Nagy meglepetésre David Moyest választotta utódjául Sir Alex Ferguson a Manchester United kispadjára, a legenda távozásának bejelentése után egy nappal az Evertontól érkező menedzsert ki is nevezték a ManUnited élére, ráadásul hatéves szerződést kapott - vagyis biztosak benne, beválik.
Moyes kedvelt felállása a 4-4-1-1 volt az Evertonnál, az elmúlt négy évben csak akkor változtatott ezen, ha sérülés vagy eltiltás miatt kulcsjátékos hiányzott a keretből. Sir Alex Ferguson irányítása alatt a Manchester United csakugyan 4-4-1-1-et játszott, a két taktikára azonban nem mondhatjuk, hogy tökéletesen egyezne.
A legszembetűnőbb, egyúttal legfontosabb különbség az, ahogy a 10-est, vagyis az irányító középpályás szerepét látják a pályán. Fergusonnál legtöbbször Rooney segítette ebben a pozícióban a csatárt, korábban Cantona, de a Dortmundtól megvásárolt Shindzsi Kagawa számára is ez az ideális hely.
Moyesnál, az Evertonban Marouane Fellaini, a belga óriás uralta a középpályát, egészen más szerepkörben. Fellaini erőszakos, fizikális játékos, aki gyakran tör be a 16-osra, fejjel is rendkívül veszélyes, de labdaszerzésben is nagyon erős - nem is csoda, az idei szezon előtt lényegében a mindenes középpályás szerepét játszotta az Evertonban, Tim Cahill távozásával került közelebb a kapuhoz. Lényegében az idei Everton-taktika legfontosabb eleme ő, de Moyes azért nem rá teszi fel az összes zsetonját: a nagy hajú belga előtt Mikel Artetával a középpályán sem esett kétségbe a Unitedhez érkező skót edző. (Mikor még Arteta ott játszott, de tavaly előtt nyáron elment az Arsenalba.)
Wayne Rooney jövője kérdéses a Unitednél – egykor a Moyes irányította Evertontól érkezett Manchesterbe a csatár -, aki úgy nyilatkozott, hogy a skót megfojtotta Liverpoolban, ezért muszáj volt váltania. Ennek már 9 éve, a viszonyuk azonban azóta sem tisztázódott, Rooney pedig az elmúlt két hétben kétszer is kérte, hogy adják el a nyáron. Ha ő megy is, Kagawa még mindig ott lesz, ám Fellaini érkezése sincs kizárva. A belgának 23 millió fontos kivásárlási ára van, mivel Moyes tökéletesen ismeri, és nagyszerűen tudja kihasználni az adottságait, viszonylag biztos befektetés lenne, és nem is drága.
Nem csak ő az egyetlen játékos, akit magával vihetne az Evertonból Moyes, Leighton Baines már korábban is a United látóterébe került. Az agilis balhátvéd jól lép fel a támadásokhoz a szélen, rengeteget fut, ez pedig elengedhetetlen Moyesnál, aki nagyon szereti a széleken felvinni a labdát.
Gyakran törekszik arra, hogy emberfölényt alakítson ki a vonal mellett, és ebből indulhasson meg csapata, amiben a középről kilépő játékosok segítenek. A védőknél és középpályásoknál nagy hangsúlyt fektet a labda járatására, az Everton pillanatok alatt képes oldalt váltani, ehhez azonban az kell, hogy minél pontosabb passzokkal, minél kevesebb érintésből jusson át a labda egyik szélről a másikra.
A United belső védői jó érzékkel teszik ki a szélre a labdát, a jobb oldalon Rafael sokat fejlődött, az egyetlen kérdés a szezon végére 32. évét taposó Patrice Evra. Nincs igazán jó helyettese, és bár idén javult a formája, Baines mindenképpen jobb opciót jelentene, már ha az Everton elengedi. Ha nem is vele, valakivel mindenképpen erősíteni kell a védelem bal oldalát.
Young és Valencia a középpálya két szélén jól illik Moyes stílusához, bár a beívelésekben fejlődniük kell majd, középen Cleverly és Carrick viszont nincs veszélyben. Kagawa illik talán legkevésbé Moyes jelenlegi játékába, Rooney sokkal jobb lenne, erősebb is és jobban is védekezik a japánnál. A támadásoknál a fejjáték fontos volt az Evertonnál, Tim Cahill például jóval több gólt szerzett fejjel, mint lábbal evertonos évei alatt, azonban sem Rooney, sem Robin van Persie nem túl erős e téren: RVP mindössze 6 gólt fejelt a Premier League-ben, miközben 114-et rúgott, de Rooney is csak 15 gólt szerzett fejjel, míg lábbal 141-et. Ez lehet Moyes számára a legfontosabb játékelem, amit fejlesztenie kell.
Globálisan nézve két másik, meglehetősen fontos dologban marad el Fergusontól Moyes, amin változtatnia kell, ha folytatni akarja Sir Alex sikereit. Az Old Trafford közönsége sok gólhoz szokott az elmúlt időszakban, csak az elmúlt három szezont figyelembe véve (az idei, még le nem zárult bajnoksággal együtt) jól látható, hogy a Manchester United jóval eredményesebb volt. Moyes csapata küzdős, kierőszakolt győzelmeket szerzett, a 2010-es szezon óta mindössze 20 góllal szereztek többet az ellenfeleknél (153-123-as gólarány), miközben a United gálázott. Ugyanennyi idő alatt 246 gólt rúgtak és csak 107 gólt kaptak, vagyis 137 találattal többet jegyezhettek a bajnokságban, mint amennyit kaptak. Persze a United keretét sokkal jobb futballisták alkotják.
A másik fontos mutató a gyengébb csapatok elleni eredmény. Moyes jól felkészítette az Evertont a nagyok ellen, az elmúlt három szezonban egyetlen komolyabb vereségük volt (a Liverpooltól kaptak ki 3-0-ra), de rendszeresen rabolták a pontokat az olyan csapatok ellen, mint a United, az Arsenal, a Chelsea vagy éppen a Manchester City. Viszont a kisebb csapatokkal szemben nem tudták folyamatosan hozni a kötelezőt - ezt nem néznék jó szemmel a ManU-nál –, az elmúlt hat szezonban a kiesők ellen 25 pontot vesztettek idegenben (otthon és idegenben együtt 37-et összesítve).
Sir Alex Ferguson helyére lépni nem lesz könnyű, David Moyes azonban a bajnokcsapat irányítását veheti át, és túlzott mértékben a keretet sem kell majd átalakítania: a ManU jelenlegi és az Evertonnál alkalmazott taktikája között pedig erőlködés nélkül lehet megteremteni az átmenetet.