Index Vakbarát Hírportál

MTK-stadion: többnek látszani

2016. október 14., péntek 00:43 | hét éve frissítve

Stadion próbája a focimeccs, még ha csak barátságos is. Vagy a megnyitó, még ha barátságtalan is – legalábbis a fideszes klubelnökkel és miniszterelnökkel. Az új Hidegkuti stadionról hol Patyomkin-falvai, hol egy tornaterem jutott eszünkbe. Füttyszó is volt, nem csak sípszó, a portugál sztárok tartalékai elfocizgattak, a közönség elszurkolgatott. De csak 500 forint a sör.

Nagy elhatározással és kíváncsisággal váltottam jegyet az Új Hidegkuti Nándor Stadion nyitómeccsére. A létesítménynek van egy csomó jó tulajdonsága, ezt szögezzük le gyorsan, ugyanakkor bizonyos elemeivel még kell idő barátkozni, ha egyáltalán sikerülni fog. Persze nagy úr a megszokás, de nehéz lesz szabadulni az érzéstől, hogy az új Hidegkuti Nándor sok vonatkozásában egy Patyomkin-stadion, olyan, mintha az lenne, ami valójában nem is.

Ezen a benyomáson a nyitómeccs, mint műfaj sem igazán segít, főként, ha még az ellenfelet is saját B csapata helyettesíti. Emellett viszont az is igaz, hogy bizonyos pillanatokban határozottan futballhangulat uralkodott a lelátón, köszönhetően az akusztikának, ami tényleg képes jelentősen felnagyítani a hangzást.

Ugyanakkor persze ez már megint arról szól, hogy valami tűnjön többnek, mint ami. De ennyi belefér, az atmoszféráért mindent, persze ha lenne olyan építészeti megoldás, amivel a mérkőzés színvonala is sokkal jobbnak látszana, az lenne az igazi.

Ami a külcsínt illeti, kívülről kifejezetten pofás az új aréna, legalábbis elölről és hátulról. Jól mutatott világosban, amikor érkeztem, és sötétben is, díszkivilágítva, távozáskor. Oldalról viszont pontosan úgy néz ki, mint bármelyik nagy betonfal. A bejutás majdnem zökkenőmentes volt, vénaszkenner sehol, csak a nálam lévő külső mobiltöltőt adatta be a megőrzőbe egy meggyőző méretű biztonsági. "Nehogy bedobja a pályára" – hangzott az indoklás, ennyi erővel persze a telefont se lehetne bevinni, de mindegy.

Ez bizony tényleg kicsi

A kapun át bejutva a lelátó mögötti belső térbe az az ember első érzése, hogy ez bizony tényleg kicsi. A dizájn pedig, hogy úgy mondjam, minimál. Ahhoz képest, hogy egy székre számolva a legdrágább hazai stadionban járunk, ebből nem érzékelni semmit. Egyszerű, olcsó megoldások, semmi flanc. Mint megtudtam, még a skyboxokban is a legolcsóbb álmennyezet van, és alacsony a belmagasság.

A dizájn legfőbb meghatározója a látszóbeton, ami olyan mint a beton, csak trendibb. A vécé funkcionális, a büfé kínálata remélhetőleg még nem kiforrott, ugyanakkor 500-ért a sör nekem jutányosnak tűnik, bár csak 4 deci. Aki megéhezett, ehetett perecet, zsírosdeszkát, meg másféle perecet, esetleg beérte valami rágcsával.

De nem enni jöttünk, hanem megnyitódni, úgyhogy gyorsan elfoglaltam a helyem, még épp időben a látványos fényjátékhoz. Hamarosan kijöttek a csapatok is melegíteni, őszintén megvallom, én fél perc múlva csak a sportingosokat néztem, olyan copacabanát rendeztek körbeállva.

