Index Vakbarát Hírportál

Az MLSZ pontozta, ki mennyit tesz a futballjövőért

2018. augusztus 13., hétfő 07:08

Az MLSZ egyéves előkészítés után idén bevetette a csodafegyvert, a minőségi utánpótlás-nevelés új ösztönzőjének szánt produktivitási rendszert. Az új rendszer egyik legnagyobb ajándéka a hozzá tartozó nyilvános adatbázis, amiből elég jól körvonalazódik az egyes kluboknál folyó nevelőmunka eredménye.

PÉLDÁUL HOGY TÁLLAI ANDRÁS VOLT NAV-ELNÖK MEZŐKÖVESDJE AZ EDDIG MEGÍTÉLT MINTEGY 3,7 MILLIÁRD FORINTNYI TAO-TÁMOGATÁSSAL SZEMBEN MINDÖSSZESEN CSIRMAZ ISTVÁN KINEVELÉSÉT tudta eddig FELMUTATNI.

A most 23 éves középpályás ráadásul már 17 is elmúlt, amikor a tao-pénzek dübörögve megérkeztek Kövesdre. A jelenleg Szolnokon játszó stabil NB II.-es Csirmaznak pályafutása során két meccsen másfél félidő jutott az élvonalban.

De Szeszták Miklós szintén agyonfejlesztett Kisvárdájáról sem került ki ennél több tehetség eddig, ott a 19 éves ukrán Hrihorij Zanko (Zanko Hryhoriy) gyűjtött tavaly ősszel pontokat tíz NB II.-es meccsen, mielőtt leküldték a Cigándhoz.

Az adatok azért tudhatók ilyen részletességgel, mert

az új rendszer lényege, hogy a labdarúgó szereplése után az adott játékos valamennyi korábbi nevelőegyesülete támogatásban részesül, szemben a korábbi szisztémával, amikor csak az a csapat kapott pénzt, ahol a fiatal éppen játszott, akár ott nevelkedett, akár máshol.

A játékosok a magyar bajnokságban, a rendszer által elfogadott európai bajnokságokban, a nemzetközi versenysorozatokban, illetve a válogatottakban szerzett játékperceikkel gyűjthetnek pontokat a nevelőegyesületeiknek, azaz minden olyan klubnak, ahol 19 éves korukig játszottak, abban az arányban, amennyi időt az egyes kluboknál töltöttek.

A játékpercekért kapott pontok számát a versenysorozat szintje és a játékos életkora is befolyásolja, illetve extra pont jár a saját nevelésű játékosok szerepeltetéséért is. A rendszer csak azokat a játékosokat veszi figyelembe, akik 2007. január 1. után töltötték be a 19. évüket, a magyar bajnokságban pedig csak 25 éves korig ér pontot a szereplés, míg a külföldi bajnokságok játékosaira, illetve a nagyválogatott szereplésekre ez a korlátozás nem vonatkozik.

A számítás (1 pont kb. 4000 Ft)

NB III. – U19-es játékos: 0,25-ös szorzó

NB II. – 23 éves korig: 0,5

NB II. – U21, U20, U19-es játékos: 0,75, 1, 1,25

NB I. – 25 éves korig: 1

NB I. – U21-es, U20-as, U19-es játékos: 1,5, 2,0, 2,5

U17-es, U19-es, U21-es válogatott: 1, 1,5, 2

Kiemelt külföldi bajnokságok, top 5 bajnokságok II. osztálya: 2,0

Bajnokok Ligája, Európa Liga: 2,5

Top 5 bajnokság: 3,0

Felnőtt A válogatott: 3,0

Saját nevelésként játszó extra szorzója (NB I., NB II.): 1,2

Produktívak, de miben?

Az elmúlt három év adatain alapuló produktivitási rangsort az MTK vezeti, méghozzá toronymagasan a második helyen álló Felcsút előtt, a dobogó harmadik fokán a Honvéd áll.

Az összpontszámok mellett azonban legalább olyan fontos információ, hogy a neveltek milyen szintű versenysorozatban szerezték az egyesületüket gazdagító pontokat. Nem mindegy, hogy valaki kevesebb, de minőségi játékost nevel, vagy inkább számtalan alsóbb osztályba valót. Mindkettőnek meglehet a maga funkciója egy rendszerben, főként, ha ez tudatos tervezés eredménye, és nem például a vártnál gyengébb nevelőmunkáé.

