Az orosz sportolók kapcsán könnyen születnek doppingvádak manapság, nem is alaptalanul. Az, hogy Oroszországban egészen a McLaren-jelentés által kirobbantott botrányig állami háttérrel és rendszerszintre emelten folyt a doppingolás, ma már elfogadott tény. A futballisták viszont kimaradtak az ügyből, legalábbis megalapozott vád nem született. Egészen mostanáig.
Bár a közösségi médiában sebesen terjednek a gyanúsítgatások az orosz labdarúgók kiemelkedő futómennyisége kapcsán, a játékosok extra kilométereire több racionális magyarázat is létezhet.
Az adatokat látva persze érthető, hogy az oroszok teljesítménye kétségeket ébresztett. Meccsenként 3-4 emberük zár olyan teljesítménnyel, amivel simán a legtöbbet futó játékos lenne más csapatokban. A svédek elleni meccset végighajtó németek közül például Kimmich gyűjtötte a legtöbb kilométert (11,5), de ezzel csak a negyedik lenne az Egyiptom ellen elfocizgató oroszok közt, míg a második legtöbbet futó Kroos (10,7 km) csak a hatodik.
Pár érdekesebb teljesítmény az első két forduló után a középpályások körében (az adatok két mérkőzés összesítésére vonatkoznak):
A lista távolról sem teljes, de a statisztikákat vizsgálva szembeötlő, hogy az oroszok két lazán nyert meccsen is széthajtották magukat, miközben a legtöbb csapat futóteljesítménye inkább arra utal, mintha próbálnának pihenni. Míg például Egyiptom ellen 5 orosz játékos futott 10 km felett, ebből ketten 11 km-nél, ketten pedig 12 km-nél is többet futottak, addig a többi csapatnál általában három 10 km feletti teljesítmény van meccsenként, ebből egy 11 km feletti, míg a 12 km feletti táv kifejezetten ritka. Ehhez képest az oroszok eddigi mindkét meccsén akadt 2-2 ilyen játékos (Szaúd-Arábai ellen hatan zártak 10 km felett).
2018 FIFA WORLD CUP: AVERAGE DISTANCE COVERED (METERS PER MINUTE) PER PLAYER (DAY #1) #magnifoot #football #footballdata #soccer #distancecovered #stats #footballstats #soccerstats #futbol #calcio #charts #data #bigdata #datamania #infographic #FIFA #WorldCup #WC2018 #Russia pic.twitter.com/zcwL5Iz5Mt
— Magnifoot (@magnifoot) 2018. június 20.
Bár első látásra igen gyanúsak az adatok, és elég sokan rá is haraptak a témára, számtalan más magyarázat is akad az irracionálisnak tűnő számokra a doppingon kívül. Például, hogy az orosz játékosok pihentebbek, mert jóval a vébé előtt befejeződött hazájukban a bajnokság. Vagy jobban hajtanak, mert feldobja őket a hazai pálya és a közönség. A világbajnoki csapatból tavasszal kikerülő Kambolov ügyét viszont borzasztó nehéz másként értelmezni, mint bizonyítéknak a szisztematikus csalásra.
A Mail on Sunday szombati oknyomozó cikke, illetve az ARD német tévécsatorna napokban bemutatott riportfilmje egyaránt dokumentumokkal és tanúk beszámolóival igazolja, hogy legalább egy olyan doppingeset volt, amikor a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) annak ellenére nem tett semmit, hogy az orosz futballista vétkessége mellett megcáfolhatatlannak tűnő bizonyítékok szóltak.
Még ennél is súlyosabb kérdéseket vet fel, hogy a FIFA-t az sem érdekelte, alapos bizonyítékok szólnak amellett is, hogy a játékos ügyét a többi sportágnál is alkalmazott módszerrel próbálták meg eltusolni.
Kicserélték a vizeletmintáját egy tiszta vizeletmintára.
Utóbbi a dokumentumok szerint abból a tízezernyi tiszta mintát tároló "vizeletbankból" származott, amit a sportolóktól rendszeresen begyűjtött vizeletből hoztak létre az orosz doppingrendszer működtetői a szocsi olimpia előtt.
Az esetről annak idején sem a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA), sem a FIFA illetékeseit nem értesítették, ám a FIFA-nak a hozzá eljuttatott dokumentumok alapján már másfél éve tudnia kellett az ügyről és annak részleteiről. Mégsem történt lényegében semmi. A játékost 2018 májusában tisztázták, de csak az után, hogy egy misztikus sérülésre hivatkozva alig egy héttel korábban váratlanul kikerült a világbajnokságra készülő keretből.
Ruslan Kambolovot, a Rubin Kazan válogatott játékosát egy 2015. május 30-i bajnoki mérkőzés után választották ki doppingvizsgálatra. Vizeletmintájában nagy mennyiségű dexamethasone-t találtak, ami arra utalt, hogy a szer nemrég került a szervezetébe, noha a dexamethasone használata csak felkészülési időszakban megengedett, a versenyszezonban tilos.
