Index Vakbarát Hírportál

Egy év alatt porladt szét a német topcsapat

2018. június 28., csütörtök 07:44

A 2018-as világbajnokság bebizonyította, hogy a németekkel is bármi megtörténhet, amit a múltban nem is mertünk feltételezni. A franciák (2002), az olaszok (2010) és a spanyolok (2014) után címvédőként köszönnek el a vb-től. A nem sikerült generációváltás háttere.

Németország négy éve elkápráztatta a világot a brazilok elleni 7-1-es győzelemmel Brazíliában. A vb-döntőben Argentínát verték hosszabbításban. Egy ritka erős német keret ért akkor a csúcsra, olykor precíziós gépezet volt.

Négy évvel később egy ritka erős német keret mindössze két lőtt góllal, négyet kapva, megalázottan térhet haza.

Tavaly nyáron sok fiatallal megnyerték a Konföderációs Kupát, az egész világ őket irigyelte, milyen remek képzés folyik, milyen bő a választék.

Amikor az első vb-vereség bűnbakjának kikiáltott Sami Khedirának a svéd újságíró egy hazafelé jegyet mutatott a második kör előtt, még csak viccnek tűnt, hogy kieshetnek. Szerda este ez lett a valóság, Németország hazamegy. Rengeteg német drukker várta csoportelsőnek Szentpétervárra a csapatát, ők most talán a legcsalódottabbak, mert egy csomó pénzt is áldoztak, miközben válogatottjuk már csütörtökön Frankfurtban lesz. (Szocsiból rögtön repülnek.)

Állapítsuk meg gyorsan:

ha nem tudták dél-Koreát legyőzni, akkor egyáltalán nincs helyük a tizenhat között.

Joachim Löwvel szerződést hosszabbítottak a meccs előtt, a vb-győztes kapitány alszik egyet a folytatásra.

Talán még éjjel fel kell majd önmagának tennie a kérdést: mit rontott el, mit csinált másként, mint négy éve? És persze az a kérdés is adott, hogy ő mennyire felelős, érdemes-e folytatnia, vagy az a varázs, ami még megvolt 2014-ben, mostanra odaveszett.

Előfordulhat, hogy egyszerűen csak Lahm, Mertesacker, Schweinsteiger, Klose, Podolski távollétével megbomlott a régebbi csapategység. Ha nem is mindig a teljesítményükkel emelkedtek ki, a közösségre gyakorolt hatásuk fontos volt.

2014-ben még tudták a 4-3-3-as formációt is játszani, aminek most már neki sem futottak, a két védekező középpályás adott volt, ahogy a center is a 4-2-3-1-ben. De ne szaladjunk előre a játékrendszerig.

1938-ban fordult elő utoljára, hogy a nyolcon kívül landoltak. Akkor csak a tizedik helyre futottak be, most körülbelül a huszadik hely tájékán végeznek.

Amióta csoportkörös lebonyolítás van, soha nem maradtak a csoportban, rendre továbbjutottak.

Most még csak a harmadik hely sem jött össze, negatív gólkülönbséggel párosult mindez, ami hatalmas szégyen. A 2004-es Európa-bajnokságon volt hasonlóan kilátástalan a játékuk, igaz, akkor a keret minősége sem volt a mostanihoz fogható.

Nagyon sokszor visszatérő kérdés lesz még: mi történt?

Hogy tűnhetnek el automatizmusok, hogyan veszik el és épül le az unalomig gyakorolt alapjáték.

A mostani kiesés rámutat arra, hogy a felkészülési meccseken mutatott forma korántsem lebecsülendő, nem lehet csak úgy túllépni rajta.

Németország ugyanis kikapott Ausztriától 2-1-re június elején, Szaúd-Arábiát pedig csak 2-1-re verte pár nappal később, noha a reális(nak gondolt) különbség négy vagy öt gól. Ausztrián Brazília átszaladt (3-0), ami beszédes.

rad

Lehet majd vonalakat húzogatni, mi volt a probléma a csapatjátékkal, elsőre is szembetűnő volt, hogy Németország sokkal nehézkesebben mozog.

Ezzel együtt a gondolat sebessége is mélypontra került.

Az ezen a vb-n látott német válogatottban annyi kreativitás sem volt, mint a húsz évvel ezelőttiben, pedig akkor Jens Jeremies volt a középpályán. Igaz, ő legalább darálni, robotolni – megalkuvás nélkül gyötörni – tudott, ez a mostani csapat szerda délután nem emlékeztetett még a korábbi német válogatottakra sem. Ezt egyébként Manuel Neuer meg is erősítette a meccs végén, szégyellte is magát emiatt.