Ha a játékperceket nyújtó versenysorozatok tekintetében hasonlítjuk össze a lista első nyolc helyezettjét, akkor meglepő felfedezéseket tehetünk. A legfontosabb, hogy az összesítésben második Felcsút az NB I.-ben gyűjtött játékpercek alapján csak az ötödik helyen áll, mintegy 1000 ponttal a Vasas mögött és rendesen lemaradva a 2. Honvédtól és a 3. Haladástól. Az MTK pedig külön kategóriát képvisel a felcsútiakhoz képest bő másfélszer annyi, élvonalban gyűjtött pontjával. Persze nyilván segített volna Orbán akadémiáján, ha nem egyetlen saját nevelésű fiatal lett volna például a tavalyi keretben.

Kirívó még a Fradi tragikusan kevés, élvonalban szerzett pontja, amit a zöld-fehérek a másodosztályban szerzett perceikkel kompenzálnak leginkább. Mindez igazolni látszik azt a problémát, hogy az FTC által kinevelt, majd szerződést kapó fiatalok csapdába esnek a soroksári fiókcsapatban. Máshová nem szívesen adják el őket, a Fradiba bekerülni viszont szinte lehetetlenség, így marad az örökös tapasztalatgyűjtés a másodosztályban.

A külföldi bajnokságokban és nemzetközi kupákban gyűjtött pontok tekintetében már hozza az összetett sorrendhez méltó második helyét a Felcsút. Ebben a kategóriában Gyurcsó, Kleinheisler, illetve Sallai Roland pontjai dagasztják az akadémia lobogóját, de az még így sincs félárbócon se az MTK pontszámához képest. Látványos továbbá, hogy a Debrecent leszámítva az élmezőny többi tagja szinte nulla pontot bírt a nemzetközi mezőnyből importálni, ami nyilván nem túl hízelgő a magyar képzés színvonalára nézve.

Az ordító különbség részben Gulácsi Péternek köszönhető, aki válogatottsága mellett a top 5-be tartozó német bajnokságban, illetve a nemzetközi kupákban végigjátszott meccseivel a legtöbb pontot termelő játékos az egész mezőnyben. A Felcsút helyzetét ugyanakkor nehezíti, hogy sem a kazah, sem a ciprusi bajnokságban játszott percekért nem jár pontszám, mert minősülnek topbajnokságnak. Így Kleinheisler és Sallai tavaly már csak a nemzetközi kupameccseken és válogatott mérkőzéseken szerzett perceivel tudta tölteni a felcsúti kasszát.

Viszont az is látszik, hogyha lényegesen szűkebben is, de még Gulácsi nemzetközi pontjai nélkül is az MTK lenne az első, köszönhetően például Bese Barnabásnak, Pintér Ádámnak vagy éppen Pátkai Máténak.

A korosztályos és nagyválogatott szereplések tekintetében az MTK dominanciája egészen hihetetlen, bő kétszer annyi pontot gyűjtöttek, mint a második helyért nagy csatát vívó Győr, Felcsút, Honvéd hármas, akik ebben a sorrendben lemaradva nézik a Sándor Károly akadémia meggypirosban pompázó hátát.

Az MTK dominanciáját elvileg magyarázhatná, hogy a legrégebbi akadémiaként egy rakás idősebb játékos hoz nekik pontot, és ezért igazságtalan őket összehasonlítani  a mindössze 2007-es alapítású Felcsúttal. Csakhogy utóbbi intézmény a Videoton utánpótlás-egyesületeként alakult, így szinte a kezdetektől felbukkantak az igazolt játékosai közt a székesfehérvári utánpótás tehetségei.

Másrészt a Felcsút fennállása tekintélyes részében lényegében két profi csapat utánpótlását egyesítette, a Videotonét és a sajátját, ám a játékosok leginkább csak náluk voltak leigazolva, ami tökéletesen látszik abból is, hogy a Vidi csak a 33. helyen áll a listán, alig 100 ponttal a Budafoki Lombard előtt. Valamint a Felcsút legidősebb neveltje, Gyurcsó Ádám 1991-es születésű,  az MTK pontjait szállító 99 játékosból pedig mindössze hatan születtek 1991 előtt. Az alapítás ideje tehát önmagában nem magyarázza a teljesítményben mutatkozó nagyságrendi különbségeket. Ráadásul a két egyesület közötti különbség az időben előre haladva nem csökkent, hanem jelentősen nőtt.

