy ötven euróért felbérelt brazil pincér volt, pénzt természetesen nem adtak, az ügyből nemzetközi nyomozás lett.
Szintén pénz miatt történt meg először, hogy tavaly októberben egyik spanyol tévécsatorna sem adta a válogatott fehéroroszok elleni mérkőzését, mert túl drága lett volna a közvetítési díj, így a spanyol adók inkább lemondtak a meccsről.
A spanyol Marca sportlap egyik vezetője, Paco Justica szerint a másik nagy probléma a nézőszámokkal van. „Szörnyen ütemezik a mérkőzéseket és a jegyárak is rendkívül magasak. Egy átlagos spanyol meccsre 25-30 euróval drágábban lehet bejutni, mint például egy angol Premier League-s mérkőzésre". A BBC kimutatása szerint az angol bajnokságban a szurkolók átlagosan 34 eurónak megfelelő összeget fizettek egy jegyért az idén.
A stadionok megtöltése érezhetően egyre nagyobb gondot okoz a spanyol kluboknak. A tendencia nem egyedi, az amerikai profi bajnokságokban különböző szolgáltatásokkal és rendelkezésekkel igyekeznek az arénákba csábítani a nézőket az évről-évre csökkenő nézőszámok miatt.
Ami a spanyolországi számokat illeti, az idei szezonban a Real Madridnak sikerült közel a legjobb százalékokat produkálnia kihasználtságban, hazai meccseiken átlagosan a Bernabeu 88 százalékát töltötték meg. Náluk néhány százalékkal jobb a Granada, de ott csak húszezres a stadion. A Barcelonánál, az Atletico Madridnál, az Athletic Bilbaónál a Deportivónál és a Málagánál nyolcvan százalékos a stadionok kihasználtsága a hazai meccseken, míg a Celta Vigo, a Levante, a Valladoid, a Mallorca és az Espanyol általában félház előtt játszik.
Ami pedig az ütemezést illeti, a tévétársaságok szempontjai érvényesültek: az ősszel volt olyan forduló a spanyol bajnokságban, amikor mind a tíz találkozó különböző időpontban kezdődött, délben is rendeztek meccset félig üres lelátók előtt.
„A kluboknak sokkal megfontoltabban kell költekezniük, és meggondolniuk, hogy mire áldoznak pénzt. Az országot sújtó válság minket is érint" - mondta Xabi Alonso, a spanyol válogatott és a Real Madrid középpályása a kialakult helyzetről.
A bajnokság rajtját el kellett halasztani 2011-ben, mert a játékosok sztrájkba léptek az elmaradt fizetések miatt. Másfél éve több száz futballistának tartoztak a klubok, azóta ez a szám valószínűleg csak nőtt, ahogy a Málaga példája is mutatja.
A ligában alkalmazott külföldi futballisták kedvező adózás mellett vehetik fel fizetésüket, a Beckham-törvény értelmében pénzük huszonnégy százalékát adózták le. A 2005-ben bevezetett törvény miatt az országban évi 183 napot tartózkodó külföldi munkavállalók 600 ezer euró éves kereset fölött is csak 24 százalékot adóztak, szemben a spanyol állampolgárokra érvényes 43 százalékkal. Ezért sem került tavaly nyáron a brazil Kaká a Real Madridból vissza a Milanba, mert az olasz bajnokságban jelentősen nőttek volna a játékos adóterhei.
Ezt a szabályt változtatták volna meg idén januárban, 54 százalékra emelték volna a külföldiek adóját, de egyelőre nem alakították át a régi rendszert.
Görögországban a legnagyobb kluboknak is nehéz az életük a gazdasági válság miatt. A szezon elején a PAOK és az AEK több játékost elküldött, hogy talpon tudjanak maradni, az Olympiakoszál pedig húsz százalékkal csökkentették a legjobban kereső futballisták fizetését. A válság miatt a hazai és fiatal játékosok kerültek előtérbe, a keretek átlagéletkora jelentősen csökkent, és több klub olyan kezdőcsapattal áll fel, melyekben kizárólag görög játékosok kaptak helyet.
Olaszországban, ahol egyre nagyobb válságban van a klubfutball is, már évek óta ötven százalék fölött adóznak a futballisták, azaz jóval kevesebbet visznek haza, mint Spanyolországban. A Serie A-ban egyre kevesebb is a sztár, igaz, a nagy klubok nem is nagyon tudják már őket megfizetni. Silvio Berlusconi, a Milan tulajdonosa a nyár végén azt mondta, már elmúltak azok az idők az olasz futballban, amikor a legnagyobb játékosokat az olasz bajnokságba tudták csábítani.
