Két csalódást keltő idényt futó csapat találkozott a szombat esti örökrangadón. Persze ezt minkét gárda esetében a saját szintjén kell értelmezni, ami a Fradi esetében a negyedik helyet jelentette, míg az MTK esetében a tabella utolsó előtti pozícióját.
A Ferencvárosnál mozgalmas napokon vannak túl, Doll mester sejtelmes nyilatkozatban utalt egyes, saját érdekeiket a csapat elé helyező játékosokra, akik a "saját pecsenyéjüket sütögetik". A német nem mondott neveket.
De Pintér Ádám és Lovrencsics Gergő idő előtt megkezdhette téli szabadságát.
Ami a mérkőzést illeti, az első futballra emlékeztető jelenetre a 10. percig kellett várni, és az is amerikai futball volt. Torghelle maradt le egy előrevágott labdáról, és ütközte le nagyon keményen a tisztázó Nalepát, meglepő módon elmaradt a sárga, ami hamar felfokozta a közönség szimpátiáját az elkövetővel szemben.
A 19. percben aztán megindult Böde, akit Kanta, Vas és Vukmir együttes erővel sem bírtak megállítani, kicsit úgy nézett ki a jelent, mintha egy csapat óvodás sétáltatna egy önfejű bernáthegyit. Végül csak eltüntették valahogy Bödét a tizenhatoson belül, nem ért büntetőt a dolog, ugyanakkor az akció folyt tovább, és végül Djuricin szemfüles lövése alig ment a rövid alsó sarok mellé.
Válaszul Torghelle is megindult a másik oldalon szinte az ellentámadásból, ő is vitt magával egy-két embert, aztán az ötös magasságából, kisodródva eltörte gyatrán keresztbe.
A 28. percben ismét Bödén volt a sor, ezúttal a félpálya tájékáról indult meg, az első szerelni igyekvő játékost lepattintotta, a másikat bevonszolta magával a büntetőterületre, végül egy nem túl jó lövéssel zárta az akciót.
Hamarosan újabb ferencvárosi helyzetnél tapasztalhattuk meg a Groupama Aréna káprázatos akusztikáját, amiben olyan valószínűtlenül hangosan szólt a gyenge negyedháznyi publikum, hogy a hatás szinte szürreális. Ezúttal Leo lőtte mellbe a kapust éles szögből, miután egy szögletnél elaludt az MTK védelme.
Majd jött a 35. perc és Baki. Egy enyhén hosszú ferencvárosi indítást pörgetett el szépen a saját kapusa mellett, mondjuk az sem egyértelmű, hogy Petkovicstól annyira jó ötlet volt kijönni a labdára. Illetve utólag már biztosan nem (1-0).
Ezután teljesen leült a meccs, az MTK kicsit megzuhant, a Fradi védői akár a Doll emlegette pecsenyesütést is megrendezhették volna a tizenhatosukon. A játék küzdő jellege csak az egymásnak leosztott kemény faultokban mutatkozott meg, terület és idő volt bőven, ahogy pontatlanság és körülményesség is, de magyar szinten így sem volt túl rossz a meccse.
Még feljegyezhettünk egy Zidane féle cselt Djuricintől, amit hangos tetszéssel díjazott a Fradi tábor, majd Torghelle kapott hatalmasat Csukicstól, amit szintén.
A nézők és a hazai játékosok még a végén kiakadtak egy kicsit a bíróra, mert rossz ütemben fújta le a félidőt (épp kontráztak volna), aztán szünet.
A 47. percben Böde maradt le épphogy egy beívelésről, majd Gera Dániel szabálytalankodik Csukiccsal szemben, akit ápolni kell, a közönség hangosan éltette a szerbet. Csukicsban valószínű maradt tüske az eset után, ugyanis alig négy percre rá, az 54. percben kiállíttatta magát egy rendkívül veszélyes szabálytalansággal, nyújtott lábbal csúszott az ifjú Gerára, aki alig bírt lesántikálni a pályáról, és nem is tudta folytatni a játékot.
A megfogyatkozott ellenféllel szemben a tanácstalan labdabirtoklás fegyveréhez nyúlt az MTK, azaz nem történt semmi a tehetetlen gurigázáson kívül, leszámítva néhány emberes szabálytalanságot.
A 78. percben példátlan dolog történt: Dibusznak dolga akadt. Egy lapos beadást szedett fel a rövidnél az érkező csatár előtt.
Ekkor már 2 klasszikus centerrel "rohamozott" az MTK (Nikacs is bejött), sőt egy teljesen váratlan fordulattal ki is egyenlítettek a vendégek.
Kanta ívelt be szépen egy szabadrúgást balról, Torghelle pedig gyönyörűen emelkedett, és a kapus felett a hálóba fejelt (1-1).
A gól kifejezetten jót tett a meccsnek, előbb egy gyorsan elvégzett szabadrúgást követően a Fradinak volt óriási helyzete a 2-1-hez, majd Nikacs lövését perdítette saját kezére Nagy Dominik a gólvonalon állva, egyértelmű tizenegyesnek tűnt, de a bíró másként látta, vagy inkább sehogy.
A slusszpoént Torghelle hagyta ki végül, aki ordító helyzetben a kapufa mellé bólintott, megkímélve a teljes idegösszeomlástól a hazai közönséget.
A döntetlennel egyik csapat sem lehet maradéktalanul elégedett, sem elégedetlen.
NB I. 19. forduló: