Fjodor Szmolovnál nagyobb vesztese már nem nagyon lehet a világbajnokságnak. A torna előtt a szakírók többsége úgy gondolta, az oroszországi vb az ő világbajnoksága lesz. Végül tényleg az övé lett, a 2018-as tornáról még nagyon hosszú ideig az ő neve fog először beugrani az oroszoknak. Csak nem a pompás játéka, hanem az értelmezhetetlenül rosszul elvégzett büntetője miatt, ami nagyban hozzájárult a házigazda kieséséhez a horvátok elleni negyeddöntőben.

Aki panenkázik, és kihagyja, annak nincs mentsége, de Szmolov védelmében meg kell említeni egy kívülről humorosnak tűnő, ám játékosként valószínűleg borzasztóan zavaró epizódot, ami a büntetőpárbaj előtt történt. Bőven elképzelhető, hogy ezen múlt a dolog.

Az történt ugyanis, hogy amikor a párbajt kezdő oroszok első rúgójaként Szmolov megérkezett a kijelölt tizenhatoshoz, ott volt ő, Subasic kapus, meg az összes különböző bíró, csak egyvalami nem volt ott: a labda.

Majdnem egy percbe telt, amíg szereztek egyet, addig Szmolov ott állt a semmi közepén és várt. Utólag már könnyű okosnak lenni, de a kapkodó mozdulatait és a grimaszait látva nyilvánvalóan nem tett jót a dolog. Például, hogy neki kellett két kézzel mutogatva felhívnia a bíró figyelmét a labda hiányára.

Lehet hogy a fennakadás közben elbizonytalanodott magában, mert túl sok ideje maradt aggódni. Vagy elfáradt fejben, mire sor került a büntetőre. Vagy egyszerűen csak a negyeddöntő már túl nagy tehernek bizonyult. Mindenesetre rúgott egy olyan bűnrossz tizenegyest, hogy a horvát kapus a földön ülve is kiütötte a labdát.

Panenka lett volna a nagy terv, de ez maximum csak egy Panenkov volt, abból is selejt.

Szmolov megoldásában az a sokkoló, hogy nemcsak a technikailag nagy kihívást jelentő részekbe tört bele a bicska, de a kapu közepét sem sikerült eltalálnia. Miközben a trükk lényege pont arról szól, hogy a kapus lövésre számítva elvetődik, a büntetőt elvégző játékos pedig a hűlt helyére pörgeti a labdát. Bár Szmolov büntetőjének szinte semmi íve nem volt, és olyan lassan szállt, hogy már rég gurulnia kellett volna a földön, simán gól lett volna, ha nem az elugró kapust veszi célba vele.

A kihagyott büntető és az elbukott büntetőpárbaj után Szmolov teljesen összetört, még sokáig ott ült egyedül a pálya közepén, és vigasztalhatatlanul zokogott. Csercseszov edző később azt nyilatkozta, hogy a csapat tagjai barátokként kezdték a tornát, és így is fejezik be. Ahogy a sikerekben, úgy most a kudarcban is közösen osztoznak.

Akik viszont bűnbakra vágytak, azok szerint ő az egyedüli felelőse a kiesésnek, mert elkönnyelműsködte a büntetőjét, míg Mario Fernandes csak véletlenül rontott, és ő egyébként is lőtt egy gólt a meccsen. 

Az egyik legnagyobb orosz sportoldal a Sports.ru egyik mai cikkében, egy oldalon át azt fejtegetik, hogy Szmolov  az indiviualista embertípus iskolapéldája, aki nem hajlandó beállni a sorba, aki csak úgy tud létezni, ha külön elbánásmódban részesül, aki nem viseli el más rangját, beosztását, aki több figyelmet akar másoknál, aki kész bármikor ledobni a gatyáját, csak hogy vele foglalkozzanak.

Ilyen volt Szmolov büntetője is tegnap, egy gyereké, aki nem képes felfogni, hogy miért veszélyes a gyufával játszadozni. Amikor azt a lehetetlen büntetőt odaemelte Subasichoz, lángra lobbantotta vele az egész országot.

– fejezi be végül a nagyívű, és a 21. század felől nézve ijesztő gondoltamenetét az orosz Balotelli című írás szerzője. Aki a spanyolok elleni nyolcaddöntő büntetőpárbajában értékesített Szmolov-tizenegyes elemzéséről megfeledkezett. Szmolovot a szombat esti mérkőzés után végül az egyik edzőnek sikerült átkarolva lekísérnie az addigra már üres pályáról, amikor már a szurkolók többsége is rég hazament.