Gonzalo Higuaín az AC Milanban folytatja. Az argentin támadóért 18 millió eurót fizet most a milánói csapat egy év kölcsönért, amihez egy 36 milliós vételi opció társul, a csatár pedig a következő négy évben évi 7,4 millió eurót fog keresni. Messi rémálma újabb várost hódíthat meg magának.
Az amerikaiak a clutch jelzőt azokra a sportolókra használják, akik a mérkőzések legkritikusabb pontjaiban képesek a legjobb teljesítményre. A futballban ez többek között annyit tesz, hogy valaki a mérkőzés hajrájában belövi-e a ziccert, esetleg értékesíti a saját tizenegyesét a büntetőpárbajban. Gonzalo Higuaín, legyen bármennyire is jó csatár a klubjaiban, a válogatottban egyáltalán nem ilyen,
Ő az egyik fő oka annak, hogy Messi soha semmit nem nyert az argentin válogatottal.
Higuaín Franciaországban született, Jorge nevű édesapja szintén futballista volt. A francia nyelvvel viszont egyáltalán nem barátkozott meg, így minden bizonnyal örült annak, amikor francia állampolgárként Argentínába költözött, majd 2007-ben megkapta az argentin állampolgárságot.
A játékoskarrierjét is Dél-Amerikában kezdte, a River Plate csatára volt 2005 és 2007 között. 35 meccsen 13 gólt szerzett, ami nem olyan kiemelkedő, de ahhoz elég volt, hogy a Real Madrid 12 millió euróért megszerezze magának. Ekkor pedig beindult az El Pipita becenevű támadó karrierje.
Higuaín rögtön felvette a spanyol bajnokság ritmusát, első találatát az Atlético Madrid ellen szerezte. Igaz, ekkor még eléggé hullámzó teljesítményt nyújtott, és nem feltétlen ő volt a csapat sztárja, de a szezon elején még 20 éves sem volt-.
A kezdőbe akkor robbant be, amikor 2008-ban Ruud van Nistelrooy összeszedett egy súlyosabb sérülést. Meg is hálálta a bizalmat, 22 találattal zárta a szezont, egy évre rá pedig 27 gólt szerzett, amivel a Real Madrid házi gólkirálya lett. Annyira jól ment neki a játék, hogy 190 meccsen 107 gólt termelt madridi időszaka alatt.
A Realnál azonban úgy gondolták, hogy Karim Benzema jobban illik a csapatba, így 2013-ben eladták a Napolinak 39 millió euróért. Ott ismételten bebizonyította, hogy kiváló játékos, 104 meccsen 71 gólt lőtt, a 2015-16-os szezonban 36 találatot jegyzett, amivel beállította Gino Rosetti 87 éves rekordját. Ez persze a topcsapatoknak is feltűnt, el is vitte a Juventus 90 millió euróért, ahol 73 meccsen 40 gól volt a termése (Neymar PSG-be igazolásáig egyébként ő volt a valaha volt legdrágább dél-amerikai játékos).
Higuaín tehát két különböző bajnokság három különböző csapatában és rendszerében bizonyította, hogy
ha egy szezont nézünk, akkor a legjobb támadók között a helye.
Eddig valamennyi európai topcsapatában 0,5-ösnél jobb gólátlagot produkált, a jó játékot pedig kisebb hullámvölgyekkel, de 2007 óta tartja. Higuaín kvalitásait és sikereit nem is lehet elvitatni, a válogatottban azonban gyakran megesett vele, hogy csődöt mondott a legfontosabb pillanatokban.
Alapvetően azok a játékosok az értékesek, akik hosszút távon, szezonokon keresztül képesek jól játszani. A top bajnokságokat 38 meccsen kell megnyerni, semmit nem ér az, ha az adott játékos csak egy-két rangadón villog, miközben a könnyebb mérkőzéseken eltűnik. Higuaín ebben jó: bizonyos meccsenként meglövi a maga góljait, szállítja a pontokat a csapatának.
Hol rangadókon, hol a kis csapatok ellen talál be, két rosszabb mérkőzés után simán jöhet három jobb. Ez pedig nemcsak kiegyensúlyozottá teszi a teljesítményét hosszú távon, hanem egyenesen kiválóvá, hisz többször jó, mint rossz. A nemzetközi tornákon viszont nem lehet javítani, már egy gyenge meccs is kiesést eredményezhet, és itt érkeztük el Higuaín legnagyobb hiányosságához:
a válogatottban Nyomás alatt összeomlik.
Az argentin csatár 70 válogatott találkozóján eddig 31 gólt lőtt, ami ilyen szinten abszolút jó. Több mesterhármasa is volt, nyert meg egyedül is fontos mérkőzéseket, azonban azt soha nem mossa le magáról, hogy jó eséllyel egy világbajnoki cím és két Copa América-aranyérem maradt az ő, és így a többi argentin lábában.
Higuaín válogatott kálváriája a 2014-es világbajnokságon kezdődött. A belgák elleni negyeddöntőben ugyan ő lőtte tovább a csapatát – egy 90 milliós csatártól ez azért valahol elvárás –, de a világbajnoki döntőben sikerült kihagynia egy olyan helyzetet, amit tízből kilencszer belő egy bajnoki mérkőzésen.
A csatárnak borzalmas mérkőzése volt amúgy is, ilyen rosszul pedig talán még életében nem talált el labdát. Ha ezt belövi, akkor jó eséllyel megvan a győzelem, a németekben sem volt benne a gól, a 113. percben szerezték végül a győztes találatot.
A világbajnokság után egy évvel jött Higuaín második nagy blamája, a 2015-ös Copa América. Sergio Agüero volt a csapat kezdő támadója, a Napoli sztárja csak mérsékelten jutott szerephez. A döntőben azonban megint megnyerhette volna a mérkőzést Argentínának:
Megint egy bűn-rossz megoldás egy ajtó-ablak helyzetben, ami egy ilyen kaliberű játékosnak kötelező feladat. A mérkőzés végül döntetlennel zárult (egy gól ismét győzelmet ért volna jó eséllyel), és bár Argentína most eljutott a büntetőkig, Higuaín másodmagával itt is hibázott, ami megpecsételte az argentinok sorsát.
Az argentin csatárt ezek után már elég erősen támadta a sajtó, ráadásul az olasz bajnokságban is meggyűlt a baja a büntetőkkel, volt olyan sorozata, amikor három tizenegyest is kihagyott egymás után. Ennek ellenére megint helyett kapott az argentin válogatottban a 2016-os Copa América Centenarióra.
Nem is tűnt rossz megoldásnak, kezdőként négy gólt is lőtt a tornán, majd megkapta a bizalmat a Chile elleni fináléban is. Amit Argentína megint elveszített 11-esekkel (ekkor már nem engedték Higuaínt rúgni, bár cserébe Messi hibázott), de eleve el sem kellett volna odáig jutni, ha a csatár nem hoz össze még egy ilyen megoldást:
Gonzalo Higuaín a válogatott legfontosabb mérkőzésein, illetve azokon a legkritikusabb pillanatokban rendre csődöt mondott – argentin mezben például két éve nem lőtt olyan gólt, ami pontot ért volna a csapatnak. Ezzel együtt vitathatatlan, hogy egy elképesztően jó csapatár, aki képes 30 gólt szeretni egy szezonban és bármelyik csapatot jobbá teheti.
Milánóban egy hős lesz – ahogy Nápolyban vagy Torinóban is az volt –, akivel a Bajnokok Ligája-csoportkör is elérhető közelségbe kerülhet, és senkit sem fog érdekelni, mi történt az argentin válogatottban. Kivéve talán Messit.