Vb-történelem: 1930, 1934, 1938, 1950, 1954, 1958, 1962, 1966, 1970, 1974, 1978, 1982, 1986, 1990, 1994, 1998, 2002, 2006, 2010, 2014

1970-ben új kontinens mutatkozott be, Mexikó előtt kizárólag Európa és Dél-Amerika rendezte a tornát. A FIFA több újdonságot is bevezetett, a 70-es vébén lehetett először cserélni (kettőt), Mexikóban osztottak először sárga lapokat, itt döntött először a gólkülönbség a csapatok között, és az Adidas először készített hivatalos labdát a tornára: a Telstar óta minden vébének van saját labdája.

Az első problémát is egy újdonság okozta: a világ minden táján színesben közvetített meccsek időpontjait az európai igények szerint alakították ki, így több meccs is délben kezdődött, nem egyszer 40 fokos hőségben, ráadásul a legalacsonyabban fekvő stadion is 1600 méter magasan feküdt, de volt 2200 méterrel a tengerszint feletti is.

Néhány sztárcsapat a selejtezőket sem élte túl, a portugálok, a franciák, a spanyolok és az argentinok mellett utolsóként a magyar válogatott hullott ki. Az óriási sokként megélt marseille-i kiesést a magyar futballfolklór a legnagyobb vereségek közé sorolja, pedig egy kiváló csehszlovák csapat verte ki pótselejtezőn a gyenge bajnokságban edződő, talán magáról kicsit sokat gondoló (igaz, európai ranglista-2.) magyar válogatottat. Itt hangzott el Szepesi György klasszikussá vált mondata, a Jönnek a csehszlovákok!, Mészöly Kálmán pedig azt mondta a 4-1 után: A mi időnk lejárt.

A lebonyolítás megegyezett a 66-os tornáéval, a 16 résztvevő négyes csoportokban küzdött a továbbjutásért. Az 1. csoportból a házigazda Mexikó és a régi idők dicsőségét üldöző Uruguay jutott tovább, a kettesből – néhány igen unalmas meccs után – Olaszország és Svédország, a hármasban pedig összejött a vébék történetének egyik legdurvább csoportbeosztása.

A címvédő Anglia mellett ott volt a csodálatos csapattal érkező Brazília, valamint az európai nagyhatalomnak számító Csehszlovákia, és a szintén erős csapatot delegáló Románia. A 62-es vébédöntő visszavágóján a brazilok legyőzték a cseheket, majd a Bajnokok Csatáján Angliát is (ezen a meccsen mutatta be Gordon Banks azt a védést, amit a világ legnagyobbjának választottak). A románok is meghajtották a brazilokat (3-2), de végül Anglia ment tovább Brazília mögött, miután mindkét ellenfelét 1-0-ra legyőzte.

A 4. csoportban az ismeretlen, de lenyűgöző támadófutballt játszó Peru jutott tovább a legutóbbi vébé ezüstérmese, NSZK mögött. A csoportban volt még Afrika első automatikus vb-résztvevője, Marokkó, amely egyáltalán nem okozott csalódást, de a továbbjutásra nem volt esélye abban a csoportban, ahol a németek bombázója, Gerd Müller egymaga hét gólt szerzett.

A negyeddöntőben az Eb-címvédő olaszok megmutatták, hogy nem csak 1-0-kal operálnak, 4-1-re legyőzték a házigazda Mexikót. Brazília óriási meccsen, a támadófoci ünnepén verte Perut (4-2), Uruguay pedig 115 percig nyüstölte a szovjeteket, mire Victor Espargaro továbblőtte őket.

Már a nyolc között összejött az előző vébédöntő visszavágója, ami komoly sokkal indult a címvédő angolok számára: csodakapusuk, Gordon Banks ételmérgezés (a rossz nyelvek szerint poshadt sört ivott) miatt nem játszhatott. Az angolok így is 2-0-ra vezettek, de a német szépítés után Alf Ramsey kapitány megzavarodott, rossz cseréi után a németek – a futballtörténelemben nem először – visszakapaszkodtak, és a Bankst helyettesítő Peter Bonetti hibáit kihasználva fordítottak. A 66-os döntőt vitatott góljával eldöntő Geoff Hurst találatát a hosszabbítás elején érvénytelenítette a bíró.

Az elődöntő olasz-német párharcát Németországban és Olaszországban is az évszázad mérkőzésének nevezik. Az olaszok végig vezettek, de a németek megint a lefújás előtt egyenlítettek, a hosszabbításban pedig óriási adok-kapok kezdődött: a 94. percben már a németek vezettek, de jött Burgnich (11 év, 66 meccs alatt két gólt lőtt a válogatottban), és egyenlített. A németek még egyszer egyenlítettek, ekkor már úgy, hogy Franz Beckenbauer felkötött karral játszott, de Rivera 111. percben lőtt góljára már nem volt válaszuk, 4-3-mal Olaszország ment a döntőbe.

A másik ágon Uruguay vezetést szerzett, de a brazilok még a szünet előtt egyenlítettek, a hajrában pedig Jairzinho és Rivellino góljaival eldöntötték a továbbjutást. A döntőben nem volt sok kérdés, Brazília bizonyította, hogy a világ legjobb csapata, és szétszedte az elődöntőben kifárasztott olasz válogatottat. A negyedik brazil gólt sokan minden idők legszebb vb-góljának tartják, 8 játékos alázta szét az olasz védelmet, mielőtt Carlos Alberto a hálóba bombázott.

Brazília 1958 és 62 után harmadszor nyerte meg a világbajnokságot, ezzel jogot szerzett arra, hogy végleg megtartsa a Jules Rimet-trófeát (amit később elloptak, és soha nem került elő). A gyönyörű támadófutballt mutató brazilok nem csak a vébén nyerték meg mind a hat meccsüket, de már a selejtezőben sem tudta senki legyőzni őket, 42 góljuk mellé csak nyolcat kaptak a 12 meccses sorozatban.

A bronzmeccsen az NSZK Overath góljával legyőzte Uruguayt, a torna gólkirályát is a németek adták, a két egymást követő meccsen is mesterhármast lövő Gerd Müller 10 góllal nyert.

A 70-es évek az igazi támadófutballt hoztak, a brazil dominanciára négy évvel később totális futballjával Hollandia tromfolt rá nem kevésbé látványos játékkal – de szemben a mexikói vébét uraló brazilokkal, nekik nem jött össze a győzelem.

(Borítókép: AFP / Index)