Bajban a jövő

Összességében kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a produktivitási rangsor lesújtó képet fest a magyar futball jövőjéről. Az derül ki belőle, hogy a Fidesz nagy futballfeltámasztásának keretében eszetlen pénzekből beindított akadémiák fényévekkel maradnak el az MTK intézményétől, amit viszont nem a központi akarat hívott életre, hanem Várszegi Gábor, a klub akkori tulajdonosának üzleti szemlélete.

És hiába feküdt rá személyesen Orbán Viktor a témára, és tolatott bele nagyjából annyi pénzt a felcsúti műintézménybe, amiből minden első osztályú csapatnak vígan felépíthettek volna egy Sándor Károly akadémiát, és még maradna is belőle bőven, Felcsút leginkább csak a méretei és lehetőségei miatt van versenyben a jobbakkal, arra viszont esélye sincs, hogy megszorítsa a legjobbat. Mindezt úgy, hogy saját fiókcsapata van a másodosztályban, a második együttese a harmadosztályban szerepel, és a szintén harmadosztályú Tiszakécske is a Mészáros-birodalom része.

A lehetőségeik pedig az űrben vannak az átlaghoz képest, például a kazánházuk kétszer-háromszor többe fájt, mint egy átlagos NB I.-es csapat éves költségvetése, vagy hogy takarítóból és karbantartóból annyi van náluk, mint máshol gyerek.

Mint ismeretes, Orbán szó szerint az akadémia megalapítását tekinti a magyar futball új időszámításának, amihez képest – most éppen – két évtized elteltével jósolta meg az aranykor eljövetelét. Ennek a fele telt el, és az akadémia egy szem szépreményű Sallai Rolandot leszámítva legfeljebb a félig ott nevelkedő Gyurcsót és az alapvető képzési hiányok miatt tehetségét kiteljesíteni képtelen Kleinheislert bírja felmutatni eredményként, ami azért nem túl sok, a beleölt pénzhez képest pedig lényegében nulla.

Ráadásul ha a számításba vett három évet nézzük, akkor az MTK és a Felcsút különbsége nemhogy csökkent volna, de hatalmasat nőtt. Három szezonnal ezelőtt hatezer ponttal gyűjtött többet az MTK, a tavalyiban meg majd' húszezerrel. Mindeközben – és ez a legaggasztóbb – a legutóbbi szezonban gyakorlatilag a teljes mezőny teljesítménye jelentősen romlott az eggyel előzőhöz képest (az MTK-é is). A csapatok összességében 13 százalékkal kevesebb pontot gyűjtöttek, mint a 2016–17-es idényben. Ha ilyen ütemben fejlődik a magyar futballjövő és annak inkubátora, akkor tíz év múlva nem utolérjük a nemzetközi élmezőnyt, hanem hússzal leszünk lemaradva.

A produktivitási rangsor kapcsán még számtalan további érdekességről szólhatnánk, ami viszont nem maradhat ki, hogy a Győr az alsóbb osztályokban játszva tudta magát beverekedni a legjobbak közé, azaz a saját csapatában nem tudott lehetőséget adni élvonalbeli futballra a neveltjeinek, akik így is a hatodik legtöbb NB I.-es pontot gyűjtötték az egész mezőnyben. A válogatottak tekintetében pedig jelenleg az ország második legeredményesebb egyesülete az övék.

Nincs az a pénz

Az MLSZ az állami normatív támogatásból, illetve a szövetségnek juttatott tao-támogatásból hozta létre azt a bő 4 milliárd forintos díjalapot, amiből a szerzett pontok arányában a csapatok év végén részesülnek. A rendszer nagy előnye a korábbiakhoz képest, hogy nemcsak az első két osztály csapatai részesülhetnek a nevelőmunkát honoráló díjazásból, de valamennyi olyan egyesület, amelyik pontot szerez. Ezek száma már a harmadik fordulót követően is meghaladta a 360-at.

