Mindig azt éreztem, hogy a magyar futballisták szeretethiányosak. Hát most megkapják a szurkolóktól. Mindenki büszke rájuk, nyugodtan játszhatnak. Pirosban van az ország.

Ezt Dárdai Pál mondta kedd este, amikor eldőlt, hogy a magyar válogatott továbbjutott. A szeretettel nincs is baj, de tényleg pirosban van az ország? A stadionokban ugyanis sokfelé fekete pólós magyar szurkolókat látni.

Ez az új, fekete pólós szurkolás sokaknak csak az Eb-n tűnt fel, és most nem teljesen értik az okát. A magyar válogatott színe ugyanis a meggypiros, a nemzeti lobogóban sincs fekete sáv, a fekete póló tehát ebben a kontextusban értelmezhetetlen, hacsak nem drukkolunk a bírónak.

A lebutított válasz persze már sok helyen megjelent, amióta slágertéma lett a fantasztikus magyar szurkolótábor. A „divat” a 2013 szeptemberében rendezett Románia–Magyarország világbajnoki selejtezővel kezdődött. A magyar klubok magukat ultrának tartó (illetve mások szemében futballhuligánnak számító) csoportjai ugyanis a mérkőzés tétjére és a közösen gyűlölt ellenfélre való tekintettel letették a csatabárdot, és egy nagy közös csoportban, „Carpathian Brigade” név alatt buzdították a csapatot Bukarestben.

Az ultra csoportok közös ötlete volt az is, hogy mindezt a ma már jól ismert, „Magyarország” feliratos fekete pólóban tegyék.

A Carpathian Brigade 2008-ban alakult, alapítói a magyar válogatott ultráiként definiálják magukat. A csoport a megszűnt „XII. Hadosztály” helyét vette át, és évekig kitartóan szervezte magát, míg végül a romániai túra, illetve a meccs visszavágója meghozta a “CB” széles körű elismertségét a szurkolók körében.

Ma a válogatott „egyetlen igazi” szurkolói csoportjaként állnak a magyar szurkolótábor élén az Európa-bajnokságon. Ezen a képen, indulóban az Eb-re a válogatott is fotózott egyet a drapériájukkal:

De mi történt Romániában, és miért fekete? A két dolog természetesen összefügg. A CB zászlaja alatt összegyűltek kemény magja – ultrák vagy huligánok, hívjuk, ahogy akarjuk, mára elmosódott a határ – ugyanis nemcsak a meccs miatt utazott a román fővárosba, hanem román szurkolókat verni. És nemcsak a stadionban, hanem Bukarest történelmi belvárosában is.

Kitűnő személyes beszámolókat lehet olvasni az interneten arról, hogy miként tervezték meg az utat, a hajnali érkezést, hogy még a magyar szurkolók javát szállító délutáni vonat előtt be tudjanak menni a városba azzal a céllal, hogy ott román ultrákat/szurkolókat/bárkit, aki kötözködik, megverjenek. Pechükre se a román ultrák, se a románok úgy általában nem mutattak érdeklődést a dolog iránt, hiába skandált, énekelt Romániát gyalázó rigmusokat ugrálva több száz, fekete egyenpólós fiatalember, mellkasán „Magyarország” felirattal.

„Ledarálunk minden román csecsemőt”:

Amikor aztán a rendőrök megkérték őket, hogy ideje volna indulni, fiúk, kitört a balhé. Repültek a székek, jött a spray. Utána még eléggé fel is voltak háborodva, mert ők természetesen nem csináltak semmit.

A stadionban a himnuszok kölcsönös kifütyülését követően nagyjából ugyanezen fekete pólós fiatalok első dolga az volt, hogy lebontsák a két szurkolótábort elválasztó kordont, hogy végre románt verhessenek. Itt is csak a rendőrökig jutottak. Aztán a meccs után még hazafelé egy kicsit szétverték a vonatot is.

Hát innen indult a fekete póló. Így már az is kevésbé lesz meglepő, hogy miért fekete. Az alap a Black Bloc néven ismert, 80-as évekbeli német tüntetési stratégia, lényege, hogy mindenki talpig feketében (beleértve sálat, maszkot, sísapkát, stb.) egy felismerhetetlen masszát alkot, ellehetetlenítve az utólagos azonosítást. Emellett egy megkérdezett ultrától azt a magyarázatot is hallhattuk, hogy az egységes öltözet segít megismerni, ki az ellenség és ki a barát.

A fekete póló a mérkőzés visszavágóján ismét az érdeklődés középpontjába került. Erre a meccsre egy büntetés miatt nem mehettek be a szurkolók, így a Carpathian Brigade a Jobbik hamar jövő segítségét elfogadva egy nagy közös szurkolást szervezett a Puskás Stadion mellé, ahol a meccset játszották.

Az abszolút békés rendezvény vége egy balhé az Üllői úton üvegdobálással, könnygázzal, oszlatással, szóval kulturált mederben.

Mindez nem gátolta, hogy a fekete póló divattá váljon, és a 2014. októberi román–magyar Eb-selejtezőn már a magyar szurkolók jelentős része ezt viselte, majd ebben verték szét a várost és a stadion környékét a budapesti visszavágó alkalmával.

Ha még figyelmen kívül is tudnám hagyni, hogy milyen csoportok képviseltetik magukat a CB-ben – persze nem akarom, miért is kéne – mint például a „XVI. szektor” amely hangsúlyozottan szélsőségesen jobboldali, vagy a hozzá tartozó Aryan Army (nem kell magyarázni); illetve azt sem tartanám zavarónak, hogy egy rossz emlékű mérkőzés kulisszájaként (könyörgöm, 3-0-ra kikaptunk azon a meccsen) – és pár száz romángyűlölő provokátor egyenruhájaként lett híres, akkor is lenne egy problémám a fekete pólóval. Viszonylag egyszerű.

A magyar szurkoló, amikor feketét vesz, akkor elsődlegesen nem a csapattal vagy az országgal való azonosulását fejezi ki, hanem azt, hogy ő egy magyar szurkoló. Amit én ebben a hármasból fontossági alapon az utolsó helyre raknék.

Ui.: Természetesen én is ámulva néztem, hogy világszám lett a magyar szurkolókból. De azért vegyük észre, hogy hihetetlen nemzetközi népszerűségünk részben annak köszönhető, hogy nem értenek minket. A marseille-i erődemonstrációnk a nyugati nézők számára egy szépen koreografált spektákulum, az „izlandi cigányok"-at és társait pedig nem értik, ezért egyelőre kedvesen mosolyognak ránk. Egyelőre.