Majd Hajdú B. István percei következtek, aki szépen elnarrálta a történelmi visszatekintést, mellé videóbejátszásokat is megtekinthettünk a nemrég egész másról elhíresült kivetítőkön. Teljesen korrekt műsorszám volt, és persze pont ugyanolyan, mint bármelyik másik hasonló összeállítás bármelyik másik hasonló eseményen.

Közben majd elfeledtem megemlíteni, hogy a játékosokkal együtt felbukkant végre Gedeon, a liba is. Őt minden gyerek imádja, volt is némi aggodalom a táborban, hogy lecserélik, mint a Fradisast, de hál' isten erről szó sincs, ott riszálta a pálya szélén rendben.

Kifütyülték, kifárasztott

Az esemény egyik csúcspontja természetesen Deutsch Tamás MTK-elnök és Orbán Viktor miniszterelnök beszéde volt. Külön-külön szóltak a közönséghez, de lehet, hogy jobb lett volna letudniuk egyben, mert a nézők meglehetősen ellenségesen viszonyultak a műsorszámhoz.

Deutsch-nak is kijutott a füttyszóból rendesen, amikor viszont Orbán Viktor járult a mikrofonhoz, kifejezetten ellenségessé vált a hangulat. Csak úgy repkedtek a szexuálisan túlfűtött felszólítások és hasonlatok, mintha a közönség Michelle Wildnak drukkolt volna a kivetítőn. Cserébe a szónokok igyekeztek fárasztóan beszélni, és sokszor mondani, hogy MTK, így a kezdeti zúgolódás a végére teljesen elapadt, időnként még tapsra is ragadtatta magát a jónép.

Volt meccs is

Ami magát a meccset illeti, a Sporting CP B együttese az első támadásából rögvest majdnem gólt lőtt, egy olyan akció végén, hogy egyből mindenki örült, hogy nem az első csapattal jöttek. Aztán következett az első MTK-lehetőség, és a közönség őszintén felhördült, ami teljesen úgy hangzott, mintha egy igazi meccsen lennénk, és ez azért nagyon jó érzés volt. Úgy két-három percig kitartott, aztán elült a nép, és csendes egykedvűségben figyelte, amint a portugálok megszerzik a vezetést. Kanta egyenlítésnél persze volt nagy öröm, de túlzás lenne azt állítani, hogy hangorkán tombolt a falak közt.

Igazi szurkolás legközelebb a második félidő felénél élhettünk át újra, amikor a nézők rájöttek, hogyan lehet hangosan csattogtatni a bejáratnál osztott, harmonikára hajtott kartonlapot. Kicsit furcsa hangeffekt volt, némi kabócás felhangokkal, de legalább adott egy alapzajt, amin felbátorodva egész sokan ki merték ereszteni a hangjukat.

Nem úgy, mint előtte a szünetben, az egész esemény legkínosabb műsorszáma alatt. Nevezetesen: hangpróba. Előbb jött egy tomboló bejátszás arról, miként szól egy 5000-es aréna, aztán jött volna az egybegyűlt ezt megismételni, de nem tette, ezért playbackkel rá kellett segíteni. Na ne már.

Visszakanyarodva a meccshez, a második félidőben megint csak testvériesen esett két gól, és még Matheus is oldal váltott, így megint előttem játszott, tényleg nem panaszkodhatok.

Ami pedig a falat illeti, engem így elsőre minden egyes alkalommal kizökkentett a műélvezetből, amikor a kapu hátterére fókuszáltam, de az is igaz, hogy nem mindenkit zavart. A mellettem ülő bácsit speciel igen, szerinte úgy néz ki tőle a stadion, mint egy tornaterem. “Legalább szurkolókat festettek volna rá” – mondta, és tényleg. Így belegondolva ebbe a keresztben ékszerdoboz, hosszában csak doboz arénába, amit azért kell olyannak szeretni, amilyen, mert egy túl kis telken építettek, túl kis közönségnek, ez már igazán belefért volna.

Rovatok