Először 2009-ben hallottam a nevét, és ha nem lett volna különleges, nem is biztos, hogy megjegyzem, bár nem akárki mondta, hanem Orbán Viktor. Akkor még nem volt miniszterelnök, de az általa alapított Puskás Akadémia legnagyobb tehetségeként jellemezte, aki majd biztosan külföldre kerül. 15 éves volt akkor. Tudja, mivel fogta meg?

Nem.

Az esernyőcseleivel.

Tényleg? Pedig nincs egy gyakori cselem, ami tetszik, lehet, hogy akkoriban épp azt gyakoroltam. Az a jó csel, ami bejön. És az a jó csel, amit meg tudok csinálni. Másfélét is meg tudok amúgy csinálni.

A felcsúti akadémia alapítója azt is elmesélte egy beszélgetésen, hogy figyelte a háza ablakából a mozdulatait.

Mi lett volna akkor, ha odafigyelek az edzéseken? Na, jó, csak viccelek. Nagyon hálás vagyok azért, hogy Felcsútra kerülhettem. Elképzelni sem tudtam addig, hogy így is lehet élni. Nem volt onnantól semmi gondom, csak a focival a törődtem. Két éves korom óta imádom a focit. A nevelőapámmal fociztam először. Jobbal, ballal visszapasszoltam neki a labdát, úgy mesélte nekem.

Szerettem Felcsúton lenni, mert focizhattam, és mindent megkaptam. Tényleg mindent. Cipőt, ruhát, tanulhattam, és a játék szeretetét.

Nemcsak a nagy, még a kisebb sztárokban is közös vonás, hogy nemcsak akkor edzettek, amikor kellett és előírták az edzők, hanem rendszerint túlóráztak. Ön is ezt tette?

A futball nem megy másként. Amikor vasárnap otthonról visszatértem az akadémiára, már mentem is a pályára. Ki jön velem fejelgetni meccsre? Kerestem társakat. Nincs is jobb vasárnap délutáni elfoglaltság, nem? És úgy fejelgetni, hogy még nyerek is, akkor az igazi. Ha nem volt társam, párbaj, akkor is a labda körül forogtak a gondolataim. Akkor magamnak találtam ki gyakorlatokat. Vagy épp kapura lövéseket.

A fejelésekben nyert?

Általában.

Ezt az oldalát mikor láthatjuk?

Egyszer majd remélem ez is előjön egy tétmeccsen.

Tavaly novemberben, amikor megismerte az egész ország a nevét az oslói pótselejtezőn lőtt góllal, mindenki önt irigyelte. Noha a találat és a győzelem, majd a továbbjutás után rögtön mehetett vissza az NB III.-ba, száműzetésbe. Milyen hangulatban volt akkor?

Még nagyobb lelkesedéssel, céltudatossággal, akarattal edzettem. Amíg nem ismert senki, addig sem tudtak megtörni, pont a gól után rogytam volna meg?

Azt már nem. Boldog voltam, kicsattantam a boldogságtól, az erőtől. Tudtam, hogy nem a harmadosztály kispadja az én szintem. És ha már kaptam egy ilyen jó jelzést, hát persze, hogy meg akartam mutatni, még keményebben, még jobb kedvvel edzek. Hogy kaphatok én még ettől a futballtól elég sokat. És ha hagynak játszani, akkor a szurkolók is kaphatnak tőlem.

Gyakran gondol arra a gólra?

Gyakran. Minden héten. Visszanéztem már párszor. Van önbizalmam, de jó érezni, hogy képes vagyok erre. Az önbizalmat valahogy táplálni kell.

Igaz volt az a hír, hogy azért került a keretbe, mert a norvég csodagyerek, a 18 éves Ödegaard kiszámíthatatlan játékát, váratlan húzásait szerette volna a német stáb önön keresztül modellezni? Hogyan lehet védekezni ellene?

Erről nem tudok. Amikor játszottunk az edzéseken, inkább azt éreztem, hogy nem véletlenül vagyok ott és kezdeni fogok. Így is lett.

Izgult?

Még akkor is, amikor Király Gabi mögött, és Gera Zoli előtt kivonultam a pályára. Nem rossz belépő azok után, hogy szinte ki voltam tiltva a futballból, nemigaz? 3-4 érintés után megnyugodtam.