Erre a legjobb bizonyíték éppen a Milan, ahonnan az elmúlt két szezonban közel két csapatra való játékos távozott, és az elvándorlás a januári átigazolási időszakban is folytatódhat. Hónapok óta egy húszéves olasz fiatal, El Shaarawy a húzóember, aki a bajnokság góllövőlistáját vezeti.
Akármilyen nehéz helyzetbe is hozza a válság a klubokat és a spanyol futballt, a válogatottat irányító Vicente Del Bosque szövetségi kapitány optimista. „Mint minden spanyol állampolgár, minket, futballban dolgozókat is aggaszt az ország helyzete, de ugyanakkor nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a sportban jól alakulnak a dolgaink. A fiatal játékosaink nagyszerűen képviselik az országot, viselkedésükkel jó példát mutatnak" - mondta a Real Madriddal korábban kétszer is Bajnokok Ligáját nyert edző.
A spanyol válogatott az elmúlt négy évben az összes jelentős tornát megnyerte, 2008-ban Európa-bajnok, 2010-ben világbajnok, 2012-ben pedig címét megvédve ismét Eb-győztes lett.
Az utánpótlás-válogatottaknak is jól megy, az U21-es csapat két éve megnyerte az Európa-bajnokságot, tavaly nyáron pedig az U19-es válogatott lett Eb-győztes.
A két nagy klubnál, a Barcelonánál és a Real Madridnál egyre több saját nevelésű játékost építenek be az első csapatba. Az ősszel a Barcának volt olyan bajnokija, ahol kizárólag olyan futballisták voltak a pályán, akik a klub akadémiájáról kerültek ki. A Realnál José Mourinho edző is többször dobott be fiatalokat a mélyvízbe, a Bajnokok Ligájában és a Spanyol Kupában 17-18 éveseket is kipróbált. A pénzteleség által sújtott kisebb csapatok számára is a fiatalok jelenthetik az egyik megoldást költségeik csökkentésére.
A nemzetközi kupákban sincs egyelőre gond a spanyol csapatok teljesítményével, a Barcelona 2009-ben és 2011-ben is Bajnokok Ligáját nyert, az Európa Ligát pedig tavaly az Atletico Madrid nyerte egy másik spanyol csapat, az Athletic Bilbao ellen.
A kormány tervei szerint a kluboknak 2020-ig kellene rendezniük a tartozásaikat, azaz még hét évük van, hogy kigazdálkodják a szükséges pénzt.
Egy tavaly júniusban kötött megállapodás szerint a klubok beleegyeztek abba, hogy 2014-től a tévés és rádiós jogokból származó bevételeik 35 százalékát elkülönítsék adósságaik rendezésére, amely így folyamatosan csökkenhetne.
A Német Labdarúgó Szövetség által korábban bevezetett szabályozásoknak köszönhetően öt éve stabilizálták a német klubfutballt. A bajnokságban a klubok bevételük ötven százalékát költik bérekre, míg ez a szám az angol bajnokságban hatvanhét százalék átlagosan. Megváltoztatták a tulajdonosi rendszert is, a klubok ötven plusz egy százalékát a tagoknak kell birtokolniuk. A jegyárak nézőbarátak, így nincs gond azzal sem, hogy a stadionokat megtöltsék.
A sportért felelős spanyol államtitkár, Miguel Cardena azt nyilatkozta, egy olyan hosszútávú tervezetet dolgoztak ki, amely kiutat jelenthet az adósságokból, lépésről-lépésre csökkenti a klubok tartozásait.
Az eladósodás ellen már az UEFA is igyekezett fellépni, 2010-ben fogadták el a pénzügyi fair play szabályt. Ennek értelmében egy klubnak csak annyi kiadása lehet, amennyit a bevételei lehetővé tesznek, ha nincs tartozása az adóhatóságok, a hitelezők vagy éppen a játékosok felé. Amelyik klub nem teljesíti az előírásokat, kitilthatják az európai kupákból. Ennek esett áldozatául a Málaga is, de már szeptemberben is több klubot szankcionáltak.
A 2014/15-ös szezontól kezdve a szövetség kíméletlenül büntetne, 2018-tól pedig végleg megszünne a külső finanszírozás, a klubok csak magukra számíthatnának.