George Leekens semmi újat nem tudott hozni, de tényleg semmit. Ennyi. Két meccs, öt nap alatt két sima vereség. Na erre mondják azt, hogy innen csak felfelé vezet az út.

2016. november 13-a óta tizenkét meccset játszottunk. Ebből csak hármat nyertünk meg. Lettország ellen 3-1, Feröer-szigetek ellen 1-0, Costa Rica ellen 1-0. Mind a három hazai meccs. Eközben kikaptunk Andorrától, Luxemburgtól, Kazahsztántól. A 2016-os Eb után nem erről álmodtunk, ebbe, ennyi pénzt fektetni teljesen értelmetlen dolog. Vagy csak rövidebben. Szégyen!

Tényleg próbálkozunk, de semmi ötlet nincs, majd most jön a felívelés a végtelen jól fejelő skótokkal szemben. Hát Leekens úr sem tanított meg minket futballozni.

Washingtonból utazott haza a válogatott hívására. A két meccsen kereken nulla percet kapott és még lehet, hogy két magyar vereséget kell végignéznie. Nem lennénk a helyében.

De sajnos különösebb ötlet nélkül. A harcosság dicsérhető, de sajnos ez kevés az egyenlítéshez.

Philips bal oldali beadását éppen csak fölé fejkelte Christie. A másik oldalon Böde lökött a 16-oson belül.

Most Varga harcolt ki szögletet, de Szalai elől mentettek.

Előbb egyedül kilépve a kapusba lőtte, majd Varga beadását pörgette nem sokkal a jobb kapufa mellé. Ez ziccer volt. Egy is elég lett volna belőle.

Amely ellen a kombinatív játék lenne a legjobb ellenszer, de ahhoz három egymás utáni passzt jól kellene végrehajtani. Ez eddig ezen az estén nem nagyon sikerült.

Sajnos nagyon rosszul váltottunk a ki a bal oldalra, de a beadást a középső védőinknek sikerült megszerezni.

Varga Roland lopta a távolságot, aztán 25 méterről bombázott, de a skót kapus kitolta a léc alól. Odafért volna.

Egy lövés megy fölé, a saját térfelünkről sem nagyon tudunk kijönni.

A második félidőből már, de komplex támadást még mindig nem tudunk vezetni. Védekezünk, de komoly ötlet nélkül támadunk.

megint veszélyes, de csak veszélyes. Az 51. percnél tartunk.

Hangya valószínűleg megsérült, Pintér taktikai okokból jött le.