A 17 évesek válogatottja hazai pályán próbált meg bejutni Európa legjobb 28 csapata közé.
Ebben a korosztályban még csak-csak adódtak értékelhető eredményeink az előző években, az állami milliárdok megjelenése azonban nem okozott érdemi változást, sőt. Ebben a cikkben is rámutattunk már a lejtmenetre.
A 33 éves edző, Szélesi Zoltán csapata 2-1-re vezetett nyolcvan percig Grúziával szemben, ebben a korosztályban még nem 90 percet játszanak, hanem tízzel kevesebbet.
A 82. percben azonban a csereként beálló Ozbetelasvili egyenlített, Grúzia ezzel második lett a csoportban, a magyarok nyeretlenül a negyedik helyen végeztek.
Ha az akadémiákon és kisebb külföldi klubokban nevelkedő magyarok megtartották volna a vezetést, akkor legjobb harmadikok versenyében megnyílt volna az út a legjobb 28 csapat közé.
Ha a magyarok a szlovákokkal szemben megtartották volna a vezetést két napja, akkor is simán továbjutnak. De 1-1 lett.
Csak pár meccs, amikor az utolsó pillanatokban sikerült pontot veszíteni, és ami jelentős változást hozott a csoport végkimenetelében.
Megállapítható: a milliárdokkal megtámogatott akadémiai képzés és versenyeztetés már fiatalon sem készíti fel az utolsó perces koncentrációra a játékosokat.
"Borzasztóan csalódott vagyok, mert a három mérkőzésen nyújtott teljesítményünk alapján ott lett volna a helyünk a továbbjutók között, mégis kevesebb pontot gyűjtöttünk, mint a riválisaink. Csapatszinten a lehető legjobban felkészültünk mindhárom találkozóra, megvalósítottuk a pályán, amit elterveztünk, de a játékunkból hiányzott az az apró plusz, amivel magunk javára tudtuk volna eldönteni a meccseket. Sokat fejlődött a csapat az utóbbi hónapokban, de sajnos a hibák számát nem tudtuk olyan szintre csökkenteni, hogy megnyerjük azokat a mérkőzéseket, amelyek a játék alapján nekünk állnak. Csak magunkat okolhatjuk a kudarcért, ez a torna megmutatta, hogy mi az, amiben további fejlődésre van szükség ahhoz, hogy eredményességben előrelépjünk.