A Bajnokok Ligája – vagy elődje, a BEK – valamennyi európai futballcsapat leghőbb vágya, amit 62 éves fennállása óta mindössze 22 klub tudott elhódítani. Ezek közül pedig mindössze egy, a Di Stéfanóval és Puskással felálló Real Madrid volt képes arra, hogy hazai pályán győzzön, még 1957-ben. Ezt a bravúrt szerette volna megismételni az AS Roma 27 évvel később, amikor a Stadio Olimpicóban lépett pályára története első és máig egyetlen BEK-döntőjében. Óriási dráma, tizenegyesek és Liverpooli diadal Rómában.
A Bajnokcsapatok Európa-kupájában – az elnevezésnek megfelelően – 1992-ig csak az adott bajnokság bajnokai vehettek részt. Olaszországot az 1983/84-es sorozatban az AS Roma képviselte, ami 1983-ban nyerte meg története második olasz bajnoki címét. Angliábók az 1975-83 között hat aranyat szerző Liverpool érkezett.
Olyan klasszisok játszottak ekkor az AS Romában, mint a brazil Falcão (aki egy időben a világ legjobban kereső játékosa is volt) vagy az 1982-ben világbajnok olasz Francesco Graziani és Bruno Conti.
Az első körben a svéd IFK Göteborg volt az ellenfél, az olaszok pedig már az odavágón eldöntötték a találkozót egy 3-0-ás hazai sikerrel, így a visszavágón a 2-1-es vereség is belefért. A következő fordulóban a CSKA Sofia ellen léptek pályára, a bolgár csapattal pedig megszenvedett a Roma, csak két 1-0-ás győzelemmel sikerült továbbjutni.
A negyeddöntőben a Dynamo Berlint a Göteborghoz hasonlóan simán, 4-2-es összesítéssel győzte le a Roma, majd az elődöntőben jött a Dundee United és az idei Barcelona elleni visszavágóhoz hasonló csoda. A skót bajnok hazai pályán könnyedén legyőzte az olaszokat 2-0-ra, így a Romának három gól kellett a továbbjutáshoz Rómában.
Az AS Roma igazgatója, Dino Viola annyira szerette volna a továbbjutást, hogy a bevált olasz módszerhez nyújt: megpróbálta megvesztegetni 50 ezer fonttal a mérkőzés játékvezetőjét.
Két múlva ez ki is derült, az UEFA el is tiltotta, de ez a csapatot akkor pont nem érdekelte, hisz a 3-0-ás hazai siker után bejutott története első, ráadásul hazai rendezésű BEK-döntőjébe.
A Liverpoolnak nagy szerepe volt az 1975-től kezdődő angol BEK-dominanciában. Az Aston Villa egyszer, a Nottingham Forest kétszer, a Liverpool pedig háromszor nyerte meg a kupát az 1983/84-es szezon előtt, vagyis mindössze egyszer (Hamburg, 1982/83) nem angol csapat ült fel Európa tetejére.
Ráadásul ez volt a Mersey-parti csapat történetének legsikeresebb korszaka, olyan játékosok futballoztak a Liverpoolban mint Phil Neal, a skót Kenny Dalglish (minden idők talán legjobb brit támadója), aki 1983-ban második lett az Aranylabda-szavazáson, és a legendás Ian Rush, a Liverpool történetének legeredményesebb csatára. Ennek megfelelően az angolok nyerni érkeztek, és bár a spanyol bajnok Athletic Bilbao némileg megizzasztotta őket (1-0-ás összesítés), 15-3-as gólaránnyal jutottak a döntőbe.
Ez volt a Liverpool negyedik BEK-döntője, az előző hármat pedig egyaránt meg is nyerte. A Roma újonc volt még, de mivel hazai pályán játszhatott, a fogadóirodák az olaszokat tartották esélyesebbnek. Jól is kezdték a találkozót, az első helyzeteket is a hazaiak alakították ki, de a 13. percben egy véleményes kapustámadás után az ötösön belül pattogott a labda, amikor
a felszabadítani igyekvő Michele Nappi a labdával fejberúgta Franco Tancredi kapust, a labda pedig Phil Neal elé pattant, aki könnyedén értékesítette a 100 százalékos ziccert.
Ennél ügyetlenebb gól - a védekezés szempontjából - nem sok volt a BEK/BL történetében. A Roma nem adta fel, és gyakorlatilag lefutballozta a Liverpoolt a pályáról, az első félidő végén meg is született az egyenlítő gól: Roberto Pruzzo gyönyörű fejese. A második félidőre sem változott a meccs képe, a Liverpool egész idő alatt csak felvillanásokra volt képes, a Roma viszont nem tudott élni az adódó lehetőségekkel.
A hosszabbítást is a Roma bírta jobban, bőven volt helyzete eldönteni a meccset, de az angoloknál mindig akadt egy blokkoló láb vagy kéz, így a csapatok készülhettek a BEK történetének első tizenegyespárbajára. És még itt is az olaszoknak állt a zászló, mert Steve Nicol borzasztóan fölé lőtte az első pontrúgást, a csapatkapitány Agostino Di Bartolomei pedig megszerezte a vezetést. Az első kör után mégis megtört a lendület:
a Liverpool már nem hibázott, az olaszoknál pedig a legnagyobb sztárok, Conti és Graziani is kihagyták, így 4-2-es összesítéssel a Liverpool lett Európa királya. újra.
Mint kiderült, óriási lehetőséget szalasztott el a Roma, a 84-es szezon óta egyszer sem jutott a döntő közelébe. A Liverpoolnak ugyanakkor a következő évben is összejött a finálé (bár kikaptak a Juventustól), majd még a 2000-es évek közepén még kétszer, a Milan ellen nyertek és veszítettek el egy-egy BL-döntőt.
Ami a két csapatot illeti, a mai napig még négyszer találkoztak egymással. A 2000/01-es szezonban az UEFA-kupában mérkőztek a negyedik fordulóban, 2-1-es összesítéssel a Liverpool jutott tovább, illetve egy évvel később a BL csoportkörében, ahol egy római 0-0-a után 2-0-ra győztek az angolok.
A keddi Bajnokok Ligája-elődöntő liverpooli odavágója lesz a két csapat hatodik párharca az európai kupákban. A Roma az utóbbi hat oda-visszavágós meccsét elvesztette angol csapat ellen (6-2 összesítve), míg a Liverpool hatból négyszer továbbment olasz klubbal szemben. Ráadásul a zseniális szezont futó Mohamed Szalah is az olasz fővárosból igazolt Liverpoolba, ami az elveszített döntő mellett extrakülönlegessé teszi a mérkőzést. De a Barcelona elleni csoda ellenére még a Liverpool a párharc esélyese. Nem kicsit a két egyesület közös történelme miatt is.
(Borítókép: Elhibázott római büntető a meccsen - fotó: Alllsport UK / Getty Images Hungary)