2017 őszén Twitteren, illetve focis fórumokban elég sokszor lehetett a Lazio-középpályás Sergej Milinkovic-Savic nevébe botlani, ő volt a futballhipszterek nagy kedvence, de aztán 2018 telétől, tavaszától a mainstreamebb média is átvette a narratívát, miszerint a jövő nagy középpályása jó 100-150 millióért igazol majd egy BL-sztárcsapathoz Olaszországból.

Ha ez a történet ismerősen hangzik, az nem véletlen, Paul Pogba 2016-ban már túl volt ezen, és ha francia játékos manunitedes igazolása kudarcnak nem is tekinthető, azért a 105 millió eurós vételárát egyelőre nem igazolta.

Sergej Milinkovic-Savic Katalóniában futballozó apja, Nikola Milinkovic miatt a spanyolországi Lleidában született, de még gyerekkorában visszaköltöztek Szerbiába, ahol a Vojvodina akadémiájára került testvérével, a mostani Torino-kapus Vanjával. 19 évesen a belga Genkhez igazolt, ahol egyetlen szezon – amiben öt gólt szerzett – elég volt, hogy a Lazio remek megfigyelőhálózata kiszúrja.

Első szezonjában, 2015-16-ban egyből kezdő lett a bajnokságot végül nyolcadik helyen záró csapatban, miközben vezéralakja volt a 2015-ben U20-as vb-t nyerő szerb válogatottnak is. Teljesítménye szezonról szezonra jobb lett a Serie A-ban, a 2016-17-es idény végén minden sorozatot nézve 7 gólja és 8 gólpassza volt, ezt idénre 14 gólra és 7 asszisztra javította, miközben a felnőtt válogatottban is bemutatkozott 2017 végén.

Erőssége, hogy segíti a támadójátékot, nagyon kreatív, jól passzol és cselez, és ahogy a gólok számából látszik, elég pontosan is lő, ráadásul a szabadrúgásai is veszélyesek. Elsősorban ebben jó, de intelligenciája, ereje és a hosszú lábai miatt védekezni is jól tud, ha épp arra kényszerül – nem csoda persze, hogy hosszú lábai vannak, hiszen 192 centi magas.

Ami pedig az intelligenciáját illeti, sokkal rutinosabb játékosok sem érzékelik és látják meg hamarabb a társak, illetve az ellenfél mozgását, mint ő. Pontosan tudja, hova kell adnia a labdát, és hogyan (laposan vagy magasan), hogy az a legjobban érkezzen. Ez lehet 15 méteres beívelés, 20 méteres passz, vagy jó 50 méteres indítás egy labdaszerzés után. Ő sem hibátlan persze,

Simone Inzaghi taktikájában a középpálya közepén szélén játszott a Lazio 3-5-2/3-5-1-1-es felállásában, ahol kellő biztosíték volt mögötte és mellette ahhoz, hogy bátran mehessen előre. Nem mintha nem tudna védekezni, de felesleges arra pazarolni az energiáit, bár így is a klasszikus box-to-box középpályás szobra lehetne.

Saját játékát egyébként inkább Yaya Tourééhoz, mint Zinedine Zidane-éhoz hasonlítja, példaképének pedig a már a Manchester United-középpályás honfitársát, Nemanja Maticot tekinti.

Pogbához visszakanyarodva pont ott rejlik Milinkovic-Savic játékában is a csapda, hogy ha nem kap elég területet előre, és elég biztosítást hátulról, a játéka elemi lényege veszik el. Megfelelő középpálya előtt 10-es poszton, vagyis irányítóként is világklasszis lehet, de pusztán a Lazióban mutatott teljesítménye nem garancia a szupersztárságra.

Épp ezért meglepő, hogy a szerb válogatottnál miért vártak olyan sokáig a bevetésére, főleg úgy, hogy akár a spanyol válogatottban is játszhatott volna, hiszen kettős állampolgár.

Néha érdemes egyébként figyelni azért Sergej Milinkovic-Savic bátyjára, Vanjára is, aki 2017 őszén az olasz kupában jó 30 méterről lőtt kis híján szabadrúgásgólt – hatalmas kapufáig jutott –, pedig ugye papíron cserekapus.

A 100 milliós lehetséges ár kapcsán pedig nem árt megjegyezni, hogy amikor a Lazio megvette a szerbet a Genktől, a szerződésbe foglalták, hogy a Genké lesz a következő vételár fele. Ezt 9 millió euróért kivásárolta később a Lazio, alighanem sok tízmillió eurót spórolt maguknak.

Ráadásul ezt duplán jól tették, azzal kiegészítve, hogy 2017 nyarán 70 millió eurós ajánlatra is nemet mondtak a szerbért, azóta ugyanis főleg a Paris Saint-Germainnek köszönhetően kilőttek a játékosárak, és simán megkaphatják a 100 millió fölötti összeget is Milinkovic-Savicért.

