A mérkőzés esélye egyértelműen a horvát válogatott volt, amelybe a védősortól felfelé nem nagyon lehetett belekötni. Modric (Real Madrid), Badelj (Fiorentina), Perisic, Brozovic (mindkettő Inter), Rakitic (Barcelona), Mandzukic (Juventus), és akkor még ott van Mateo Kovacic (Real Madrid), aki be se fért.

Egy ilyen sorral még az Eb-győzelem sem irreális. A kérdés csak az volt, hogy megrekedt tehetségekből, feltörekvő németekből, megragadt kövületekből és egy szem formán kívüli Arda Turánból álló törökök ki tudják-e esetleg használni, hogy a horvátok védelme eggyel gyengébb kategória (nekünk legyen mondva persze).

Ehhez képest a meccs első félórájában a meddő mezőnyfölényen túl nem sokra jutottak a horvátok, Modric mélységből húzogatta a szálakat, amelyek legkésőbb Mandzukicnál rendre elszakadtak, ha nem korábban. A törökök a védekezést leszámítva nem csináltak semmit, aztán a harmincadik perc környékén majdnem egyből lőttek egy gólt. Tosun fejesénél olyan közel jártak a a vezetéshez, hogy még a gólvonalkamerát is be kellett vetni.

Miután a törökök így ráijesztettek az ellenfélre, néhány könyökössel is megpróbálták növelni lélektani fölényüket, előbb Corluka, majd Mandzukic kapott egyet-egyet gyors egymásutánban, előbbi járt rosszabbul, ő vérbe borult fejjel hagyta el a játékteret.

A török fenyítés hatásai nem tartottak sokáig, Corluka visszajött egy turbánnal, a horvátok pedig még a félidő vége előtt megszerezték a vezetést. Középre soha nem tisztázunk - szól az aranyszabály, de ha mégis, ne lepődjünk meg, ha Luca Modric telicsüddel beveri, kapásból. A kapus pechére pont vele egyvonalban pattant le a labda, így nem védhette a lövést. Óriási gól volt, technikailag a legnehezebb az Eb-n, eddig.

A félidőre vonulva a közhelyek szerelmesei megállapíthatták, hogy a horvátok nem mutattak túl sokat, de van egy olyan játékosuk, aki a semmiből is képes meccseket eldönteni.

A második félidő elején egy petárda okozta az első izgalmat, ez idehaza csak az aggódó kommentátor miatt tűnt fel. Nem volt vészes, minden nagyobb meccsen akad egy-egy ilyen, aki járt már nyugaton meccsen, gyorsan hozzászokik.

A törököknek öt perc kellett az első helyzethez a szünet után, ám Volkan Sen a kapusba rúgta a labdát. Csalódottságukban ismét a horvátokat kezdték faragni, gyorsan be is szedtek egy sárgát, aztán kaphattak volna még egyet, ami simán lehetett volna piros. Durva talpalás volt a térdhajlatba. A következő szabálytalanságért már majdnem jött a jogos büntetést, ám Srna szabadrúgása a lécen csattant.

Amikor egy órája ment a meccs, megállapíthattuk, hogy eddig ez az Eb legegyoldalúbb mérkőzése. A horvátok középpályások védekezésben és támadásban is maximálisan uralták a helyzetet, Modric és Rakitic ott voltak mindenhol, a szélsők rendre verték embereiket, a beadásokra is mindig akadtak érkezők, csak idő kérdésének tűnt a második gól. Főként, hogy a törökök helyenként elképesztően trehányan védekeztek, távolról és passzívan figyelve a kombinálgató horvátokat.

Mint például Perisic kapufájánál. Érdemes megfigyelni, hogy a beadó Mandzukictól úgy tíz méterre helyezkedik a védője.

És eközben annyira kilátástalanul támadtak, hogy szinte az egygólos előny is kényelmesnek tűnt. Kijelentésünket a nem sokkal korábban becserélt Emre Mor sarkazása nyomán kialakult szabadrúgás alkalmával gondolhattuk újra, ám Subasic kényelmesen védte a lövést.

Corluka első félidő óta csillapítatlanul vérző fejsebe mellett a horvát szurkolók legfeljebb az egyre nagyobb kihagyott helyzetek miatt aggódhattak, amik majd a végén jó szokásuk szerint megbosszulják magukat. A 93. percben ez majdnem meg is történt, ugyanis a horvát tizenhatoson belül egy előre húzódó török védő elé pattant a labda, ám Srna végül becsúszva mentett.

Szinte hallani lehetett, ahogy a szóviccekbe szerelmes médiamunkások országszerte felsírtak, amiért nem villant a Balta.

Maradt a tanulságok összegzése: azaz a horvátokról talán majd a Spanyolok ellen kiderül, hogy tényleg annyira erősek-e, mint ahogy az első meccsük alapján tűnik, míg a se veszélyes támadókkal, se jól záró védelemmel felállni nem képes törökök örülhetnek, ha megcsípnek egy harmadik helyet a csoportban. Ami aztán vagy elég lesz a továbbjutáshoz, vagy nem.