Az első félidőben idegesség és sok pontatlanság jellemezte a csapatokat, a második félidőben viszont igazi küzdelmet láthattunk. Edzői elemzés a 2-1-es portugál győzelemről.
Mind a két csapat csak győzelem esetén, sőt, csak nagyobb arányú győzelem esetén álmodozhatott a továbbjutásról.
Paulo Bento felforgatta a középpályáját. Velosóból kényszerűségből balhátvédet csinált, Meireles
kimaradt, Amorim és William pedig bekerült a csapatba.
A ghánai csapatot botrányok övezték az elmúlt napokban, mindenre koncentráltak, csak a
mérkőzésre nem, így nem a legbiztatóbb előjelekkel várták a mérkőzést.
A meccs elején agresszívan letámadták a ghánaiak a portugálokat, akik ezzel nem tudtak mit kezdeni, legtöbbször csak előreívelték a labdát. Az első félórában 38 hosszú passzuknak csak 55%-a volt jó.
Ez a pontatlanság a Ghánára is igaz volt, rengeteg eladott labdát, labdakezelési hibát láthattunk. Csak a portugál gól után, a félidő végére nyugodtak meg a csapatok.
Az afrikaiak a pálya két szélén próbálkoztak Ayew és Atsu, illetve a hozzájuk felzárkózó
szélsőhátvédek, Asamoah és Afful segítségével helyzeteket kialakítani inkább kevesebb, mint több
sikerrel.
A portugáloknak pedig se az előrevágott labdáik, se a beadásaik nem voltak pontosak (kivéve
Pereira egyik beadását, ami után Ronaldo fejelhetett tisztán), és a sors fintora, hogy pont egy újabb
pontatlan beadás után szerezték meg a vezetést Boye öngóljával.
Pont a gól után álltak vissza a ghánaiak és vettek vissza a pressingből, igaz, azt az őrült rohanást, amit addig műveltek, nem is lehet 45 percen keresztül fenntartani.
Hiába a portugál vezetés, nekik is több kockázatot kellett vállalni, hiszen biztosra vehető volt, hogy az egygólos győzelem nekik kevés lesz a boldogsághoz. A két szélsőhátvéd Joao Pereira és Veloso már az első félidőben is erősen támadószellemben játszott, a másodikban még inkább igaz volt ez rájuk.
Ronaldo és Nani befele húzott a szélekről, így támadásban a szélességet a hátvédeknek kellett biztosítani. Azonban a mögöttük maradó hatalmas üres területek nem voltak kellőképp bebiztosítva, így ott sebezhetővé vált a portugál csapat. A ghánai gólnál Pereira helyén hozzák fel a labdát, és a gólt fejelő Gyanról Veloso marad le.
Sőt, négy perccel később egy kontra után megszerezhette volna a vezetést Ghána, de Waris mellé
fejelte az ajtó-ablak ziccert.
Mindkét szakvezető cserékkel próbálta még támadóbbá tenni csapatát, és egy nyílt küzdelmet láthattunk. Az utolsó 25-30 percben alakították ki a csapatok a gólszerzési lehetőségeik felét (14/7
portugál oldalon és 11/5 a másikon).
Az utolsó 10-15 percre már mind a két csapat messze érezhette magát a továbbjutástól, így inkább már csak becsületből mentek előre, nem valódi meggyőződésből. Az egyébként remekül védő Dauda kapus meg gondoskodott arról, hogy Ronaldo ne menjen haza a vébéről rúgott gól nélkül, így nyert Portugália, de kiesett a G-csoportból.
Az első félidőt rengeteg magasan szálló labda és pontatlanság jellemezte. Az átszervezett portugál
középpálya nagyon rozsdás volt, a kényszerbalhátvéd Veloso többnyire csak kereste a helyét, és
egymás után adta be pontatlanul a labdákat, igaz, egy ilyen erős ghánai segítséggel a kapuba jutott.
A második félidőre mindent feltett egy lapra a portugál csapat, kinyíltak hátul, amit a ghánaiak
ki is használtak, amivel közelebb kerültek a csoport második helyéhez. Azonban nem volt akkora
különbség a két csapat között, hogy bármelyikük is kivívhatta volna a továbbjutást érő többgólos
győzelmet.