A portugál bajnokság csapatainál, mint ahogy jó pár spanyolnál is, bevett szokás, hogy egy klub külső segítséggel vesz meg egy játékost – egy harmadik fél, legyen az cég, szponzor vagy magánszemély bevonásával, ám így a későbbi átigazolási díjon is osztozni kell, illetve bizonyos mértékben be kell vonni a külső partnert is a döntéshozásba.

Ez történt Marcos Rojo esetében is, akit a Sporting mellett részben a Doyen Sports nevű ügynökség birtokolt a keddi eladásig – ezt a céget az európai futball egyik szuperügynöke, Jorge Mendes alapította, és számos játékosban van üzletrészük.

A portugál csapat szeretett volna minél többet kapni a védőért, aki egyébként még az átigazolás előtt sztrájkba lépett, hogy ezzel segítse elő a klubváltást. A Sporting el is utasította a Manchester United első ajánlatát, ám ezért a játékost 75 százalékban birtokló Doyen Sports egyből kártérítést követelt, szerintük ugyanis a korábbi szerződésben szerepel egy pont, miszerint minden elutasított átigazolási ajánlat után annak 75 százalékára jogosult az ügynökség, vagyis 15 millió eurót követeltek. A Sporting egyébként szerette volna 30 millió euróig feltornászni a játékos árát.

Eközben a csapat is megkezdte a harcot, augusztus elején egy hivatalos közleményben arról írtak, hogy a meg nem nevezett klubtól érkező ajánlat előtt egy titkos ülésen a klub képviselői mellett a Doyen Sports emberei is jelen voltak, a tárgyalást pedig nem is portugálul, hanem a kérő klub nyelvén folytatták és a Doyen túlzott mértékben beleszólt a feltételekbe.

Emiatt fel is mondták a korábbi szerződést a Doyennel, amely a portugál A Bola lap szerint a Manchester Unitedtől érkező 20 millió euróból mindössze 3-at kap meg a jelenlegi feltételek alapján a Sportingtól, éppen ezért be is perlik a csapatot.

Az A Bola cikkáben arról ír, hogy a United 10 milliót előre kifizet, a maradékot pedig két ötmilliós részletben törleszti majd – ebből 13 millió marad a Sportingnál, 4 a játékos korábbi csapatát, a Szpartak Moszkvát illeti meg, a Doyen pedig csak 3 milliót kap. Továbbá a Sporting 20 százalékban részesül Rojo következő eladásából, amennyiben a vételára meghaladja majd a 23 millió eurót.

Rojo mellett több más, nyáron a Premier League-be kerülő játékosnál fel kellett oldani a külső tulajdonos jelentette problémát, ugyanis Angliában 2007 óta ez tiltottnak számít, amióta a harmadik fél nyomására kellett eladnia a West Ham Unitednek Carlos Tevezt és Javier Mascharanót is.

Csak idén nyáron többek között Eliaquim Mangala, Lazar Markovic, Diego Costa és Filipe Luis esetében kellett lemondania a külső cégnek a tulajdoni viszonyról, hogy ügyfele a Premier League-ben folytathassa. Mangala esetében szintén a Doyen volt érintett, emiatt a Porto alig 30 millió eurót kapott meg a csaknem 54 milliós vételárból.

A külső tulajdonosok szerepvállalását jelenleg csak Angliában, Franciaországban és Lengyelországban tiltják, ám az UEFA és a FIFA is vizsgálja annak a lehetőségét, hogy globálisan felszámolják ezt a jelenséget. Portugáliában például az első osztályban szereplő játékosok 27-36 százalékát vették meg a csapatok külső segítséggel, de a spanyoloknál is meglehetősen magas ez az arány. A 2013-14-es szezon előtti átigazolási időszakban eladott játékosokért kifizetett 3 milliárd euróból 900 millió kötött ki ügynökök és résztulajdonos cégek kezében, ez pedig követhetetlen az UEFA szerint, ezért akarják felszámolni.