Index Vakbarát Hírportál

Anglia valami váratlanra készül a vb-n

2018. június 9., szombat 11:42

Anglia négy éve bentragadt vb-csoportjában, az Eb-n Izland győzte le a nyolcaddöntőben. Most is, mint mindig, az egyik titkos esélyként tekintenek rá. Megvizsgáltuk az utolsó két felkészülési meccsüket, mire készülnek. Nigériát 2-1-re, Costa Ricát 2-0-ra verték. Elemzés.

Formációk:

Gareth Southgate tavaly szeptemberi hivatalba lépése óta több formációt is pályára küldött: elsősorban a korábban használt 4-3-1-2-es gyémánt szisztémát, azután a szintén négyvédős rendszerben mozogva előkerült egy “old school” változat is, a 4-4-1-1. Alkalomadtán előrántható a ciliderből, ha erre lenne szükség vagy esetleg, ha nagyon égne a ház. Bízzunk benne, hogy nem ezt citálja az orosz pályákra.

Sokkal nagyobb érdekesség rejlik ugyanis a fennmaradó két verzióban, amelyek a három védős rendszert képviselik. Az angol klubok után a válogatottban is hódít ez a trend.

A 3-4-3-ban a két középső középpályás mellett két védekező és támadó feladatokat is ellátó szélső szerepel, akik a defenzív fázisban az első vonalba (védő vonal) zárnak vissza, ezzel 5-3-2-vé vagy 5-4-1-gyé transzformálva az alakzatot. Ettől nem sokban különbözik az utóbbi két mérkőzésen látott 3-5-2. Erről részletesebben lejjebb lesz sző.

Várható kezdő

A lehetőségek széles skálája jól jelzi az angol keret minőségét. Southgate nem bánt csínján az új nevek bevonzásával. 18 meccsén 17 debütáns ölthette magára az angol mezt. A legutolsó pont a liverpooli Alexander-Arnold volt. Azonban a kezdő 11 már kialakulhatott a fejében. Henderson hadra foghatóságával vélhetően a 3-4-3-as rendszert valósítja meg.

Anglia-Nigéria

A szintén vb-résztvevő Nigériával játszottak először. A 2-1-es angol sikert hozó összecsapás mindössze a harmadik találkozója volt a két országnak. A legutóbbihoz egészen a 2002-es vb-ig kell visszamennünk, amikor a csoportkörben futottak össze. Southgate akkor is a kispadról követhette végig a 90 percet, bár a 0-0-s döntetlenen cserejátékosként foglalt helyet a kispadon, míg most szövetségi kapitányként.

A 3-5-2-es formáció mellett tette le a voksát. Ebben a rendszerben a szélekért csakis a két szárnyvédő (wingback), Trippier és Young felel. A támadások segítése mellett a védekezésben is roppant fontos feladatuk van, ugyanis ilyenkor nekik kell visszazárniuk Walker, Stones és Cahill mellé. Annak érdekében szükséges ez, hogy a szélek is le legyenek védve, éppen ezért hívják ezt a posztot szárnyvédőnek.

Középen a védőhármas előtt Dier helyezkedik, mint az egy szem védekező feladatokkal ellátott középpályás, míg előtte a normál középpályás jelenlétet Lingard és Alli biztosítja. Mindketten a half space-ben (félterület) helyezkednek, és sűrű mélységi visszalépésekkel kapcsolják össze a középpályát a támadószekcióval. Ez Henderson hiányában fokozottan szükséges volt, Alli különösen aktív volt a támadásokban. A visszalépéseivel zavart tudott okozni, ami majd Oroszországban is veszélyes fegyver lehet. Emellett Youngnak is gyakran segített be a bal oldalon, amiből olykor kombinatív játék és/vagy kényszerítők is kialakulhattak.

Offenzív fázis

Az angolok egy egészen direkt, vertikális játékkal rukkoltak elő, amiben nagy jelentősége van a visszalépő támadóknak. Jelentős hangsúlyt fektettek a bal oldalra, ezért emelhető ki Young szerepe. A Manchester United játékosán temérdek labda ment keresztül. Ezt bizonyítja a passztérképük is.

Mivel a vonal mellett rendszerint szabadon tartózkodott, ezért remek passzopció nyújtott, továbbá előszeretettel nyúltak az angolok gyors súlypontáthelyezéshez, aminek alanya legtöbbször Young volt. Néha beadásokra játszott, máskor kiugratni próbálta a szélvészgyors Sterlinget, esetleg Allit.

