A Bayern München 35 millió eurót fizetett ki kedden egy olyan portugál játékosért, Renato Sanchesért, aki mindössze tizennyolc éves, de már a portugál foci egyik legnagyobb ígérete. 

A szezont még a Benfica második csapatában kezdte, de miután felkerült az elsőbe, kirobbanthatatlan volt, még a Bajnokok Ligája-csoportkörben is villogott, és a huszonegy éven aluli játékosoknál övé volt a legtöbb labdaszerzés a sorozatban. Fizikuma tökéletes, leginkább egy amerikaifutballistához hasonlít a masszív felépítése. 

Sanchesben akkora potenciál van, hogy a különböző záradékok miatt akár 80 millió euróra is felkúszhat az ára, ami már csak azért is nagy szám, mert 2006-ban a Benfica 750 euróért – néhány labdáért hozta el az Águiastól az akkor 9 éves tehetséget. Anno amúgy a Sporting is hasonló üzlettel szerezte meg Cristiano Ronaldót, csak ők a labdák mellett felszereléseket is adtak.

Renato Sanches már a sokadik olyan név az elmúlt évekből, akit egy vagyonért adott tovább a rendszeres BL-résztvevő portugál sztárcsapat, mégis az esete egy kicsit más, de erről később.  

A Deloitte tavalyi kimutatása szerint a Benfica 2015-ben a világ huszonhatodik leggazdagabb klubja volt, ami nem annyira félelmetes, ha azt nézzük, hogy nemzetközi kupa közelébe nem kerülő Premier League-s csapatok is előzték. De számokban már jobban néz ki:

Az elmúlt hét évben jól nyomon követhető volt a stratégia is, amivel szinten tudták tartani a klubot: tíz legnagyobb összegért eladott játékosukból kilencet ebben az időszakban értékesítettek.  Nézzünk néhány olyan futballistát, akire a megfigyelőhálózatuknak köszönhetően csaptak le, és aztán néhány szezon után jó pénzért megváltak tőlük.

• Az argentin Angel Di María 19 évesen, 6 millió euróért került a lisszaboni csapathoz, három évvel később a Real Madridnak 25 millióért adták tovább.
• A brazil Ramirest is Dél-Amerikából hozták el 7,5 millióért, két év után a Chelsea-nek adták tovább 22 millióért.
• A belga Axel Witselért már 9 milliót fizettek a Standar Liege-nek, egy idény után a Zenit a kivásárlási áráért, 40 millió euróért vette meg.
• Fabio Coentrao egymillió euróért érkezett 19 évesen a Rio Avétől, négy évvel később 30 millióért és Ezequiel Garayért cserébe adták oda Realnak.
• A szlovén Jan Oblak kapust 1,7 millió euróért szerezték meg hazájából, és évekkel később 16 millióért vitte el a mostani BL-döntős Atlético Madrid, ezzel ő lett a spanyol liga történetének legdrágább kapusa.
• Bernardo Silva már saját nevelés volt, akit Rui Costa óta a legnagyobb portugál tehetségnek kiáltottak ki többen, így sokan meg is rökönyödtek azon, amikor a Monacónak továbbadták 15 millió euróért az akkor húszéves középpályást.

És ezzel el is érkeztünk a Benfica utánpótlásához, a Seixalhoz, amit 2015-ben a világ legjobb akadémiának választottak meg, és a klubnak nagy tervei is vannak vele.

Ugyanis még 2014 végén a Benfica elnöke közölte, hogy a következő időszak arról fog szólni, hogy az akadémistákat fokozatosan beépítik majd az első csapat keretébe. Luis Filipe Vieira szerint az elmúlt évtizedekben nem igazán volt ilyen szándék a klubnál, és úgy véli, ezért is kapták meg a 2015-ös díjat, mert a változtatások mellett döntöttek. 

Az egyre szigorodó nemzetközi pénzügyi szabályok mellett a stratégia magyarázata részben az is, hogy több tehetséges fiatalt is bukott a klub azzal, hogy nem adott nekik játékidőt. Azóta Victor Andrade, Victor Lindelöf, Nuno Santos, Gonçalo Guedes, Nélson Semedo és Renato Sanches volt a kiválasztott, akinek ez sikerült is, még ha nem is lett mindenki alapember. 

A klub utánpótlásában dolgozó korábbi Benfica- és Fiorentina-csatár, Nuno Gomes is azt emelte ki korábban, hogy az első csapatnál nem szívbajosak a kezdőbe tenni a fiatalokat. 

A szurkolók szerint a mostani Benfica keretének minősége elmarad az utóbbi években megszokottaktól, de ez a csapat így is megnyerte a portugál bajnokságot öt ponttal a Sporting, és tizenöt ponttal a Porto előtt.