Zolitól érdemes tanulni. Amin ő végig ment emberként és játékosként is, az félelmetes. Fantasztikus csapatokban játszott, fantasztikus társakkal. Ittam a szavait. De nemcsak rá figyeltem, másra is. Én is szeretnék majd visszaadni valamennyit a tapasztalataimból.

Nagyon jó közegbe csöppentem akkor. Azt hittem, 20 perc után érezni fogom, hogy nincs megfelelő kondim, de feleslegesen féltem. Életem első válogatott meccsén, rengeteg néző előtt berúgtam az első gólomat. Ha volt is bennem fáradtság, egy pillanat alatt elmúlt. Jól néztünk volna ki, ha már pitbull a becenevem, akkor kinyúlok. Hajtottam, mentem.

A gól után Bernd Storck nyakába ugrott.

Nem terveztem előre, csak kijött belőlem. Ösztönös volt. Magyarországon egy német bízott bennem legjobban. Hát persze, hogy hálás voltam.

A kapitány mindent megtett értem. Ilyen bizalomra vágyik minden futballista.

De nemcsak ez a pillanat feledhetetlen, hanem amikor a kezembe vettem a telefonom. Rengeteg üzenetet kaptam, nem hittem a szememnek. Fontos lettem azoknak is, akikről nem is hallottam sokáig.

Érezte a hatását annak a gólnak a hétköznapokban? Egy tévéműsorban már nemzeti hősként emlegették.

Engem? Az túlzás kicsit, bár nyilván fontos gól volt és büszke is vagyok rá. A felhajtást éreztem, hiszen amikor hazaértem, megállítottak az utcán, közös képet akartak velem Fehérváron, autogramokat osztogattam, megállítottak, kezet fogtak velem, gratuláltak lépten-nyomon.

A klubnál persze nem sok mindent változott. Az egy kicsit furcsa volt, hogy ott továbbra is úgy kezeltek, mintha bűnt követtem volna el, hiszen csak bűnért jár büntetés. Nem tudtam kizökkenteni a klubomat ezzel a góllal sem. És én sem zökkentem ki. Az elszántságomon nem változtatott semmi.

Még nem találkoztam olyan szurkolóval, aki ne emelte ki volna a mentalitását, a hozzáállását, hogy megalkuvás nem tűrve küzd, harcol. Ha nem megy a játék, akkor is mindent kiad magából.

Az edzésen is ilyen vagyok. Tele is vagyok kék és zöld foltokkal, mert belemegyek a rizikós helyzetekbe is. Ilyen a futball és ilyen a természetem. A néző kimehet a 70. percben a meccsről. De tőlem a minimum, hogy harcolok 90 percig. Ez a munkám. Aki dolgozni megy, ő is odateszi magát az első perctől az utolsóig. Mert csak így érdemes. Vannak, akik túlóráznak a munkahelyükön. Hát akkor hogyne tennék meg mindent, amíg tart a meccs.

Azt mondják a csapattársak az edzésen, szívesebben vannak velem, mint ellenem. Mert ellenfélnek erős és makacs lennék.

Ezt a mentalitást értékelik és megbecsülik Németországban, ugye?

Úgy veszem észre, igen. Bár itt ezt nevelik bele az egészen kicsi gyerekekbe is, ezért a 100 százalék természetes. Ezért még annál is többet akarok adni.

Januárban szerződött a Werderhez, akkor érezte, mekkora dolgot ért el?

Teljesült az álmom. Amikor meghallottam, hogy érdekes vagyok nekik, el sem akartam hinni. Mindig a német bajnokságba vágytam. Tudtam, hogy nagyot léptem, és hogy sokan várnak egy olyan szerződésre, amit én megkaptam. Nagy a konkurencia. Most látom csak igazán, hogy mit sikerült összehozni. Kainzot 3,5 millió euróért igazolta le a nyáron a Rapidtól a Werder, és 4 percet játszott eddig a szezonban. Értem ennek a töredékét fizették és gyorsan betettek.

A Hertha ellen a második meccsre már becseréltek, és valami kis nyomot hagytam is, voltak lövéseim. A Gladbach ellen már kezdtem is, de ott kaptunk egy ötöst, az nem jó élmény. Az viszont igen, hogy egy becsúszás után is megtapsoltak Brémában. És tudták rólam, ki vagyok. Minden rezdülését figyelik a klubnak. Ez a futballkultúra sokat kihoz az emberből. Itt nincs rossz megoldás, mert akkor is tapsolnak, ha nem sikerül valami. Ha pedig jól teljesítek, akkor nem is tudom elmondani, milyen az a szeretet.

