Amikor kézhez vették a sorsolást a belgák és az angolok, nagyjából sejtették, hogy egymás ellen fogják eldönteni a csoportelsőséget. Két órával a meccs előtt pedig már azt is tudják, a győztes megkapja Japánt a nyolcaddöntőben, míg a vesztes Kolumbiával meccsel a 16 között, utána viszont nem kerülhet össze a brazilokkal.

Sok találgatás volt a meccsről, mennyire veszik komolyan, a kezdők kihirdetése után nyilvánvaló lett, hogy mindkét csapat a kapusát és egy védőjét tartotta bent a csapatban az előző meccshez képest, 9 helyen változtatott a két kapitány.

Ehhez képest nem teljesen kilátástalan játékkal múlt el az első 45 perc, bár erősen a barátságos meccsek tempóját idézte.

Tielemansnak rögtön az elején volt egy veszélyes lövése. A 10. percben a Stoke kapusán is túljutott a labda egy kavarodás után, de a gólvonalon nem ment át, mert Cahill kivágta a kellő pillanatban.

Az első félidőben igazán számottevő helyzet már nem alakult ki, még visszafogottabban hajtottak a csapatok, a nézők annál nagyobb füttykoncerttel küldték az öltözőbe a csapatokat.

Lehet, hogy ettől ébredtek fel a belgák, mindenesetre Adnan Januzaj belőtte élete egyik legszebb gólját az 51. percben. Egy gyors csellel lövőhelyzetet teremtett magának, amikor pedig már volt területe, a hosszú felsőbe csavart.

A 66. percben maradt ki a legnagyobb angol egyenlítési lehetőség, Rashford kapott nagyszerű indítást, Courtois mellett ellőtte, de a kapufa mellett is.

A csatárnak volt még egy kisebb esélye, egyszer Fellaininek a saját kapujánál kellett mentenie.

A másik kapunál is a Manchester középpályása volt főszereplő, közel állt a gólhoz, de az oldalhálóban landolt a labdája. Mertens is belőhette volna a másodikat, Pickford azonban résen volt.

Belgium a négy évvel ezelőtti világbajnoksághoz hasonlóan ezúttal is pontveszteség nélkül hozta a csoportját. Kilenc gólt lőtt három meccs alatt Roberto Martinez csapata, egyetlen más válogatottnak sem jött össze ennyi.