A rendszer lényegesen életszerűbbnek tűnik a korábbinál, és valószínűleg jobban is motiválja majd a csapatok egy részét, de messze nem az összeset. A megfelelő politikai kapcsolattal rendelkező kisebb-nagyobb egyesületek ugyanis az itt kereshető forintokat simán kiváltják irányított szponzorációval vagy magukhoz vonzott költségvetési támogatásokkal.

Ráadásul a díjkeret csak elsőre tűnik hatalmasnak, valójában a produktivitási alapon kereshető pénz szinte alamizsna egy-egy, a kormányhoz jobban bekötött csapathoz érkező összegekhez képest. Az FTC legutóbbi költségvetésében mintegy 1 milliárd forintnyi állami támogatás szerepel, amiről ember nem tudja, hogy mire kapták, a Kisvárda csak 2016-ban 1,8 milliárd forintnyi állami támogatásról számolt be a sportfejlesztési programjában, Mezőkövesden az önkormányzat alapból 120 milliós éves támogatást ad, amit igény esetén boldogan megtold még pár tízmillióval, illetve az általa tulajdonolt Zsóry fürdő is nagy gavallér, ha fociról van szó. És persze dőlnek hozzájuk a taós milliárdok, amikben nincs benne az új stadionra kapott további 1 milliárd forint állami támogatás.

A Felcsút céges és magánadományokból is több milliárdot kaszál minden évben, a legutóbbi tao-programja 5,4 milliárd forinttal ment át, az éves költségvetése pedig 6 milliárd forint volt. Ezekhez számokhoz képest a produktivitási díjalap egyenesen nevetségesnek tűnik.

Egy szó, mint száz, nagy csodákat nem érdemes várni a rendszertől, de legalább látszani fog, hogy mekkora pénzkidobás volt politikai alapon feltőkésíteni a kiskirályok fellegvárait.

Hogy a Kisvárda milliárdokból felhúzott bázissal a háta mögött a Csep-Gól SE-vel és a Gyáli Baráti Kör SE-vel versenyez a 109. hely környékén, a Mezőkövesd pedig a Hajdúböszörmény és a Jánosháza között áll jelenleg a 87. pozícióban. Hogy a nagyságrend érzékelhető legyen:

a Csep-Gól SE tavalyi tao-programja akkora összeggel ment át (12 millió forint), amilyen áron az elfogadott Kövesdi programban egy darab fűnyíró szerepel.

Itt a vég(e)

Hogy ne legyünk annyira igazságtalanok a Tállai-féle futballbirodalommal szemben, jegyezzük meg, hogy Csirmaz mellett valójában még öten hoztak pontot az egyesületnek. Csakhogy közülük hárman mindössze pár hónapot voltak a csapatnál, a két szezonnal ezelőtt két NB III.-as meccsen pályára lépő Pap Zsolt pedig 11 évesen nem egészen egy évet töltött náluk, de ez még akkor volt, amikor Bajnai Gordonnak hívták a miniszterelnököt.

Csirmaz mellett egyedül Szabó Levente tekinthető ízig-vérig kövesdi nevelésnek, ő négy évet töltött el a matyó játékosgyárban. Pályafutása során eddigi két NB III.-as meccsen szerepelt, összesen 49 percet, amit nyugodtan nevezhetünk elenyészőnek.

Tehát a dolog mégiscsak úgy áll, hogy az utánpótlásra hivatkozva építettek egy sportcentrumot tucatnyi pályával, hozzá egy sportszállót és egy sporttábort, meg kibővítették a fürdőt, meg százmilliókért vettek felszerelést és eszközöket, meg alkalmaztak kvalifikáltnak mondott edzőket, meg fizették a versenyeztetés költségeit, meg ezernyi más dolgot, ami csak eszükbe jutott. És aztán a végén kiballagott a gyár kapuján egy szem Csirmaz István.

Ráadásul az, hogy a tökéletes körülmények dacára egyedül őt sikerült kinevelni, erősen arra utal, hogy belőle sem azért lett valamilyen szinten jegyzettnek mondható labdarúgó, mert bekerült a kövesdi utánpótlásba. Hanem annak ellenére.

(Borítókép: Balmazújvárosi helyzet a mezőkövesdi kapu előtt a labdarúgó OTP Bank Liga 30. fordulójában játszott Mezőkövesd Zsóry FC - Balmaz Kamilla Gyógyfürdő mérkőzésen a mezőkövesdi városi stadionban 2018. május 12-én. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)

Rovatok