Őket érdemes még figyelni

Cristian Pavón, Argentína

Normál esetben nem sok figyelmet kellene fordítani egy 22 éves támadó középpályásra az argentin válogatottban, ahol a támadóhármast többnyire Ángel di María, Sergio Agüero és Lionel Messi adják. Csakhogy a szövetségi kapitány Jorge Sampaoli maga mondta Pavónról, hogy ő lesz Messi új partnere a pályán, mert a páros kifejezetten jól megérti egymást, és hát nem nagyon kell jobb ajánlólevél egy vb előtt, mint hogy valaki Messi legjobb játszótársa az argentin válogatottban.

A Boca Juniors 22 éves játékosa hihetetlen sebessségel futja be a pálya bármelyik szélét (inkább a jobbon játszik azért előszeretettel), az sem lenne meglepetés, ha a végén ő lenne a torna leggyorsabb játékosa. Kapura nem annyira veszélyes, inkább azzal teremt helyzetet, hogy szinte teljes sebességgel cselezi át magát a védők között, ami Messi mellett elég is lehet a sikerhez.

Izland ellen 15 percet kapott Ángel Di María helyén, a beállása után két perccel már büntetőt is kiharcolhatott volna, de a játékvezető – a visszajátszások alapján – tévesen nem fújt. A negyedóra alatt mutatott aktivitása miatt lehet, hogy a másik két csoportmeccsen több lehetőséget kap.

Hirving Lozano, Mexikó

Ugyan már Európában játszik, de még nem akkora név a mexikói Hirving Lozano, aki első PSV-s szezonjában egyből 19 gólig jutott 34 meccsen (javítva utolsó Pachuca-idényén, amikor 37 mérkőzésen 18-szor talált be). Lozano klasszikus inverted winger, vagyis olyan szélső, aki befelé szeret cselezni – jelen esetben ő ugyan a bal szélen játszik, de befelé törve jobb lábbal erősebb a támadójátékban.

Ugyan közelebb játszik az oldalvonalhoz, mint Luis Suárez, de a gólerőssége, és mivel a PSV-be igazolt, elkezdték az uruguayi csatárhoz hasonlítani. Nem alaptalanul, főleg, hogy Lozano is elég temperamentumos, még ha harapásra egyelőre nem is vetemedett.

Az idei mexikói keret erősebb, mint a korábbi vb-ken, ha sikerül végre túljutniuk a nyolcaddöntőn sorban hat próbálkozás után, abban Lozanónak nagy szerepe lehet. Mivel a szuperügynök Mino Raiola képviseli, 2-3 vb-gól is elég lehet neki, hogy benyomják egy sztárklubba.

Hakim Zijecs, Marokkó

Lozanóhoz hasonlóan a marokkói Zijecs is már a holland bajnokságban játszik – nem csoda, hiszen Hollandiában is született –, egészen pontosan a PSV-rivális Ajaxnál, ahol ugyan nem annyira meggyőző a két szezon alatt szerzett 19 gólja, ám ha azt nézzük, hogy átlagban minden második válogatottmeccsén betalál, már jobban látszik, miért is annyira fontos Marokkó számára a támadó középpályás.

Kevés dologtól irtózom jobban, mint amikor bárkire rásütik az adott ország Messije címet, aminél persze csak a 2000 lakosnál kisebb falvak Messije a rosszabb, Zijecs esetében viszont még állhat is a hasonlat. Normál esetben a koreai, skót, vagy madocsai Messi lustán arra utal, hogy valaki ügyesebb a társainál, nem pedig arra, hogy az adott játékos cselezésben, védelmet átütő halálpontos passzokban és gólszerzésben is messze-messze az átlag fölé nő.

Ugyan már 25 éves, globális szupersztár tehát már nem lesz, de egy jó vb-szerepléssel simán túlnőhet a holland bajnokságon, ahol több poszton is megfordulva öt éve hozza a tízgólos átlagot szezononként.

Hollandiában született, az U21-es korosztályos csapatig jutott náluk, de végül a marokkói válogatottat választotta – milyen jól, Hollandiával ugyanis várhatott volna a következő vb-ig - , ahol 18 meccsen 9 góllal érkezik a vb-re. A tornán viszont ne a megszokott hollandiai játékát várják, az Eredivisie ugyanis nagyon támadóbarát liga, nincs túl sok olyan védő, mint Sergio Ramos vagy Pepe, akik ellen a vb-csoportban kell majd küzdenie Zijecsnek, de ha hagynak neki fél méter helyet, bárkinek gondot okozhat.

Az erősen betömörülő Irán ellen is aktív volt, több nagy helyzetet is összehozott, de a gól végül nem sikerült.

