Az elmúlt három selejtezősorozatban elszoktunk attól, hogy az ötödik vagy az alatti kalapból érkező rivális legyőzi a magyar futballválogatottat.

Legutóbb Moldávia vert bennünket 2007 novemberében, Várhidi Péterrel egy már tét nélküli meccsen, Kisinyovban 3-0-ra. Akkor minket húztak az ötödik, őket a hatodik kalapból, de mindössze két hely választotta el a két nemzetet a FIFA-rangsorban. Magyarország a világbajnok olaszok legyőzése ellenére is csak az 50. helyen állt az év végén.

A 2010-es vb-selejtezőn, Erwin Koeman idején Albániát kapott gól nélkül sikerült oda-vissza legyőzni. A jól megszervezett védekezés, a helyenként értelmezhető csapatjáték elég volt az otthoni 2-0-hoz és a kinti 1-0-hoz is.

Egervári Sándor a következő két selejtezősorozatban sem veszített pontot az ötödik kalapból érkező riválissal szemben. Moldáviát itthon 2-1-re, idegenben 2-0-ra győzte le a 2012-es Eb-selejtezőben.

Az itthoni meccsen a moldávok 84. helyen álltak a világranglistán, a kinti meccsen azonban már csak a 136. helyen jegyezték őket.

A 2014-es sorozatban az észteket idegenben 1-0-ra, itthon pedig 5-1-re múlta felül. Az észtek az előző selejtezőben pótselejtezőig jutottak, de így sem tudtak előbb jutni az ötödik kalapnál.

Pintér ezt a jó és a pillanatnyi állapotokra nézve feltétlen hízelgő sorozatot rögtön megszakította.

2008-ig kell visszakanyarodnunk egy vereségig: Bozsik Péterrel az Európa-bajnoki selejtező sorozatban a 116. helyen álló Máltától kaptunk ki idegenben, ezt azért fontos kiemelni, mert az északírek győzelmükkor a 95. helyen álltak, vagyis nagyjából hasonló kaliberű ellenfélként lehet rájuk tekinteni.

Ilyen szerény képességű ellenféllel szemben az a 2006-os volt az utolsó súlyos kudarc (Málta ellen 2-1), utána csak jobb jött.