Nagy szkanderezésben van az egyik leggazdagabb orosz oligarchával London. Roman Abramovics nem kapta meg az üzleti vízumát, miután a mélypontra zuhantak az orosz-brit kapcsolatok a Szergej Szkripal ellen Angliában ideggázzal végrehajtott gyilkossági kísérlet után, amely London szerint orosz akció volt. Abramovics ugyan kerülőúton, májusban szerzett izraeli állampolgárságával a szigetországban maradhat, de helyzete a Chelsea klub sorsára is hatással lehet.
Hogy a kettő között összefüggés lehet, arról csak találgatások zajlanak, de az biztos, hogy a Szergej Szkripal és lánya elleni titokzatos, ideggázzal végrehajtott gyilkossági kísérlet után komoly nehézségei támadtak a Chelsea-t birtokló Roman Abramovicsnak, akivel kapcsolatban augusztus végén a Sunday Times ismét megszellőztette, hogy befektetőt keres az angol klubra. A híresztelések arról hogy az orosz oligarcha vevőt keres a klubra, a nyár végén ismét szárnyra kaptak.
Ezt azonban az érintett eddig egyszer sem nem erősítette meg, de ez önmagában nem meglepő, ennek hiányában is lehetséges, hogy Abramovics óvatosan tapogatózni kezdett az eladásról, de az is, hogy ez valójában nyomásgyakorlás arra, hogy végül valóban ráálljon az ügyletre. Az mindenesetre jelzés lehet, hogy a szintén orosz milliárdos Aliser Uszmanov augusztusban eladta az Arsenalban lévő 30 százalékos tulajdonrészét 550 millió fontért az amerikai Stan Kroenke-nek.
Baj lehet a Vidi Európa Liga-csoportellenfelénél?
A Forbes szerint most épp 11 milliárd dollár felett diszponáló 51 éves oligarcha – akinek hektikusan alakul a vagyona, 10 éve még 24,3, két éve csak 7,6 milliárdja volt – május 19-én azért nem lehetett a Wembley-ben, amikor klubja legyőzte a Manchester Cityt és elhozta az angol kupát, mert nem kapta meg új üzleti vízumát az Egyesült Királyságba.
London már márciusban jelezte, hogy alaposan megvizsgálják a vagyonos oroszok vízumát, ami nem volt meglepő azután, hogy a brit kormány egyértelműen az orosz titkosszolgálatot, azon keresztül a Kremlt vádolta meg a Szkripal és lánya ellen Angliában elkövetett gyilkossági kísérlettel. Moszkva visszautasította, hogy köze lenne az ideggázos támadáshoz, de ez nem változtatott azon, hogy egymás diplomatáinak egy részét kölcsönösen kiutasítsák, bevonva a kiutasítás alapú szolidaritásba az Egyesült Államokat, az EU-tagokat, így Magyarországot is, ahonnan egy oroszt utasítottak ki.
Bár világos, hogy egy Abramovics kaliberű embert nem fognak pusztán adminisztratív okokból csuklóztatni, hivatalosan a brit hatóságok nem állították, hogy a milliárdos rajta lenne azon a Szkripal-ügy után összeállított, állítólag 700 oroszt tartalmazó listán, amely alapján felülvizsgálják a korábban kiadott vízumokat. Rajta van viszont egy másikon, azt még az Egyesült Államok pénzügyminisztériuma adta ki január végén: ezen 210, Vlagyimir Putyinhoz közeli személy van, beleértve az orosz kormány javát, számos milliárdost, akik a későbbiekben célzott szankciók alanyai lehetnek. Mellesleg rajta van a már említett Aliser Uszmanov is.
Szkripal megtámadását és Abramovics papírügyeit tehát London nem kötötte össze, helyette először csak annyit mondtak, hogy a vízumkiadás folyamata hosszabbá vált, majd azt, hogy a milliárdos nem küldte el bevételei forrásáról azokat az iratokat, amelyek alapján a vízum meghosszabbítható lenne. Az előző vízumnál a Szibnyefty olajtársaság privatizálásán – előbb Borisz Berezovszkij patronáltjaként, majd önálló Kreml-kapcsolatai révén – meggazdagodott oligarcha nem jelezte gazdagsága forrását, mivel a szigorúbb brit szabályozás csak 2015 tavaszán lépett életbe.
Abramovics később sem elégítette ki a brit hatóságok kíváncsiságát, így a munkavállalást, kétmillió font beruházás esetén az üzleti ügyek vitelét lehetővé tévő vízum kiadásából semmi sem lett.
Helyette az oligarcha inkább taktikát váltott és Izraeltől igényelt állampolgárságot, amit gyorsan meg is kapott, egyúttal fel is került a leggazdagabb izraeliek listájának élére.
Ezzel azonban csak a saját utazási kérdését oldotta meg, évente hat hónapot korlátozás nélkül a szigetországban tölthet. Üzlettel azonban így sem foglalkozhat. Úgyhogy veszélybe került a Chelsea új stadiumának terve is. A klub hivatalos oldalán jelentette be, hogy az előkészítési munkálatokat határozatlan időre felfüggesztik, „a kedvezőtlen beruházási környezet miatt.”
Abramovics fél-egymilliárd eurót tett volna a projektbe, 2020-ig kellene elkezdeni a munkálatokat. Ha ez nem történik meg, akkor elvesznek a bírósági perek útján megszerzett engedélyek, hogy a 41 ezres stadion helyett 60 ezer feletti legyen a Stamford Bridge.