Ahhoz képest, hogy otthon csak konokul mindenféle biztatás nélkül edzettem, és meccset nem játszhattam, és hogy egyáltalán nem készítettek fel a légiós életre, nem volt egy rossz kezdés.

Az első Eb-meccsen az osztrák az UEFA szerint ön volt a meccs embere. Élvezte a játékot, kevés hibával hozta le a meccset, és volt egy kulcspassza a gól előtt Szalai Ádámnak. Erre az összjátékra mondta a West Ham edzője, Szlaven Bilics, mintha a Barcelonát látná.

Kitehettem volna oldalra is a labdát, mert Dzsudzsák Balázs üresen volt, de akkor már be kell adni, bent pedig sokan voltak.

És amúgy is inkább az a stílusom, ha a kapu felé megyek, nem oldalra.

Begurítottam a két védő közé, Szalai Ádám visszatette, és mielőtt Alaba odaért volna, én is visszaadtam neki, Ádám estében berúgta.

A tekintélyes francia szaklap, a L'Equipe az Európa-bajnokság csoportköre után betette abba a 11-be, amelyik szerinte a legjobban teljesített a tornán. Hummels volt a hátvéd, Modric a középpályán, Bale a csatársorban. Hogy fogadta?

Büszke voltam. Sőt, büszke vagyok most is erre. Ez egy igazi megtiszteltetés, és csak a forma számított, a múlt, a korábbi meccsek vagy a név nem. Jó lenne, ha egyszer velük lehetnék egy csapatban. Nekik semmit sem jelent, hogy ott volt egy kis vörös velük, talán meg sem jegyezték a nevem, és nem valószínű, hogy ismertek előtte. Nem is hiszem, hogy érdekli őket, milyen elismeréseket kapnak, de nekem a közönség szeretete mellett ez volt az első igazán rangos elismerés.

Egyszerű vállba veregetés sem esik rosszul, de ez azért teljesen más. Mit nem adnék, ha egyszer egy ilyen csapatnál arról beszélnének az emberek, hogy tudjátok, az a kis vörös a Realból.

A Werder aztán a nyáron kölcsönadta. Miután megsérült a belgák elleni Eb-nyolcaddöntő előtt, nem kezdhette el a felkészülést velük. A Bréma azóta menesztett edzője is dicsérte, egyben azt is kijelentette, nem gondolta volna, hogy ennyire tud focizni. Darmstadtba került kölcsönbe, ott is megkapta azt a bizalmat, amit Storcktól. Nem szeretett volna Brémában maradni, hogy megmutassa, nem volt véletlen az a játék, amit az osztrákok ellen mutatott?

A Bundesliga nem arról szól, mit szeretnék, hanem arról, hogy megálljam a helyem, akárhová is kerülök. Ha egy új közegbe kerülök, ott is meg kell mutatni, hogy be tudok illeszkedni. Abban hiszek, fejlődök annyit, ha majd a nyáron visszakerülök a Werderhez, és már ott is maradhatok.

A Darmstadtban volt egy gólja ősszel, arra is aprólékosan emlékszik? Szintén szerepel a mindennapjaiban?

Igen, mert az egy jó meccsem volt. A gól előtt kiharcoltam egy kiállítást, a szabadrúgásból lett az első gól. Az is fontos volt. A gól pedig. Felperdült a labda, rárobbantam, elértem, kicsit felpattant már, amikor meglőttem.

Nem volt egy könnyű mozdulat, ilyenből kaput találni sem könnyű. Még akkor se, ha nincsenek védők. Elrúgtam, bement. Nehezen tudnám leírni az érzést, hogy mi fogott el. Hihetetlen volt. A földön, a pályán jártam, de eközben a fellegekben voltam.

Ezt is ballal lőtte, mint a norvégok ellen. Ez lesz a védjegye?

Olykor úgy érzem, hogy a bal lábam erősebb. Valahogy nagyobb erőt tudok beleadni a lövésekbe. Az edzéseken, amikor 16-ról lőnek a többiek, akkor én 20 méterre rakom le a labdát, de a múltkor belőttem mindent. Kaptam is a gratulációkat, mert erős és pontos is volt szinte az összes lövésem.

