Nem kérdés, hogy a kedd esti Anglia-Kolumbia nyolcaddöntő a 2018-as világbajnokság eddigi legmocskosabb meccse volt.

Legjobb lett volna döntetlennel véget vetni a találkozónak, és a szimpatikus japánokat juttatni a negyeddöntőbe a sportszerűségi rangsor alapján.

A tánchoz persze hárman kellenek, a két csapat mellett a játékvezetőről se feledkezzünk meg, aki nem igazán volt ura a helyzetnek. Az amerikai Geiger magabiztossága nagyjából addig tartott, amíg megszámolta, hogy megvan-e mind a két kapu. De amint egy kis indulat került a képbe, teljesen elvesztette a kontrollt, a játékosokból pedig ezt érzékelve a legrosszabb énjük tört elő.

A kolumbiaiak kezdték a durvulást, de az angolok is gyorsan partnerek lettek, látván, hogy a játékvezető teljesen random ítéli meg a helyzeteket, képtelen megkülönböztetni a szabálytalanságot a homorítástól, ha pedig letámadják, akkor egyszerűen fél. Úgyhogy a csapatok idővel elkezdték csinálni az összes olyan dolgot, amit nem kéne, esetenként többet is egyszerre.

A mérkőzés sajátos szépségét és hangulatát kivételesen egy lírai videóban próbáltuk megragadni, a válogatás messze nem teljeskörű. 

A buli akkor kezdődött igazán, amikor a 40. percben Barrios állcsúcson fejelte Hendersont, válaszul az angol előadott egy olyan vonaglást, hogy nehéz volt sajnálni. Ettől még kiállítást ért volna a dolog, de Geiger videós segítséggel is csak a sárgáig jutott. 

A 44. percben Mina és Sterling csapott kitűnő reklámot a futballnak. A két játékos egymás közelségétől szerzett súlyos sérülést, a kolumbiai kolosszust a nála 40 kilóval és kb. ugyanennyi centivel kisebb angol vágta földhöz valahogy, cserébe viszont Mina a mezzel együtt kitépte a bordáját. Legalábbis a reakciók alapján ez történhetett, esetleg Mina saját magát ütötte ki.

A szünetre is maradt egy csemege, a kolumbiai másodedző lökte meg igazi suttyó módjára a levonuló Sterlinget vállal, aztán még be is szólt neki, mert azt úgy szokás.

A második félidőben megjött az első gól, méghozzá tizenegyesből, megelőzte a bíró 3 perc riadt tökölése a felbőszült kolumbiaiak közt, akik közben sunyiban szétrúgták a büntetőpontot.

A tizenegyest kiharcoló Harry Kane is bevetett egy vízilabdás trükköt, induláskor lenyomta és kiforgatta Sanchezt, aki utána volt szíves bambán a hátára pattanni, amikor trükkösen befékezett előtte. Még pár lépést is megtettek ebben a furcsa felállásban, aztán az angol elhasalt, mint egy túlterhelt strucc.

Az 58. percben, alig egy perccel a gól után Stones-nak lett elege abból, hogy Falcao nem engedi el a lábát, miután a csatár megpróbálta lerántani a földre, de persze úgy, hogy maga tűnjön áldozatnak. Az ifjú védő egy félresikerült átlépéssel reagált, ami véletlenül pont rúgás lett, és súrolta Falcao fejét. Annyira persze nem találta el, mint ahányat forgott utána.

További pár perc, és az angol védők legújabb generációját képviselő Maguire mutatta be, hogy műesésekben a szigetország labdarúgása megérkezett a 21. századba. 

Majd Stones-t is utolérte a sorsa, Bacca rúgott bele hátulról, mert csak.

A következő teljesen felesleges adagra mintegy 30 másodpercet kellett várni, Dele Alli a jobb hátvéd Ariasnak repült be méterekről, hogy rátarthasson a lábára. A bámulatos reakcióidejű kolumbiai már levegőben elkezdte felvenni a magzatpózt.

Aztán jött Lingard, aki egy valódi kézműves szabálytalansággal tette le névjegyét. A szériafaultokon mind összetettségével, mind aljasságával messze túlmutató megoldás Cuadrado karjának húzással kombinált csavarásával indult, és bokára taposással végződött. Még egy kicsit gyakorolja, és reszkethetnek azok a térdszalagok.

A hosszabbítás első percében Young vállalt be egy tankönyvbe illően piros lapos belépőt Barriosszal szemben, utána pedig sikeresen megzavarta a bírót azzal a sosem látott trükkel, hogy maga is lent maradt. Végül ő kapott szabadrúgást.

A labdarúgás ünnepének érdemi részét Cuadrado becsúszása zárta, aki két perccel a vége előtt még berepült Rose-nak, talán, hogy a csere se maradjon ki mindenből.

A mérkőzést tizenegyesekkel Anglia nyerte.