2009 után ismét a Bajnokok Ligája főtáblájáért küzd egy magyar csapat. Akkor a Debrecen a bolgár–svéd vonalon jutott el a legjobb 32 közé, úgy tűnik, ez a két stílus fekszik, mert a Mol Vidi is a két nemzet legjobbját búcsúztatta, de még vár rá egy párharc a görög AEK Athén ellen. Az Európa Liga, és hogy decemberig versenyben van valaki, pozitív a magyar futballnak.
Felidéztük már, hogy a fehérváriak veretlenül jutottak el idáig, ami egyetlen magyar csapatnak sem sikerült, amióta a jelenlegi, többselejtezős formában zajlik a BL lebonyolítása. (1995-ben még más kiírás vonatkozott a Fradira.)
Az elmúlt négy évben rendre a Vidi jutott a legtovább a magyarok közül – ezt Kovács Zoltán klubigazgató állapította meg.
Ha ennek az okát keressük, Paulo Sousáig kell visszamenni – akit ugyebár Bognár György szakmai barbárnak nevezett.
A 2012-es EL-csoportkör ugyanis nyolc fölé emelte a klub együtthatóját az UEFA-nál, ami egyúttal azt is jelezte, valamennyi sorsolás első körét kiemelt pozícióból várhatták azóta. Öt éven át ugyanis az a szezon nem esik ki, hanem viszi magával egy klub.
A besoroláson persze rontott két edző, a portugál Gomes és a francia Casoni a gyors kieséssel.
A szerb Čukarički kiverése – Henning Berg volt akkor a tréner – ugyanakkor javított az UEFA-értéken, és a Midtjylland elleni idegenbeli győzelem is. Dán csapatot ettől még nem vert ki egyszer sem magyar az elmúlt 35 évben, de legalább legyőzött egyszer idegenben, ami az együtthatóra kétségkívül jó hatással van.
Ahogy a francia Bordeaux tavalyi kiütése is meglökte az együtthatót, bár akkor Nikolič még nem tudta úgy összerakni a csapatát, hogy egy nagy bravúr után jöjjön egy kisebb a Partizan ellen.
A Vidinél megértették azt, hogy július közepén vannak a legfontosabbak a meccsek. Mert akkor lehet az UEFA-koefficienst feljebb tornászni.
Nem akkor kell igazolni, akkor már készen kell állni.
Korábban a Debrecen is szorgosan őrizte a jó pozícióját, de ezt sikerült amortizálni az utóbbi években. És hát Kósa Lajos 2009-es óhaja, hogy a Rosenborg mintájára ők szeretnének a közeljövőben is a főtáblán teljesíteni, nem jött össze – igaz, a BATE ellen nagyon közel jártak ehhez 2014-ben, ám jött egy utolsó perces gól.
Fehérváron megértették, hogy luxemburgi Dudelange ellen kell elfogadhatóan játszani, még ha akkor a legnehezebb is,
mert itthon akkor még el sem kezdődik a bajnokság, még ha az előző szezon csak június elején ért is véget.
Kevés a regeneráció, de a csapatnak arculatot kell mutatni.
A Dudelange ráadásul nem egy rossz csapat, megmutatta a lengyel bajnok Legia idegenbeli legyőzésével (2-1) is, és jó eséllyel ott lesz az EL playoffjában.
Ha júliusban máshová esik a fókusz, már nem lehet később kárpótolni. Ezért voltak morcosak a Fradi drukkerei az MTK elleni meccsen, mert ők az EL-ben szeretnék látni a csapatukat, nem az NB I-ben sziporkázni.
De vissza a Vidihez: legtöbbször a szervezettség hangzott el az eddigi menetelés alatt.
Ahogy szervezettség nélkül Dárdai Pál vagy éppen Bernd Storck sem jutott volna semmire 2015 végén és a 2016-os Eb-n.
A legfontosabb kérdés: miért nem képes a Fradi vagy a Honvéd hasonló szervezettséget mutatni, utóbbi például egy luxemburgi ellen (Niederkorn) esett szét bágyadtan a hajrára, és esett ki 2-0-s vereséggel?
A Vidi most négyesre javította a koefficiensét, ami több, mint a másik három magyar kupaindulóé, mert ők hárman együtt 3,5-ig jutottak.
És még javíthatnak is ezen.
Mert most már nem lesz nyomás rajtuk, és a nagy számok törvénye alapján egyszer jön majd egy olyan meccs, amikor nemcsak szervezett és önfeláldozót védekezést látunk, hanem támadásban is gördülékenyen és látványosan, élvezetesen fognak játszani.
Juhász Roland tavaly nyilatkozta azt, hogy a csoportkörben magyar csapat tagjaként még nem játszott, szívesen kipróbálná. Sőt, akkor a Nou Campot nevezte meg, ahol szeretne még pályára lépni. Az AEK elleni újabb bravúr ahhoz is kaput nyithat.