A magyar válogatott 11 győzelem mellett három döntetlent és mindössze két vereséget tud felmutatni Finnország ellen: 45 rúgott gól mellett csak 11-et kaptak ez idő alatt. A keretek közötti minőségbeli különbség elvileg mellettünk szól, tétmeccsen pedig legutóbb 1978-ban kaptunk ki az északiaktól, a 2016-os Európa-bajnokságra is a finneket oda-vissza verve jutottunk ki. Azóta azonban a feje tetejére állt a magyar futball.

A gyalázat két éve

A sikeres Eb-szereplés után – csoportgyőzelem a későbbi Európa-bajnok Portugáliával fémjelezett csoportban – valami eltört a csapatnál. Bernd Storck csapatát váratlan vereségek érték a világbajnoki selejtezőkön és a barátságos mérkőzéseken egyaránt:

• Feröer elleni 0-0 a vb-selejtezőn
• Andorra elleni történelmi vereség (1-0), szintén vb-selejtezőn,
• 3-0-s hazai zakó az oroszoktól,
• Svájc és Portugália ellen pedig idegenben szemernyi esélyünk sem volt.

Bernd Storckot elküldték, a helyét először ideiglenesen Szélesi Zoltán vette át (vereség Luxemburgban, győzelem Costa Rica ellen), majd jött a magyar döntéshozók valaha volt egyik legnagyobb baklövése:

A belga megmondóember négy mérkőzésig húzta: vereség Kazahsztán, Skócia és Ausztrália ellen, illetve egy döntetlen Fehéroroszország ellen volt a mérlege, mielőtt elküldték. Vagyis a magyar válogatott

Ez még nem is lenne annyira borzasztó, ha a válogatott – a Nemzetek Ligája besorolása alapján – csupa A és B divíziós csapattal találkozott volna, de nem. Magyarország mindegyik győzelme D ligás, azaz Európa leggyengébb csapatai ellen jött össze (plusz ugye Costa Rica), ráadásul D-s csapatok háromszor legyőzték és kétszer pontot szereztek a magyar válogatott ellen.

Persze ezt lehet a játékosok átmeneti motiválatlanságára vagy az edzők dilettantizmusára is fogni, önmagában ennél többre lenne hivatott a csapat, Marco Rossi pedig akár ki is hozhatja ezt a keretből. Az aktuális forma alapján ugyanakkor inkább Finnország az esélyes.

A finn az új magyar

A finn futball továbbra sem tartozik Európa élvonalába, nekik épp olyan, ha nem nagyobb csoda lenne egy Eb-szereplés, mint nekünk. Viszont Finnország most már nagyjából ott tart, ahol mi tartottunk négy éve.

Markku Kanerva 2016-ban lett a finn válogatott szövetségi kapitánya. 59-szeres finn válogatott, egy hazai hős, aki karrierje első évét leszámítva, 2004-től kezdve megszakítás nélkül a finn válogatottal dolgozik. 2004 és 2011 között a finn U21-et edzette, utána többnyire asszisztens edző volt a felnőtt válogatottnál, vagyis minden egyes játékosát úgy ismeri, mint a tenyerét. Ez pedig az eredményein is meglátszik.

Az utóbbi 18 meccsén hét győzelem, hat döntetlen és öt vereség a mérlege, de összességében nem lehet rá panasz: a kötelezőket a tétmérkőzéseken hozta és néha még egy meglepetés is összejött. Az irányítása alatt például egyszer sem kapott ki D divíziós csapattól, viszont a vb-selejtezőn legyőzte Izlandot (A), valamint ikszelt Törökországgal (B) és Horvátországgal (A) – ezek kiváló eredmények a finn keretet nézve.

A csapat legértékesebb játékosa a kapus Lukas Hradecky, bár ő jelenleg csak csere a német Bayer Leverkusenben. Az olasz Crotonéban játszó védő, Sauli Väisänen és a spanyol másodosztályban játszó Robin Lod (középpályás) sem stabil kezdő, ahogy a támadó Jasse Tuominen is csak csere a BATE-ban. Egyedül a sztárcsatár Teemu Pukkiral lehet azt mondani, hogy meghatározó egy viszonylag magasan rangsorolt bajnokságban: a Norwich játékosa hat meccsen két gólnál és egy gólpassznál jár az angol Championshipben.  

Ezzel együtt az utóbbi hat mérkőzésen négy győzelem, egy döntetlen és egy vereség a finn csapat mérlege, ami mindössze három gólt kapott ez idő alatt. Nem véletlen, hogy a fogadóirodák szerint a hazai pályán játszó finnek az esélyesek: a magyar válogatott sikere több mint háromszoros pénzt ér.

Mi lesz a hadrend?

Ahogy Rossi is mondta pénteken, a finnektől nem kell meglepetést várni: fizikális, kemény, párharcokat kereső, de sablonos játékot fognak hozni a szokásos 4-4-2-es formációjukban. A mieinkről már jóval nehezebb jósolni.

Rossi a Honvédnél és a DAC-nál is a három középső védős felállást preferálta, érti és szereti (nem csoda, hisz olasz), azonban taktikailag ez az egyik legnehezebben kivitelezhető és a legnagyobb fegyelmet igénylő formáció. Öt nap nagyon kevés arra, hogy ezt begyakoroltassa a válogatottal, ráadásul nem is biztos, hogy a jelenlegi keret alkalmas rá. Idővel persze ez megváltozhat, most azonban egy négyvédős rendszer sokkal inkább adná magát.

Gulácsi helye egyértelmű a kapuban, ahogy csapatkapitány Szalai Ádámé is elől. Utóbbi mellé nincs igazán játékosunk, a két támadós felállást nagyjából el is felejthetjük, így két formáció jöhet szóba:

A védősorban Kádár Tamás helye biztos, bár lehet, hogy kényszerűségből a bal szélen kell játszania. A helyét Fiola Attila veheti át középen, a párja pedig a Vidiben futballozó Vinícius Paulo lehet. A jobbhátvédünk Lovrencsics Gergő lesz.

Nagy Ádám játéka szinte biztos, ahogy Kleinheisleré is. Kovács István is jó eséllyel kezdeni fog, az ő játékstílusa kifejezetten hasznos lehet a nagydarab hazai védők ellen. Mellette a legutóbbi finnek elleni mérkőzést bombagóllal eldöntő, az amerikai MLS-ben kiválóan futballozó Stieber Zoltán is kezdhet. A második legértékesebb magyar, a még mindössze 21 éves Sallai Roland is reménykedhet.

Ha Rossi jól össze tudja rakni a csapatát, szervezettek leszünk - Leekensnek ez egyszer sem ment -, akkor meglepetést is okozhatunk. Az olasz segítője ráadásul az a Gera Zoltán, aki még néhány játékossal együtt játszott, a többiek pedig felnéznek rá a karrierje miatt. Nagy nyeresége lehet a hazai futballnak az ő bevonása. 

A magyar válogatott lehetséges kezdője:

Borítókép: Marco Rossi szövetségi kapitány (b) Eppel Márton játékos (j) a Nemzetek Ligájában 2018. szeptember 8-án Finnország ellen játszó magyar labdarúgó-válogatott edzésén a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) telki edzõközpontjában szeptember 3-án. MTI Fotó: Illyés Tibor