Mivel Young és Trippier viszonylag magasan játszottak, ezért potenciális veszélyforrás a mögöttük hagyott védendő terület. A 3-5-2-nek tipikusan a védőhármas két oldalán lévő terület lehet a gyenge pontja. Egy-egy labdavesztés az ellenfél területén alkalmas lehet ennek bejátszására.

Éppen ezért kellett tökéletes munkát végeznie Diernek, Cahillnek és Walkernek a két szárnyvédő által szabadon hagyott területek biztosításában. Persze nem Nigéria volt és lesz az, amelyik igazán próbára fogja tenni az angolok védőmunkáját.

Nigéria próbált kontrára játszani, ám nem voltak kellően veszélyesek. Csakis a második játékrészben tudtak veszélyt kialakítani a széleken.

Az alábbi szituációban példát láttunk arra, miként lehet üres területet kialakítani. Lingard szélre való mozgásával passzsávot nyit a visszalépő Kane-nek, ezzel pedig a védőktől rögtön a támadókig jutott el a labda. Ez egyébiránt sajátossága az emberközpontú védekezésnek, hiszen a kompaktság helyett az ellenfél játékosaihoz való közelség van előtérbe helyezve. Ezzel pedig a rendszer fogyatékossága jön elő, azaz még a csatárhoz passzolt labdát sem tudja megakadályozni a védekező gárda.

Valamelyest hasonló szituáció a következő is, csakhogy ezúttal Alli húzza magával Onazit, amivel nagy területet nyit meg Lingardnak.

Persze ezek kedvező körülmények között zajlottak, mivel Nigéria emberközpontú (emberfogás) védekezése könnyen manipulálható a fent látott módokon. Tehát az ellenfél játékosainak helyezkedése egyszerűen formálható volt a támadó csapatnak kedvezően.

Anglia-Costa-Rica

A 2002-es, 1-2-re elvesztett olaszok elleni mérkőzést követően, az angol válogatott utolsó állomásként - Oroszország előtt - visszatért az Elland roadra. Costa-Rica válogatottját fogadta Southgate csapata, melyben Butland kapus is helyet kapott, először, amióta Pickford elnyerte az 1-es mezt.

Mivel Costa-Rica Nigériához hasonlóan a középső területeket védő gárda, sőt, szintén egy masszív 5-4-1-es védekezést valósít meg, ezért hasonló játékkép rajzolódott ki. A letámadást ezúttal Henderson folyamatos mozgásával sikerült átjátszani. Helyezkedésével mindig szabaddá vált, ezzel pedig stabil pontja lehetett az angol építkezésnek. Ha egyszer nála volt a labda, akkor két opció közül választhatott. Egyrészt továbbíthatta Alexander-Arnoldnak a labdát, vagy a balon Rose-nak. Másrészt választhatta az ilyenkor feljebb húzódó két középpályást, Loftus-Cheeket vagy Delphet. Mindez látható a passztérképen is, ami az előző meccsel ellentétben, kiegyensúlyozottabb lett.

Elöl a nagy meccset kifogó Rashford és Vardy szerepelt. Utóbbi statikusabb szerepkört kapva, így a védők között elszigetelődött, ezt jelzi az, hogy mindössze 7 alkalommal találkozott a labdával. Rashford szabadabb szerepkört kapott, amivel élt is. Rendszeresen feltűnt a bal szélen, hogy ott játsszon át 3-4 védőt is. Vagy visszalépett a középpályára, hogy ott bontsa meg a védelmi vonalakat. Benne mindenképp megvan a váratlan, ezzel pedig megvan a keret úgynevezett wildcardja, azaz, ha meglepetést szeretne Southgate vagy ég a ház, akkor az ő pályára küldésével jó esélyeket teremthet csapatának.

A következő állomás Oroszország lesz; várhatóan nem lesz nagy veszélyben továbbjutásuk, hiszen Panama mellett Tunézia és Belgium a csoportellenfelei. Ebből a hármasból egyértelműen látszik, hogy az egyetlen válogatott, amivel versenyben lesznek, az Belgium. Sőt, nem is pusztán presztízskérdés az első vagy második hely, mert amennyiben elsőként mennek tovább a csoportjukból, a negyeddöntőbe, úgy Brazília várhat rájuk. Ellenben, ha csak a második pozíciót szerzik meg, akkor a címvédő Németországgal kerülhetnek össze a későbbiekben.

(Az elemzést Garai Dániel írta, aki a Madridi Merengues szurkolói blog szerzője.)

(Borítókép: Az angol válogatott csapat 2018. október 8-án. Fotó: AFP / Adrian Dennis)

Rovatok