Hétfőn 16 órakor, a Belgium-Panama mérkőzéssel rajtoltak el a G csoport küzdelmei az oroszországi labdarúgó-világbajnokságon.
Mivel az átlagos futballszurkoló legfeljebb a 10 éve visszavonuló Julio Dely Valdest tudta volna megnevezni a panamai válogatott kapcsán, míg a belgáknál olyan világsztárok játszottak, mint Eden Hazard, Kevin De Bruyne vagy Lukaku, nem is lehetett kérdés, melyik csapat számított a meccs esélyesének.
A belgák a mérkőzés első perceitől fogva hajtottak a megnyugtató első gólért. Azonnal támadásba lendültek, és ha náluk volt a labda, igyekeztek a lehető leggyorsabban megjátszani Hazardot vagy Mertens, akik a szélről befelé törve próbáltak helyzetet kialakítani maguknak vagy a társaiknak. A panamai válogatott mélyen a saját kapuja elé visszahúzódva védekezett, de a széleket így sem tudta megfelelően lezárni.
Több veszélyes szituáció is származott ebből, az 5. percben Mertens lövésénél Penedo kapusnak is rendesen tornáznia kellett, hogy maradjon a döntetlen.
Egy perccel később szintén Mertens tűnt el gyanúsan a tizenhatoson belül, lövéshez készülődve. A zambiai Sikazwe nem fújt semmit, frissen felszedett rutinnal vártuk is a videóbírót, de ezúttal a játékvezetőnek volt igaza, legfeljebb a műesésért járó sárga lapot lehett volna számonkérni rajta.
A következő két nagy helyzethez panamai közreműködésre volt szükség. Torres előbb röviden adta haza a labdát, amire Hazard csapott le, de végül éles szögből az oldalhálóba lőtt. Majd nem sokra rá ismét Torres volt veszélyes saját csapatára, ezúttal egy beadást továbbított majdnem a panamai kapuba.
A belga rohamok dacára sem volt teljesen egyoldalú a mérkőzés, Panama párszor meg tudott lépni a szélen, és ilyenkor a belgák csak szabálytalanságok árán tudták megfékezni a támadást vagy úgy sem. Más kérdés, hogy a panamai beadások nem okoztak túl nagy gondot a védőknek. Az is feltűnő volt, hogy a belgák a saját térfelükön kifejezetten passzívan védekeztek, csak az utolsó passzok levédekezésére figyeltek nagyon.
Bár negyed óra után már mindkét oldalon volt egy-egy sárga lapos játékos, egyáltalán nem volt kemény a játék az első félidőben. Főként Panamát lehetett dicsérni azért, hogy nem a könnyebb utat választották a játékosai, és nem rugdalták fel állandóan a technikásabb ellenfelet, mint például az ausztrálok a franciákat, vagy svájciak a brazilokat. Az első indulatosabb szabálytalanságra végül egészen a 45+1. percig kellett várni, amikor Barcenás dobta el Hazardot egy sárgáért.
Ami a mérkőzést illeti, félórához közeledve érezhetően körülményesebbé váltak a belga támadások, a tanácstalanság pedig néhány olyan hibához vezetett, amit egy valamivel határozottabban kontrázó ellenfél góllal büntethetett volna. A belgák szerencséjére ez a határozottság szinte teljesen hiányzott a túloldalon, volt hogy a létszámelőnnyel kecsegtető kontra helyett is inkább visszafordultak a labdával a panamai támadók. Különösen meglepő volt ugyanakkor, hogy Kevin De Bruyne, az angol bajnokság legjobb középpályása mennyi labdát adott el a félidő második felében, de a társai sem voltak sokkal különbek.
Szüntre vonulva megállapíthattuk, hogy a belga válogatott játékának legpozitívabb meglepetését a szabadrúgás-kombinációik jelentették. Volt két lövésre visszatett szöglet, bemutatták a hosszúra ívelt és visszafejelt verziót is, illetve egy szabadúgást is tökéletesen íveltek kapáslövésre. Mindegyik kombinációban benne volt a gól.
Persze mindezen csak addig lepődik meg az ember, amíg nem jut eszébe, hogy ennek a belga válogatottnak köztudottan Georges Leekens rakta le az alapjait. A magyar válogatott jelenlegi kapitánya saját bevallása szerint is óriási hangsúlyt fektet a pontrúgásokra. Lehet, hogy Hazardék azóta sem felejtették el a tanultakat?
A második félidő hasonlóan viharos belga kezdést hozott, mint az első, azzal a nem kis különbséggel, hogy a törekvéseket ezúttal siker koronázta. A 47. percben Torres fejelte ki oldalra Mertens beadását, a labdába egy panamai még belecsúsztatott,
így az tökéletesen hullott vissza Mertens elé, aki kapásból eszetlen nagy gólt vágott a hosszúba.
Aki követi a belga teljesítményét a Napoli színeiben, az nem is lepődött meg annyira, több hasonlóan nagy gólt is lőtt már az olasz bajnokságban.
Mindeközben viszont éledezni kezdett a támadójátékuk is, Murillo helyzeténél pedig nagyon észnél kellett lennie Courtois-nak, hogy megóvja csapata előnyét. A lehetőség Carrasco hibájából fakadt, aki nagyon elaludt az esetnél, ahogy nem sokkal később ismét, szerencséjére ekkor les miatt nem lett gólhelyzet a dologból.
Ha Radja Naiggolan ott ült volna a padon, akkor Carrasco védekezését látva Roberto Martinez edző valószínűleg kért volna tőle egy cigarettát. Erre azonban nem kerülhetett sor, a Roma excentrikus középpályását épp azért hagyták ki a keretből, mert dohányzik.
Mielőtt még azonban Martinez igazán belejöhetett volna az idegeskedésbe, a csapata lőtt még egy gólt. Hazard és De Bruyne kavargatott a tizenhatos bal oldalánál, végül utóbbi álmoszép mozdulattal ívelte Lukaku fejére a labdát, a Manchester United csatára pedig befejelte a ziccert.
Nem is kellett 6 percnél többet várni a harmadik gólra. Hazard lódult meg egy kontrával, kihasználva hogy két védőt leszámítva az ellenfél összes mezőnyjátékosa előrehúzódott egy bedobásnál. A Chelsea szélsője tökéletesen tálalt Lukaku elé, akit Torres – az egész vébémezőny legnehezebb játékosa – próbált meg utolérni reménytelenül. A csatár így egyedül érkezett a kiugratásra az ötös sarkánál, és anélkül, hogy átvette volna a labdát, tökéletesen pörgetett a kapuba a kimozduló Penedo felett.
A mérkőzésen egyébként remekül fújó zambiai játékvezető 4 percet tett rá a meccsre. A panamai válogatott ment is a gólért becsülettel, de sikertelenül. Sokat elmond a támadójátékukról, hogy a hajrában egy 60 méteres emeléssel jutottak a legközelebb az üdvösséghez, amit Courtois védett, ráadásul kiderült, hogy a bíró már szabálytalanságot fújt előtte.
Belgium tehát különösebb gond nélkül 3-0-ra győzött a G csoport nyitómérkőzésén, így a játékosok, illetve a stáb nyugodtan nézhette meg este a csoportellenfelek produkcióját a 8-kor kezdődő Anglia-Tunézia találkozón.