Márpedig ez a jegybevételek miatt sem volna mellékes a Forbes által 1,8 milliárd dollárra taksált klubnak. (Ezzel a világranglistán a Chelsea a hetedik, az élen a Manchester United, a Barcelona és a Real Madrid áll, 3,6-3,7 milliárd dollárral.) A csapatnak közben gondoskodnia kellett az új edzőről, miután a 2016-ban, rekordösszegért, évi 8,5 millióért fontért szerződtetett Antonio Conte júliusban távozott. Az olasz szakember – aki 2017-ben az angol bajnokságot, idén az angol kupát nyerte el, nemzetközi szinten viszont nem volt eredményes, idén a BL-ben a 16 között esett ki a Barcával szemben – már a télen jelezte, hogy elhagyhja a klubot. Tavaly ugyan aláírt 2019-ig, – egymillió fontot még rá is dobtak a fizetésére –, de elmondása szerint valójában már 2017-ben azon gondolkodott, hogy távozik. Ebben állítólag szerepe van annak, hogy a Abramovics megközelíthetetlen volt és a vezetésnél Conte több tervezett igazolását nem tudta keresztülverni. Főleg Romelu Lukaku hiánya fájt neki, a belgát végül a Manchester United szerezte meg. Persze ez nem jelenti, hogy a klub nem nyúlt mélyen a zsebébe az olasz edző kedvéért, Lukaku helyett végül Alváro Moratát igazolták le csatárnak, 80 millió euró feletti összegért.
Abramovics kényelmetlenné vált helyzete az új edző leigazolását is megnehezítette – többször elakadtak a tárgyalások a Napoli távozó edzőjével Maurizio Sarrival, akit végül sikerült megszerezni–, de befolyásolta a játékosok megtartását is. Elment a csapattól Thibaut Courtois is. A belga kapus márciusban még azt mondta, nem hagyná el a Chelsea-t, a nyár elején azonban már a hírek arról szóltak, hogy a Liverpool vagy a Real Madrid is vinné -végül utóbbi szerezte meg augusztusban -, pedig szerződése 2019-ig szólt és ő volt a klub egyik legjobban fizetett játékosa, évi 7,3 millió fonttal. Őt a klub az AS Roma kapusával pótolnta volna, de az olaszoknak felkínált 52 millió font ellenére a brazil Alisson inkább az érte szintén versengő Liverpoolhoz ment – és ennek szintén köze lehet a Chelsea körüli bizonytalanságokhoz. Igaz, a londoni klub végül rekordösszegért, 71,6 millió fontért leszerződtette az Athletic Bilbaótól Kepa Arrizabalagát.
Bár meg nem erősített, de egyre gyakrabban felmerülő hírek szerint Abramovics kész lenne 1,3 milliárd fontért megválni a klubjától, korai lenne a Chelsea eladásáról beszélni. Hogy jó üzletet csinálna-e a Kreml pénztárosának is tartott milliárdos, azt csak ő tudhatja: a klubba 15 év alatt úgy négymilliárd fontot öntött bele, persze ennek javát a bevételekből fedezte, elvégre a klub bevétele csak tavaly meghaladta a 333 millió fontot, 52 milliós profitot hozva.
Egyelőre még csak az idegek harca folyik a brit hatóságok és Abramovics között. London sem az értékes klub gyengülését, sem az elmaradó stadionépítkezés miatti bevételek és munkahelyek elvesztését nem nézné szívesen, viszont az sem valószínű, hogy bárki könnyedén átvenné Abramovicstól a klubot úgy, hogy a vételár kicsengetése után egy költséges építkezésbe is bele kell vágnia.
Egyáltalán nem biztos, hogy Abramovics akár 1,3 milliárdért szeretne túladni a klubon, hogy legyen felszabadult, akár máshol futballba fektethető pénze. Ebben az esetben ugyanis könnyen lehet, hogy Oroszországba kéne irányítania a pénzét a hazai futball fejlesztésére, amely az elmúlt 15 évben beleöntött pénzek ellenére nem hozták meg a várt eredményt.
A felszólítással felérő kedves szavak az Orosz Futballszövetség (RFSZ) alelnökétől jöttek. A nyáron Szergej Anohin azt mondta, „nagyszerű dolog lenne, ha Abramovics a szövetség vezetőségének tagja lenne”, mert szükség van olyanokra, „akiknek nem közömbös az orosz futball és készek segíteni.”
Ennél a lehetőségnél talán még mindig vonzóbb, ha 1,3 milliárd fontja a hasznot hozó Chelsea-ben marad. Egyelőre valószínűbb, hogy a hatóságokkal folyó vita rendezésében bízik és végül mégis belevág a stadion felépítésébe – feltéve, hogy saját pénzügyeiről maga Abramovics és nem a Kreml dönt. Igaz, néhány napja ismét megerősítette a klub, hogy felfüggesztik a stadion építésének előkészületeit. Ez azonban még mindig lehet az Abramovics és a Moszkvával feszült kapcsolatban lévő brit kormánnyal zajló pókerjátszma része. Rosszul semmiképp sem járhat az oligarcha: a Chelsea-t 2003-ban mindössze 140 millió fontért vette meg.
Borítókép: Paul Ellis / AFP.