Az orosz doppinglabor 2015. június 3-án emailben jelentette a labor vezetőjének, Grigorij Rodcsenkovnak és a sportminisztérium illetékesének, Alekszej Velikodnijnak, hogy egy férfi futballista vizeletmintájában jelentősen a megengedett szint felett találtak dexamethasone-t, és most szeretnék tudni, mi a teendő. A mintának a 3878295-ös számot adták.
Az ARD információi szerint a megengedett érték 15-20-szorosát mérték a játékos vizeletében. Kambolov azzal védekezett, hogy két-három héttel korábban vette be a szert, ám Merio Thevis, a kölni doppinglabor munkatársa szerint a koncentráció mértéke egyértelműen arra utal, hogy az maximum 24 órával korábban került a szervezetébe.
Június 4-én, egy nappal az után, hogy befutott a jelentés, Velikodnij azt írta vissza a labornak és Rodcsenkovnak, hogy Kambolov mintáját "mentsék el", ami a minta eltüntetésére vonatkozó utasítás kódszava volt az orosz doppingszisztémában.
Mivel ekkor már javában zajlott a doppingbotrány, a rendszer nem működött olyan gördülékenyen, mint korábban. Ennek egyik következményeként már nem gyűjtöttek rendszeresen tiszta vizeletet a sportolóktól, hogy legyen mire kicserélni a leadott mintát, ha vizsgálatra kerülne sor. Így Kambolov pozitívnak tesztelt mintáját sem tudták egyszerűen kicserélni a saját, korábban leadott tiszta vizeletére. Ezért olyan mintát kellett keresni a tároltak között, aminek összetétele a leginkább hasonlít az övéhez, hogy ne lehessen utólag kimutatni a csalást.
A Richard McLaren professzor vezette vizsgálat során két olyan dokumentum is előkerült, amiben a cserére legalkalmasabb 3 mintáról van szó. A dokumentumok szerint a 3878295-ös számú minta profilja egy atléta, egy öttusázó és egy súlyemelő mintájához hasonlított a legjobban.
A 2014-es szocsi olimpia után maga Vlagyimir Putyin által kitüntetett Rodcsenkovból később a doppingbotrány legfontosabb tanúja lett, vallomása jelentősen hozzájárult a Szocsiban csúcsra járatott rendszer összeomlásához. Rodcsenkov a botrány kirobbanása után pár hónappal az Egyesült Államokba menekült, miután az orosz doppinglabor két korábbi igazgatója is hirtelenül és váratlanul meghalt.
A Mail on Sunday-nak sikerült betekintenie Rodcsenkov naplójába, amiben annak idején gondosan lejegyezte, hogy június 10-én megjelent a laborban Jevgenyij Blohin, hogy levezényelje Kambolov mintájának cseréjét, vagy ahogy a naplóban írja: "felügyelje a varázslókat, akik megcsinálták a trükköt".
Rodcsenkov tanúvallomása szerint Blohin volt az, aki a cseréket a szocsi olimpián felügyelte. Az emberei ezúttal is megoldották a lepecsételt üveg nyom nélküli felnyitását és visszazárását. "Hála istennek, minden simán ment" – áll a bejegyzés végén.
Minderről a FIFA a történtek idején még semmit nem tudott, ám 2016. decemberében, a második McLaren-jelentés részeként a nemzetközi szövetséghez is eljutott egy dossziényi bizonyíték az üggyel kapcsolatban. Hivatalosan azóta sem reagáltak a konkrét felvetésekre, Kambolovot viszont tisztázták, mondván, a szer még a szezon előtt, egy injekcióval került a szervezetébe. A magyarázat ellentmond a WADA által akkreditált labor állásfoglalásának, de ez a FIFA-t különösebben nem zavarta. Miként az sem, hogy Rodcsenkov vallomása szerint az esetet eredetileg doppingesetnek minősítették, és erről a nemzetközi szövetség is tudott.
A FIFA tétlensége akkor is ijesztő lenne, ha csak erről az egy játékosról lenne szó. Kambolov esete azonban csak a jéghegy csúcsa. Amikor a WADA emberei 2014-ben rajtaütöttek a moszkvai doppinglaboron, 155 labdarúgótól találtak mintát, ebből 34 minta esetében dokumentumok, beszámolók is erősítik a doppingolás gyanúját.
A 34 mintából 23 olyan játékostól származott, aki a válogatott keret tagja volt a 2014-es vb-n vagy annak selejtezőiben.
A FIFA 2018. májusában közölte, hogy lefolytatta saját vizsgálatát azokkal a játékosokkal kapcsolatban, akiknek mintáit Moszkvában lefoglalták, és tagjai voltak az orosz válogatott akkor még 28 fős világbajnoki keretének. A vizsgálatot a szervezet saját hatáskörben végezte, független közreműködők nélkül. A mintákat nem a WADA felügyeletével, nem a WADA emberei vizsgálták, a FIFA az eljárás során csupán konzultált a doppingellenes szervezettel. A nemzetközi szövetség végül közleményben tudatta, hogy egyik játékos esetében sem találtak elegendő bizonyítékot arra, hogy felmerüljön a doppingvétség gyanúja.
