Valamikor péntek és szombat között egy aprócska, mondhatni jelentéktelennek tűnő csoda történt a Győr-Moson-Sopron megyei labdarúgásban. Az SC Sopron felnőtt csapata az éj leple alatt varázslatos fejlődést produkált, és a megyei harmadosztályból két szintet lépve a megyei első osztályba küzdötte fel magát.

A magyar labdarúgás problémáihoz képest látszólag huszadrangú rejtélynek tűnik, hogy ez miként volt lehetséges, ám valójában az eset igazi mérföldkő.

A bankvezérből lett MLSZ-elnök megítélése vegyes, de azt lényegében mindenki elismeri, hogy vezetése alatt mind az országos szövetség, mind a megyei szövetségek működése rengeteget tisztult, és alapvetően megfelel a magyar törvényeknek, illetve a maguk alkotta szabályoknak.

A megyei szövetség illetékes bizottságának július 23-i határozata értelmében az SC Sopron felnőtt csapatát a megyei III. osztály Sopron "B" csoportjába sorolták be.

Agyagosszergény, Zsira, Harka stb.

"A besorolás végleges, ellene fellebbezésnek helye nincs"

– áll a határozatban, összhangban többek közt az MLSZ Amatőr licenc szabályzatával.

Utóbbi szabályzat előírja azt is, hogy a megyei első osztályban való induláshoz amatőr licenc kiváltása szükséges. Az ennek kiváltásához szükséges kérelem beadási határideje április 10-én járt le, bő másfél hónappal korábban, minthogy az SC Sopron beadta volna kérelmét egy felnőtt csapat indítására a megyei bajnokságban.

Láthatólag a klubnál is tisztában voltak vele, hogy licenc hiányában nem indulhatnak az első osztályban, mivel a stadionhasználatról szóló május 29-én kelt önkormányzati határozatban még azt írják, hogy a megyei másodosztályra próbálnak meg nevezni "hogy a Városi Stadion ne maradjon felnőtt labdarúgás nélkül."

Ami persze akkor se maradt volna felnőtt labdarúgás nélkül, ha megengedik a megyei első osztályban játszó másik soproni csapatnak, a Soproni FAC-nak, hogy itt rendezze hazai mérkőzéseit, de valamiért nem ezt a megoldást választották az illetékesek. 

Pletykák persze kezdettől fogva voltak, sőt az SC Sopron vezetői is arról beszéltek – nem hivatalos keretek között persze –, hogy el fogják intézni a megyei élvonalbeli szereplést. A szabályok ismeretében azonban ennek nem volt semmi realitása.

Hogy milyen indoklással játszotta ki saját szabályait a szövetség az SC Sopron kedvéért, azt nem tudjuk. A fő kérdés inkább az, hogy miért?

A helyzet megértéséhez a soproni labdarúgás minimális ismerete szükséges. Miután az NB II.-ből májusban kieső Soproni Vasutas SE mögött álló gazdasági társaság csődbe ment, két nagy labdarúgó klub maradt a városban. A korábban kizárólag utánpótlás-neveléssel foglalkozó SC Sopron és a megyei első osztályú SFAC 1900.

Előbbi klub a Soproni Vasutas SE utánpótlásaként működött egészen mostanáig, a két csapat vezetésében is voltak átfedések, mindenek előtt Csiszár Ákos, aki a Vasutasnál elnökségi tag volt, az SC Sopronnak pedig jelenleg is az elnöke. Mivel a csőd a profi és az amatőr licenc elvesztését is jelentette, így az SVSE nem indíthatott felnőtt csapatot a 2018-2019-es idényben, sem az országos, sem a megyei bajnokságban.

A Vasutas csődje önmagában is borzasztó érdekes téma egyébként. A jelenkori magyar labdarúgásban 150 millió forintos veszteség nem szokott ilyen viharsebesen elvinni egy megyei jogú városban működő, több százmilliós költségvetésből gazdálkodó profi klubot, kifizetetlen számlákat és játékosokat hagyva maga mögött. Az ügy hátterére remélhetőleg még fény derül egyszer, de most koncentráljunk a maradék két egyesületre.

