Index Vakbarát Hírportál

Pár percre megbomlott a rendszer az orosz metróban

2018. június 20., szerda 16:33

A moszkvai metró nagy vívmánya a futball-vb-re, hogy a szerelvényekben lehet meccset nézni. De mennyire élik bele magukat a helyiek, és mi van, ha gólt lőnek az oroszok?

Két dolog miatt éri meg metrózni a futball-világbajnokság alatt Moszkvában. Az egyik, hogy olyan állomásokra lehet betévedni, ahol simán el lehet lenni negyedórát azzal, hogy az ember mozaikokat meg díszes csillárokat nézeget, miközben akadályozza a forgalmat. A másik meg az, hogy nem kell lemaradni a vb-vel kapcsolatban semmiről, mert a szerelvényeket telepakolták monitorokkal, amiken élőben mennek a mérkőzések.

Azért is praktikus, mert a moszkvaiak rengeteget metróznak. Ez a legfőbb tömegközlekedési forma, ráadásul gyakorlatilag bárhová el lehet vele jutni, és a megállók között amúgy is nagyok a távolságok, szóval van idő akár egy félidőre is.

A képernyők pár héttel a világbajnokság előtt jelentek meg a szerelvényekben, de a vébéig semmi érdemleges nem ment rajtuk, leginkább a helyi önkormányzat promózta magát. Viszont a június 14-ei nyitómeccsel beindult a nagyüzem, már másnap felbukkant egy csomó felvétel a közösségi oldalakon, ahogy helyiek közepes átéléssel szurkolják végig Oroszország 5-0-s győzelmét. 

Én ebből annyit tapasztaltama nyitómeccs után, hogy visszafogott érdeklődés követte  a többi csoportmérkőzést a metróban, tehát nem taposták le egymást a megvadult moszkvai nyugdíjasok, hogy a Marokkó-Irán vagy a Peru-Dánia izgalmasabb jeleneteit lássák, de azért néhány utas mindig ódalgott a képernyőknél. 

Szigorúan ellenőrzött szerelvények

Az oroszok második, Egyiptom elleni csoportmeccsét éppen emiatt a moszkvai metróvonalakon akartam végignézni. Kíváncsi voltam, hogy az 5-0-s hurráhangulatból mennyi maradt, meg arra is, hogy az emberek megőrülnek-e tömegesen a metrón egy Golovin-szabadrúgástól vagy egy Akinfejev-védéstől. Esetleg előadnak-e olyan metrótető-csapkodós tombolást, mint a mexikóiak a németek legyőzése után.

A lényeg: semmi ilyen nem volt, mégis benne van az egész orosz-vb hangulata abban, ahogy a metrón izgulnak a válogatottért.

Kedd este a Lengyelország-Szenegál-csoportmeccset rendezték a moszkvai Szpartak-stadionban, emiatt a metrókocsikban volt bőven lengyel drukker is, akik simán beálltak az oroszok közé, hogy együtt nézzék a házigazdák mérkőzését. Pedig hát óriási parázás ment még hétfőn, hogy a lengyelek meg az oroszok balhézni fognak, és lebontják Moszkvát.

Ebből semmi nem lett szerencsére, feszültségnek nyoma sem volt, de szembetűnő volt, hogy a legtöbb helyi utas nemtől és függetlenül a monitorokra tapadt az állomások között. A nyugdíjas orosz nő ugyanúgy izgult az orosz helyzeteknél a táskája szíját morzsolgatva, mint az egyetemista kinézetű faszi, aki megfontolt elégedetlenkedéssel a csapkodott a levegőbe egy-egy rossz passznál.

Oké, nagy tombolás az nem volt - nyilván már csak azért sem, mert kutyás rendőrök is voltak a kocsiban -, de óriási érdeklődés az igen. Plusz hatalmas aggodalom, mert Egyiptomnál az addig sérült Szalah ott volt a pályán, aki végül sokat nem csinált az első félidőben, a nem sokkal később elszivárgó lengyelek röhögtek is rajta.

Izé, állj már arrébb, nem látom az összefoglalót

A metrós meccsnézésben az a jó egyébként, hogy folyamatosan cserélődik a közönség. Emberek szállnak fel, és tolakodnak azonnal a képernyők elé, vagy épp néhány olyan utas, akinek látszik az arcán, hogy már hat nap után hánya vb-től. De a legviccesebbek azok, akik elfelejtenek leszállni a megállójuknál, mert épp támadnak az oroszok, aztán a következő leszállónál eljátsszák ugyanezt.

Aztán ott van még az a pánikreakció, amikor a nagyobb csomópontoknál pár pillanatra megjelenik a képernyőn, hogy melyik metróvonalakra lehet átszállni, és hirtelen ketten csapnak oda a monitorra, hátha el lehet nyomni a feliratot, és nézni tovább a meccset.

A szünetben még egy hasonlóan felfokozott reakcióval találkoztam. Beálltam az egyik képernyő elé, erre hirtelen odaugrott két orosz srác, hogy álljak már arrébb lécci, mert néznék az összefoglalót meg a statisztikát. Dumálni kezdtünk, és elmondták, hogy bármennyire is jó volt az első meccsen Oroszország, simán lehet, hogy ez volt az egyetlen jó meccsük a vb-n, de azért nem kéne ikszre játszani. Aztán a beszélgetés megszakadt, mert vége lett a szünetnek, jöttek ki az orosz futballisták. 

Az önszabályozott meccsnézés a második félidő elején bomlott meg pár percre. Előbb felszállt öt-hat marokkói futballszurkoló, akik a bella ciao dallamára énekelni és dobolni kezdtek a metró oldalán, aztán egy öngóllal vezetést szerzett Oroszország. Néhányan tapsoltak, olyan is volt, aki felugrott, aztán azzal a lendülettel gyorsan vissza is ült, és higgadtan nézte tovább a meccset.

Az oroszok még gyorsan berámoltak kettőt ezután, de a végén Szalah tizenegyesből szépített. A vége így is újabb orosz győzelem, most egy 3-1, lehet is menni haza.

Rovatok