Fontos helyzetben nem volt egy támadási variáció, amihez nyúlhattak volna, amiről tudhatták volna, hogy sikeres lehet. Eltűntek a távoli lövések, eltűnt a dinamika. Előbbi visszavezethető az önbizalom és a tervszerűség hiányára is. Vagy éppen a pánikra. Nem jöttek a tiszta gondolatok, nem volt vezéregyéniség, aki megnyugtatta volna a többieket.

A dinamika hiánya összetettebb kérdés: ha nem tiszta a fej, az kihatással van a kondícióra, a reakcióra.

Az Erdoğan-konfliktus után Mesut Öziltől nem lehetett semmit várni, inkább lassította, mint gyorsította a játékot. Az ő mentális blokkja tovaterjedt.

Korea ellen már Kroos sem tudott emelni a csapat játékán, végül ő adta a végzetes gólpasszt. Most érdemes visszagondolni, mit mondott a svédek elleni győztes gól után. „Sokan szeretnék otthon, hogy hazamenjünk.” Valami tehát megbomlott a közönség és a csapat között is.

Thomas Müllernek az egész szezonban kevés jó meccse volt, nem táltosodott meg a vb-n sem, noha nagyon hittek abban a szakértők, hogy a vb-légkör jó hatással lesz rá. Inkább az indulatot lehetett rajta látni, mint a higgadtságot.

Dárdai Pál még a svédek elleni meccs előtt figyelmeztetett: ha nem csapatként akarnak játszani, bajba kerülhetnek. Hogy nem volt Dél-Koreával szemben csapatmozgás, annak ékes bizonyítéka, hogy a középhátvéd, Hummels került helyzetbe, amikor már kényszerből előrement a 86. percben. De fölé fejelt.

Hummels egyébként kemény szavakkal kritizált már a Mexikó elleni kudarc után.

Meg is kérdezték tőle most: hogyhogy nem hallgatták meg a panaszát a többiek?

A svédek ellen tudtuk, kinek milyen pozícióban kell lennie, volt szerkezete a játékunknak. Mindenki figyelt, hol kell biztosítania, kisegítenie a másikat. Most hektikusak lettünk, elveszítettük a struktúrát. Rendezetlenül nem lehet meccset nyerniük a favoritoknak sem ezen a világbajnokságon.

A védő szerint tavaly ősszel veszett el valami, de hogy pontosan mi, arról túl korai lenne beszélni. Tavaly ősszel még rúgtak egy hatost Norvégiának, Belfastban 3-1-re tudtak nyerni. (Azóta a szaúdiak és a svédek elleni győzelem van csak a mérleg jó oldalán.)

Löwöt egyébként a formába hozás nagymesterének tartották, most ellenben egy tompa csapatot láthattunk, amelyik ha az első meccset nem bukta volna el, jobban képben lett volna, de a játéka akkor sem lett volna gördülékeny. És ha tovább is megy, kaphatott volna egy nagyobb verést.

Svédország ellen is kieshettek volna már, de akkor volt egy kedvező bírói ítélet, amikor nem ítélték meg Boateng szabálytalanságát tizenegyesnek. Volt egy második félidő, de azzal a 45 perccel ebből a csoportból nem lehetett továbbjutni.

A svédek ellen nem volt Özil és Khedira, Löw most valamiért visszanyúlt hozzájuk, egyikük sem mutatott semmi olyat, amiért érdemes lett volna. Özil ennek ellenére végig a helyén maradt.

Löw egy vesztes csapat alapját gondolta jobbnak, mint egy sikerélménnyel teli csapatét, a sorsdöntő csoportmeccsre. Utólag kiderült, súlyos és megmagyarázhatatlan hiba volt. És még ki tudja, mi minden zajlott a háttérben. Neuer állította, hogy nem szakadt szét a csapat, nincs az egységben hasadás. Napok múlva kiderülhet, hogy ez sem volt feltétlenül igaz.

Hozzászólna? Írjon nekünk Facebookon!
Egy év alatt porladt szét a német topcsapat

Neuer szerint semmi németekre jellemző erényt nem mutattak. Nehéz vitakozni vele, még darálni sem tudtak. Nagy rejtélye a futballnak, mi történt velük. Pár okot összegyűjtöttünk.

188 · Jun 28, 2018 07:44am Tovább a kommentekhez
Facebook Comments

Rovatok