Bekerült a forduló válogatottjába a meccs után. Odafigyel az osztályzatokra?

Igen. És én voltam a meccs embere is. Ahogy az osztrákok ellen. Bárcsak gyakrabban tudnék ezen a nívón játszani. A menedzserem szerint ez a következő lépés. Ha egyszer sikerül, akkor minél gyorsabban sikerüljön még egyszer. Havonta például. És az sem árt, ha a szerencse mellém szegődik, ahogy a két jó meccsen történt. Mert az Ingolstadt ellen is lehetett volna egy jó meccsem, de amikor letaroltak a 16-oson belül, nem adták meg a büntetőt. Sajnáltam nagyon, mert kemény belépő volt, fájt is, és nyilvánvalóan belül szabálytalankodtak. Ha akkor vezetünk, talán minden másként alakul. Még az edző sorsa is másként alakulhatott volna. Ilyen a futball.

Folyamatosan tanulok, odafigyelek az apró tanácsokra is.  Olykor átváltozik az agyam a pályán, ami nem szerencsés. Én egy jószívű ember vagyok, akit kenyérre lehet kenni. A Bundesliga nem emeli fel azokat, akik reklamálnak, ezt szem előtt kell tartani.

Honnan jött a 30-as szám Darmstadtban?

Ezt kaptam, szabad volt. Nem vagyok én még azon a szinten, hogy választhassak. Épp oda akarok eljutni, hogy egyszer én is tízes lehessek. Nem azért, mert Messi vagy Maradona tízesben játszik vagy játszott, hanem mert kiérdemeltem önerőből.

Az egy nagy, óriási megtiszteltetés lenne, ha én is tízes lehetnék.

Vasárnap, a Bayern München ellen tehet efelé egy lépést. Az edzőjüket, Roman Bernhardtot még nem véglegesítették a kispadon, rajta is sokat segíthetne egy jó meccsel. Elnyerte a tetszését az edzésmunkája?

Amikor először találkoztunk, és amikor először belépett az öltözőbe, magyarul, „jó napot”-tal köszönt és fogadott. Jó érzés volt a figyelmessége, pedig ez csak egy apróság. A Freiburg ellen 20 percet kaptam tőle, most talán többet fogok. A Freiburg-meccs után 4 a 4 ellen játszottunk az edzésen, jól sikerültek a cseleim, a lövéseim. "Szuper Laszlo, szuper Laszlo" – így dicsért. Remélem, kitart a bizalma a hétvégére.

Mert ugyan már játszottam a Bayern ellen a Werderrel, ez egy különleges érzés lesz. Nekünk nyilván nem őket kell megvernünk.

A Hamburgot és az Ingolstadtot kellett volna, mert akkor hattal több pontunk lenne, és most nem utolsók lennénk, hanem átmeneti biztonságban, nyugalomban. De ez a Bundesliga, itt a múlt héten az utolsó Ingolstadt megverte az elsőt, a Lipcsét. Jó lenne, ha mi folytatnánk a meglepetések sorát.

A Bayernen nyomás van, pontszámban ugyanott tart az újonc Lipcse, ahol ők. Hihetetlenül gyorsak, úgy cseleznek, úgy indulnak, olyan a letámadásuk, amit nem gyakran tapasztal saját bőrén meg egy játékos. Rajtunk nem lesz nyomás, de jó lenne sokat egymáshoz passzolni, labdát tartani, megmutatni, hogy tudunk mi focizni. Alabával már volt sikerélményem, hátha még egy lesz.

A Bayern-meccs után a Herthához mennek. Májusban különleges meccset játszott a Darmstadt Berlinben, mert akkor vált biztossá a bentmaradása.

Ha most tennénk egy lépést a felfelé, akkor nagyon elégedett lennék. Mert lehetek én egyénileg jó, ha a csapat nem nyer, ha nincs meg a jó hangulat, akkor nem teljes az örömöm.

Ha pontok kerülnének a fa alá, akkor lennék boldog.

Készülök is nagyon haza, mert ez lesz az első olyan karácsonyom, amikor innen megyek haza. És már alig várom, hogy jó szívvel és lélekkel visszaadjak a családomnak.