A FIFA még jóval az 1958-as világbajnokság előtt jelezte, Svédországban kizárólag olyan csapatok játszhatnak, amelyek legalább egy selejtezőn pályára léptek. A vb-mezőny 16 helyéért 56 csapat indult el, végül sem afrikai, sem ázsiai csapat nem jutott el Svédországba, viszont először fordult elő, hogy az Egyesült Királyság mind a négy csapata (Anglia, Skócia, Észak-Írország, Wales) igen.

Wales második lett selejtezőcsoportjában, csak azért indulhatott, mert Izrael ellenfelei sorban visszaléptek, senki nem akart velük játszani. Játék nélkül viszont nem indulhattak el, ezért a FIFA-nak találnia kellett egy ellenfelet, Wales pedig legyőzte Izraelt, és kijutott. Pótselejtező döntött a pontegyenlőséggel végzett szovjetek és lengyelek között, előbbi csapat 2-0-ra nyert, és először indulhatott világbajnokságon. A szervezők nem csináltak kiemelést (az 54-es lebonyolítást rengeteg kritika érte), először rendezték a máig használt rendszerben a tornát. A csoportkört úgy sorsolták ki, hogy mindegyik négyesbe jutott egy brit, egy nyugat-európai, egy kelet-európai és egy amerikai csapat. Komoly vita alakult ki, mi döntsön a körmérkőzések után, már javában ment a világbajnokság, amikor még nem tudták, gólkülönbséget számoljanak, vagy rájátszás döntsön.

A vitának azért lett jelentősége, mert mind a négy csoportban volt pontegyenlőség, végül a továbbjutás eldöntésére pótselejtezőket rendeztek, a csoportelsőségért viszont a franciáknak elég volt a jobb gólkülönbség a jugoszlávokkal szemben. A csoportkör történetéhez tartozik, hogy június 8-án megszületett a világbajnokságok történetének első gól nélküli döntetlenje (Brazília-Anglia).

Az 1. csoport körbeverései után a németek mögötti második helyért Észak-Írország 2-1-re legyőzte Csehszlovákiát, a 3.-ban Wales a magyar válogatottat ütötte ki (2-1), a 4.-ben pedig a Szovjetunió verte ki Angliát (1-0), és jutott a negyeddöntőbe. Jugoszlávia hiába szeretett volna inkább pótselejtezőt, a későbbi gólkirály Just Fontaine gólzáporával a franciák megnyerték a csoportot, és könnyebb ellenfelet kaptak a nyolc között, a délszlávok pedig kiestek Németországgal szemben.

A németek mellett Fontaine újabb góljával a franciák mentek a négy közé. A házigazda svédek (54-ben is jó csapatuk lett volna, de az amatőrstátusz körüli viták miatt nem voltak ott Svájcban) a Szovjetuniót győzték le, a brazilok pedig második brit ellenfelükkel is megszenvedtek: Wales ellen Pelé megpattanó lövése döntött, de a magyarokat kiverő csapatból sérülés miatt hiányzott a Juventus sztárja, John Charles.

Az elődöntőkben a sérülések miatti emberelőnyök játszották a főszerepet. A franciák Fontaine góljával még egyenlítettek Brazília ellen, de a védelem közepéből kidőlt Jonquet, és mivel ekkor még nem volt csere, a francia válogatottnak 10 emberrel esélye sem volt a villogó brazilok ellen: Pelé mesterhármasával Brazília jutott a döntőbe, de a torna legjobb meccse után a francia válogatottnak is jutott a dicséretből.

A másik ágon a svédek előbb lerúgták a németek legjobbját, Fritz Waltert, majd a kifejezetten durva mérkőzésen kettős emberelőnybe kerültek, amikor Zsolt István játékvezető kiállította Juskowiakot. A hajráig így is szoros volt a meccs, de az utolsó tíz percben Svédország két gólt is szerzett, és bejutott a döntőbe, ezzel támasztva alá a hazai szövetség döntésének helyességét, akik néhány nappal a torna előtt végül engedélyezték a profi játékosok szereplését a csapatban.

A döntőben Svédország szerzett vezetést, de a szünetben már Brazília vezetett, a hajrára pedig már nem is maradt nyitott kérdés, a brazilok könnyedén lépték le ellenfelüket. Vava és Pelé dupláztak, az ötödik brazil gólt az a Mario Zagallo szerezte, aki később edzőként is világbajnoki címet szerzett Brazíliának.

Az Aranycsapat által már négy évvel korábban feszegetett 4-2-4-es játékrendszerben brillírozó brazilok a torna második szakaszában találták meg az ideális összeállítást, ekkor a Garrincha, Vava, Pelé, Zagallo csatársor tartotta rettegésben az ellenfelek védelmét. Brazília sikeréhez kellett a csapaton belül katonás fegyelmet tartó zseniális edző, Vincente Feola, aki aprólékosan felkészítette játékosait minden meccsre.

Bár a négy évvel későbbi csapat legalább olyan jó volt, mint az 1958-as, a brazilok játéka előtt már Svédországban leborult a világ: újszerű taktikájukat, technikai képzettségüket egy 17 éves zseni, Pelé tette felejthetetlenné, és vitathatatlanul a világ legjobbjává. A bronzmérkőzésen Franciaország 6-3-ra legyőzte Németországot, Fontaine négy gólt lőtt, 13 gólja máig élő rekord a vb-gólkirályok között.