Nyilván fatális egybeesés, hogy Kambolov ekkor már nem volt tagja a keretnek. A játékos egy héttel korábban egy sérülésre hivatkozva kikerült a vb-csapatból.
Ami a FIFA vizsgálatát illeti, annak eredménye talán megnyugtatóbb lenne, ha azt is nyilvánosságra hozzák, egészen pontosan miből állt a minták újratesztelése.
A Mail on Sunday újságírója megpróbálta megtudni, ezért összesen tizenkét, konkrétumokra vonatkozó kérdést tett fel a FIFA-nak a vizsgálattal kapcsolatban. Egyetlenegy kérdésére sem kapott választ.
Az ARD érdeklődésére pedig a FIFA azt felelte, hogy a válasz a WADA hatáskörébe tartozik. Úgyhogy írtak a WADA-nak, ahonnan azt a választ kapták, ebben a dologban csak a FIFA az illetékes.
A két szervezet közötti harmonikus kapcsolatban tehát volt egy kis zavar. Persze, mi ez ahhoz képest, hogy 2015-ben a FIFA közölte, mindössze 78 doppingeset volt abban az évben, ezzel bizonyítandó, hogy mennyire marginális jelenség a dopping a futballban. A WADA-nál viszont ugyanekkor 149 játékosról tudtak.
És persze az sem vet túl jó fényt a FIFA-ra, hogy amikor 2016-ban, a második McLaren jelentés állításait vizsgálva Jiri Dvorak, a FIFA orvosi bizottságának vezető professzora írt az orosz futballszövetségnek, hogy szüksége volna a laboratóriumi feljegyzésekre, váratlanul kirúgták.
De azzal is nehéz mit kezdeni, hogy az Orosz Labdarúgó Szövetség elnöke, egyben a vébé szervezőbizottságának feje az a Vitalij Mutko, akinek sportminisztersége alatt az orosz doppingrendszer kiépült és teljes gőzzel működött.
És aki az ebben játszott szerepéért egész életére szóló eltiltást kapott a Nemzetközi Olimpia Bizottságtól.
Putyin viszont miniszterelnök-helyettessé léptette elő. Ebben a minőségében pedig – egy hangfelvétel szerint – segítséget ajánlott a FIFA alelnökének, Eugenio Figueredónak, illetve ügyvédjének, David Torres-Siegrisnek, amikor az FBI a kiadatásukat kérte korrupciós ügyek miatt. Mutko az ügyvéddel folytatott megbeszélésen azt ígérte, hogy Oroszország diplomáciai befolyását bevetve mindent tőle telhetőt meg fog tenni, hogy megakadályozza az amerikaiak célját.
Milliárdokat költöttünk a világbajnoksághoz szükséges infrastruktúrára, nagyon szerencsétlen dolog lenne, ha Amerika pont most sározná be a FIFA-t, ami rávetülne a világbajnokságra is
– mondta Mutko Torres-Siegrisnek.
Végezetül azt is érdemes felidézni, hogy mi történt az után, hogy Thomas Bach NOB-elnök tavaly kivágta az oroszokat a téli olimpiáról, és egész életére eltiltotta Mutkót, mint a doppingprogram egyik fő felelősét.
Az történt, hogy alig egy óra múlva a FIFA kiadott egy közleményt, amiben mindenkit megnyugtattak, hogy az eseményeknek semmilyen hatásuk nincs a 2018-as világbajnokság előkészületeire.
Amikor az Independent újságírója megkérdezte egyik forrását, miként maradhatott Mutko a labdarúgó-szövetség vezetője és a világbajnokság szervezőbizottságánek feje a történtek után, a válasz nagyon egyszerű volt. Ha a FIFA követte volna a NOB eljárását, akkor az orosz válogatottat ki kellett volna zárni a saját hazájában rendezett világbajnokságról.
Az egész történet amiatt is ijesztő, hogy a FIFA az elmúlt két évben ment át a "megtisztulási" folyamaton: Sepp Blatter elnököt megbuktatták, a helyére érkezett a teljes átláthatóságot és makulátlan működést ígérő Gianni Infantino. Mivel mindez 2016-ban történt, az új elnöknek tudnia kellett a teljes orosz futballdoppingsztoriról.
Frissítés:
A FIFA közleményben válaszolt a Mail on Sunday cikkére, melyben hangsúlyozták, hogy a vizsgálatuk a WADA szoros közreműködésével zajlott, a szervezet pedig el is fogadta annak végeredményét, úgyhogy
ha bárkinek kifogása van ellene, akkor a wada-hoz forduljon, mert ők is egyetértettek a fifa következtetéseivel.
Álláspontjuk szerint a lap újságírója kénye-kedve szerint válogatta ki a neki tetsző tényeket ahelyett, hogy bemutatta volna a vizsgálat valódi eredményét – ami persze elég érdekes annak fényében, hogy korábban egyetlen kérdésükre sem válaszoltak.
Kiemelték azt is, hogy a vizsgálat során minden lehetséges bizonyítékot megvizsgáltak, de így sem találtak semmi olyat, ami doppingolásra utalt volna.