Pione Sisto, Dánia

Az Ugandában született, de családjával alig párhónaposan Dániába költöző Pione Sistót arra teremtették, hogy egy Premier League-középcsapat kultikus szintig jutó szélsője legyen. Jelenleg a Celta Vigo játékosa, de ez nem valószínű, hogy sokáig így maradt, főleg, hogy a dán válogatottban a Tottenham-sztár Christian Eriksen játszik mellette a középpályán, és simán felhúzhatják egymás teljesítményét.

Manapság már nem sokra megy egy szélső elitsebesség nélkül, ez Sistónál is adott, ahogy az életveszélyes lövéseket szállító jobb láb is, Sistónál viszont nem a végsebesség, hanem a gyorsulás halálos – felvezetés közben meg-megállítja a labdát, apró cselekkel kitalálja, merre szeretne mozdulni a védő, majd a másik irányba kitörve állva hagyja azt.

A nagy nyomástól sem ijed meg, sőt, külön élvezi, ha minél nagyobb a tét, 2016-ban az Európa Ligában például kétszer is betalált a Manchester United ellen még a Midtjylland játékosaként, majd a spanyol bajnokságba igazolva a Barcelona ellen is gólt lőtt, de a vb-pótselejtezőn is fontos szerephez jutott, az írek ellen 5-1-re megnyert második meccsen két gólpasszt is adott Eriksennek.

A Peru elleni első csoportmeccsen az ő indításával kezdődött a végül győztes gólt szállító akció, de emellett is nagyon sokat mozgott a szélen.

Li Szungvo (Lee Seung-woo), Dél-Korea

Önmagában Li Szungvo neve lehet, hogy nem mond sokat, de ha azt is említjük mellé, hogy ő volt egyike azoknak a játékosoknak, akik miatt eltiltották az  átigazolástól a Barcelonát, már közelebb járunk, hogy mekkora tehetségről van szó. A 20 éves koreai szélső 2011-ben igazolt a Barcelonához, 2016-ig a La Masia, vagyis az akadémia ificsapatait erősítette, majd kapott egy meccset a B csapatban is. 2017-ben a Serie A-ból kieső Veronához igazolt, ott egy szezon alatt 16 meccsen 1 gólig jutott. 

De akkor mi is annyira izgalmas benne?

Egyrészt az, hogy a Barcelonának visszavásárlási opciója van rá, ami a Verona kiesésével és egy jó vb-szerepléssel gyorsan aktiválható is lenne, hogy aztán a Barca profitáljon a koreai jó játékán.

Másrészt pedig az, hogy ő volt az, aki sorra döntötte Lionel Messi korosztályos gólrekordjait a La Masiában előre haladva: az U13-as csapatban például 39 gólt lőtt 29 meccsen. Játékstílusa is hasonlít az argentinéra, sokat és jól cselez, a pálya középső részén mozog, csakhogy 16-17 éves kora után elmaradt a hatalmas ugrás a fejlődésében. A sebessége viszont megmaradt, és a tottenhames Szon Hungminnel összejátszva ezt ki is szokták használni a válogatottban – első válogatottságát gólpasszal ünnepelte, és a koreaiak négy felkészülési meccséből hármon is kezdő volt, és mind a négyen játszott.

Goncalo Guedes, Portugália

Guedes inkább a +1 kategória, hiszen a portugál már egy sztárcsapatnál játszik, még ha a Paris Saint-Germain jól el is dugta egy kölcsönszerződéssel a Valenciába. A PSG a 2016-os Eb után januárban vette meg a tornán győztes Guedest 30 millió euróért a Benficától, de bekerült a lehetséges felfedezettek közé, igazán szem előtt ugyanis még nem sokat csinált.

A vb előtt azért rákapcsolt – a portugálok utolsó felkészülési meccsén két gólt is szerzett Algéria ellen a hihetetlenül gyors szélső, aki ezzel akár a vb-kezdőcsapatba is bejátszhatta magát.

A gólszerzés mellett előkészítésben is elég jó, az előző szezonban kilenc gólpasszával a legjobb volt a végül BL-indulást jelentő negyedik helyen végző Valenciában. Bár nagyon tehetséges, lehet, hogy a Paris Saint-Germain a pénzügyi fair play-gondok miatt kénytelen lesz eladni, a vb pedig tökéletes alkalom arra, hogy felkeltse maga iránt az érdeklődést, már ha a Valencia valahogy nem éri el, hogy végleg megtarthassa a gyors és jól cselező szélsőt.

A 3-3-as spanyolok elleni rangadóhoz nem sokat tett hozzá, de nem az eredeti posztján, hanem a pálya közepén játszott, ahol a sebességét is nehezebben tudta kihasználni. A csoport két gyengébb ellenfele, Marokkó és Irán ellen még bizonyíthat.