Az FC Porto egy félidőnyi előnyt adott a Liverpoolnak a két csapat kedd esti Bajnok Ligája negyeddöntőjében, és ez bőven elég is volt hozzá, hogy a hazai pályán játszó angolok olyan eredménnyel nyerjék a párharc első meccsét, ami jó esélyt nyújt számukra a továbblépéshez.
A Liverpool mintha tanult volna a Bayern München elleni párharc első mérkőzéséből, akkor ugyanis hazai pályán csak 0-0-ra volt képes a magához képest igen visszafogott szezont nyújtó németek ellen, noha lett volna esélye a gólszerzésre épp elég. Más kérdés, hogy a müncheni visszavágón aztán egy 3-1-es sikerrel jutott tovább Jürgen Kopp csapata.
A Porto viszont mintha épp arra játszott volna, hogy majd hasonlóan alakulnak a dolgok, mint a Roma ellen, akkor egy talált góllal 2-1-es vereségre mentették az első meccset, majd hazai pályán3-1-gyel kiverték az olaszokat. Addig ment is a dolog, hogy az ellenfél elhúzott 2-0-ra, csakhogy az idegenben lőtt gólt nem sikerült megszereznie a portugáloknak, így a tervük komolyan megbicsaklott.
A Pool mintha azzal a céllal lépett volna pályára kedden este, hogy a lehető leghamarabb eldöntse a párharcot, és még véletlenül se maradjon izgalom a visszavágóra. Ennek megfelelően egy korai portói támadást követően teljes mértékben magához ragadta a kezdeményezést a hazai csapat, amelynek különösen a jobb oldalával nem bírt megbirkózni a Porto védelme. Ebben jelentős szerepe volt Alexander-Arnold felfutásainak, az ifjú angol hátvéd lényegében az első félidő nagyobbik részét a vendégek büntetőterületének magasságában töltötte.
Arnold pozíciója mögött nyilvánvalóan taktikai megfontolás is volt, nem csak a bátorság miatt játszott ennyire fent. A portugálok ötvédős felállása miatt ugyanis nem volt igazi szélső középpályása a Portónak, ráadásul a vendégek bal oldali támadója, Marega nem sokat segített vissza a védekezésben, így az ezen a szélen védekező Alex Tellesnek folyamatosan egy az egyben kellett (volna) megbirkóznia Arnolddal. Ráadásul amikor Marega mégis visszaért, Szalah a szélről bemozogva magával vitte középre, így Arnold előtt továbbra is óriási terület maradt.
A Pool első gólja Naby Keita megpattanó lövéséből született, Firmino gólja viszont már egyértelműen a jobb oldal kisakkozásából, avagy a Port bal oldali védekezésének mattolásából született.
Keita góljában még volt szerencse:
A második gól viszont már mágnestábla után kiáltott, a labda nélküli játékosok – Szalah, Mané és Milner – mozgása teljesen elvonta a védők figyelmét a gólt összehozó Arnoldról és Firminóról.
A Porto az első félidőben szinte teljesen veszélytelen volt kapura, de így sem maradt nagy helyzet nélkül, és ha a védők által egy szöglet után teljesen ottfelejtett Marega nem töri Allisonba a labdát, akkor lett volna miért izgulnia a hazai drukkereknek, és a második félidő is valószínűleg emlékezetesebbre sikerül.
Marega azonban kihagyta a helyzetét, így 2-0-lal mehettek öltözőbe a csapatok. Majd következett a második félidő, és egy gyökeresen megváltozott mérkőzés. A Pool mintha már fejben a Chelsea elleni hétvégi rangadóra készült volna, ami kulcsmeccs lehet a 29. éve üldözött bajnoki cím szempontjából, míg a Porto mintha úgy gondolta volna, 2-0-lal papíron még maradt egy kis esélye a visszavágóra, a 3-0 viszont már lélektanilag más kategória, ezért nem erőlteték annyira az idegenben lőtt gólt megszerzését, mint az várható lett volna.
Mindebből egy feledhető 45 perc jött össze, amiben a legnagyobb izgalmakat a második félidő elején szerzett liverpooli lesgól jelentette. Aztán – kis túlzással – nem történt semmi.
Így a Liverpool 2-0-ra megnyerte a nyegyeddöntő első mérkőzését, és nagy valószínűséggel eldöntötte a továbbjutás kérdését. Különös tekintettel arra, hogy Klopp csapata talán a legjobban kontrázó együttes jelenleg a világon, így a gólokért támadó Portót még akár nagy különbséggel is megszórhatják a visszavágón.
A Tottenham 1-0-ra nyert a Manchester City ellen egy nem túl látványos meccsen. A találkozót a dél-koreai Szon döntötte el a második félidő vége Viharosan kezdett a Manchester City, ahogy általában szokott. Góljainak a nagy részét az első negyedórában rúgta eddig. Erre most is meg volt az esélye, hiszen a 12. perc a videóbíró segítéségével befújták Rose kezezését. Sergio Agüero nagyon rosszul rúgta, Lloris jól helyezkedett és kiütötte.
A félidő nagy részében a City játszott fölényben. Gyorsan átjátszotta a hazai középpályát, de a támadó harmadban már pontatlanok voltak, így kevés helyzetet sikerült kialakítani a Spurs kapuja előtt. Ahogy a Tottenham sem operált jól a gyors kontrákkal, kevés kockázatot vállalt, de így is volt néhány kapura lövés, a legveszélyesebb mégis az, ami fölé ment. Dele Alli kapáslövése szép jelenet volt.
A második félidő első felében még annyi sem történt, mint az elsőben. A csapatok hasonlóan óvatosak maradtak, viszont már sokkal pontatlanabbak. Kevés volt a kapu előtti esemény, és leginkább a sérülések kavarták fel az indulatokat. A Tottenham ismét elvesztette Harry Kane-t, akit egy óra után le kellett cserélni, miután szerencsétlenül jött ki egy Delph-fel való találkozásból.
Amikor már azt gondolta mindenki, hogy gólt sem lát az angol derbin, jött a tottenhames Szon és előbb elcsípett egy elveszettnek hitt labdát a vonal külső peremén, majd visszakanyarodott és ballal bevágta a vetődő Ederson alatt.
A dél-koreai futballista megsérült az eset előtt, úgy nézett ki, le kell cserélni. Végül maradt. Az utolsó tíz percre próbált felpörögni a City, behozták az addig padon ücsörgő Sanét és De Bruyne-ét, de egyenlíteni már nem sikerült, január 19-e óta először vesztett tétmeccset a Manchester City.
(Borítókép: Phil Noble / Reuters)