Miután tehát az SVSE-t működtető kft. az elmúlt idény végén csődbe ment, az SC Sopron nagycsapat nélkül maradt. A klub vezetése ezért úgy döntött, hogy maguk indítanak egy felnőtt együttest. Ez persze még megyei szinten sem olyan egyszerű, de az SC Sopron politikai hátterével már közel sem okozott akkora kihívást. A klub elnöke ugyanis a volt soproni és ferencvárosi labdarúgó, Csiszár Ákos, fideszes önkormányzati képviselő, Fodor Tamás fideszes polgármester jó barátja. Csiszár az önkormányzat Ifjúsági Turisztikai és Sport Bizottságának elnöke.

Az SC Sopron tehát belefogott a dologba, méghozzá a maga módján. A játékoskeret feltöltéséhez tucatnyi labdarúgót csábítottak át a város megyei első osztályú csapatától, a SFAC-tól. Bár az SC Sopron ekkor még két osztállyal lejjebb volt sorolva, Csiszárék győzelmenként 300 ezres prémium széddobását ígérték a játékosok között, ami nagyjából a kétszerese-háromszorosa a megye I-ben megszokott összegnek.

Emellett megszerezték maguknak a városi stadion használatának jogát, amit egyébként a SFAC is szeretett volna megkapni. A szurkolók kiszolgálása végett a legjobb az lett volna, ha mindkét klub csapata a városi stadionban mérkőzik, de a városvezetésnek eleve a SFAC gyengítése volt a célja.

Hogy az önkormányzati közgyűlés Ifjúsági Turisztikai és Sport Bizottsága, illetve annak elnöke, Csiszár Ákos, miért a Csiszár Ákos vezette SC Sopron pályahasználatáról szóló előterjesztést támogatta, szemben a felnőtt csapatát a megye egyben szerepeltető SFAC kérelmével, amögött nyilván jól átgondolt szakmai indokok húzódtak.

Mint látható az SC Sopron és a Soproni FAC rivalizálásában utóbbi csapatnak nincs könnyű dolga. Hát még ha azt is eláruljuk, hogy Gőbl Gábor, a 118 éves klub elnöke,

Ennek fényében már azt is könnyű megérteni, hogy miért a SFAC kapja a legkisebb önkormányzati támogatást a megyei élvonal csapatai közül, szemben például az SC Sopron maga szintjén kirívóan magas önkormányzati támogatásával.

Mindezek után tehát az a különleges helyzet állt elő, hogy ott volt az SC Sopron frissen alakult megyei harmadosztályú csapata egy tucatnyi frissen igazolt fiatallal, akiknek szakmai alapon tragédia volt a váltás, hiszen a fejlődésük érdekében két osztállyal feljebb kellett volna játszaniuk, ha nem hárommal. Emellett a klub a hatodosztályú hazai mérkőzéseinek rendezésére megkapta az önkormányzattól a stadiont.

És ott volt a SFAC, ahol a maguk sokkal kisebb költségvetéséből évek alatt felépítettek egy normálisan gazdálkodó, emberi léptékben fejlődő klubot, most pedig azt konstatálhatják, hogy szinte a nulláról kell új csapatot építeniük, mert legjobb játékosaikat elcsábította a most alakult rivális, a perememberek pedig a dominóelv alapján elhúzták a csíkot. A SFAC 1900 SE a nehézségeik ellenére sem lép vissza a bajnokságból, bár kiesésük borítékolható.

Abban az egy dologban viszont még lehetett bízni, hogy olyan azért nem történhet meg Csányi elnöksége alatt, hogy a politikai akarat egy csapatot két osztállyal magasabb bajnokságba helyezzen, mint ahol minden törvény és szabály szerint indulnia kellene. Hogy egy Csiszár Ákos kaliberű helyi fideszes nem tehet erőszakot a magyar futball működését garantáló legalapvetőbb szabályokon. Mert ha már ezzel a sokadik vonallal szemben sem tudja megvédeni magát a szövetség, akkor itt nagyjából mindennek vége.