Újpesten komoly feszültség van a szurkolók egy része és a klub között, utóbbiak egy jelentős csoportja mintha kifejezetten ellenségként tekintene Roderick Duchatelet-re, az Újpest FC belga tulajdonosára. Persze a futballban mindenhol előfordul ilyesmi, elég ha a Manchester United szurkolói csoportjának a klub amerikai tulajdonosával szembeni “Glazer out” (Glazer takarodj) kampányára gondolunk.

A szembenállásnak számtalan oka lehet, kezdve az olyan triviálisaktól, mint az eredménytelenség, egészen az olyan érzelmi alapúakig, mint a klub valamelyik szimbólumának megváltoztatása. Az Újpest esete azonban valamennyi nemzetközi és hazai példához képest is speciális. Még az olyan, első látásra egyértelműnek tűnő okok mögött is sajátos magyarázat rejtőzhet, mint a klubcímer esetében.

Berta Csabával, az Újpest ügyvezető igazgatójával beszélgettünk, hogy kiderítsük, miként válhatott a kezdetben imádott tulajdonosból sokak által elüldözni kívánt ellenség az újpesti szurkolók körében. Berta Csaba így magyarázta a mai állapotokhoz vezető okokat.

Az ügyvezető által említett rendszer még épp csak születőben volt, amikor Rodercik Duchatelet megvette az Újpest FC Kft.-t. Majd következett két év ismerkedés a romokban lévő gazdasági társasággal, amelynek végén a szekrényből kidőlő csontvázak – zsebszerződések és rejtett adósságok – majdnem maguk alá temették az újpesti profi labdarúgást.

A kialakult helyzetben a tulajdonosnak nem maradt más választása, mint új kft-t alapítani, hogy megszabaduljon az Újpest FC Kft.-vel együtt tudtán kívül megörökölt adósságoktól. Az állami szervek és a szövetség jótékonyan szemet hunytak a dolog felett, az UEFA büntetése – nemzetközi kupákból való több éves kizárás – viszont nem maradt el. Cserébe az Újpest 1885 Futball Kft. végre tényleg tiszta lappal indulhatott, a belga üzletember pedig nekifoghatott megteremteni Újpesten, amit a kezdetektől akart: az üzleti alapokon nyugvó labdarúgást. 

Elképzelései azonban nem arattak osztatlan közönségsikert.

“A hazai közeg ehhez a mai napig nincs igazán hozzászokva, Újpesten pedig különösen nem volt ez jellemző korábban, így a tulajdonos bizonyos döntései komoly meglepetést és felháborodást váltottak ki a szurkolókból, és váltanak ki még mindig” – magyarázta Berta, pillanatok alatt világossá téve, hogy a történet legalább annyira az elmúlt nyolc év magyar labdarúgásáról szól, mint Újpestről.

“Ahhoz, hogy a klub fejlődjön, be kell áldoznunk dolgokat. Jelen pillanatban mindenkinek tudomásul kell vennie, ha fáj kimondani, ha nem, hogy az Újpest nem teheti meg még a magyar piacon sem, hogy versenyre keljen a leggazdagabb klubokkal. Nem tudja állni a fizetésekben a versenyt. Ezért más versenyelőnyöket kell csillogtatnia, ezek viszont nem biztos, hogy szimpatikusak a szurkolóknak. Itt ugyanis ahhoz voltak hozzászokva, hogy a bajnoki címért küzd a csapat.”

A kiemelt kluboknál, illetve az Újpestnél kínált fizetések közti különbség méretére vonatkozó kérdésre egy szó a válasz:

A konkrét összegekről Berta azt mondta, hogy Újpesten havonta a játékosok átlagban feleannyit keresnek, mint a magyar topklubok labdarúgói, és a legjobban fizetettek bére sem tér el jelentősen az átlagtól.

“Nálunk nincsenek havi több tízezer eurós fizetések. Természetesen van, aki az átlagnál többet kap, mert az átigazolás pillanatában látnak benne valami olyan extrát, hogy a tulajdonos érdemesnek tartja nagyobb áldozatot hozni érte, de a már említett több tízezer eurós határt ezek a fizetések sem közelítik meg. Mindig az ésszerű keretek között maradunk."

Megértem, ha a szurkolók ezt nehezen tudják elfogadni, de ennek a klubnak nagyon feszes a költségvetése. Mert utána nincs más mentőöv, hogy valaki majd segít.

"Ezt sokan nem képesek megérteni, és amikor valakit el kell engednünk vagy épp valakit nem tudunk megszerezni, akit a szurkolók szeretnének, akkor mindig megkapjuk, hogy miért nem segít a belga. Ez a szurkolók szíve-joga, mindenki elmondhatja a véleményét, amíg ezt megfelelő kereteken belül teszi.”

Arról a sajtóértesülésről, hogy a Vidinél egy átlagos játékos havi 20-25 ezer eurót keres, a legjobban fizetettek pedig 45-50-et, az újpesti ügyvezető azt mondta, hogy ezek a számok reálisak lehetnek a két kiemelt csapat esetében. Avagy többszörös különbség áll fent ezen a téren az ország legnépszerűbb, illetve második legnépszerűbb csapata között, de úgy is mondhatnánk, hogy a tavalyi dobogó első két helyezettje és a harmadik között.

Enyhén szólva is kinyílt az olló a két leggazdagabb klub és a mezőny többi tagja közt

– minősítette visszafogottan a helyzetet Berta –, és ha ez így marad, akkor nagyjából öt-tíz évente lesz esélye másnak, hogy bajnokságot nyerjen a Vidin és a Fradin kívül. Amikor kifuthat valakinek egy olyan szezon, mint két éve a Honvédnak, ahol egyébként már egy kiépített, jól működő akadémiai rendszernek és Hemingway úr ügyes sportpolitikájának köszönhetően tudtak ilyen eredményt elérni. Ránk visszatérve megértem, hogy ezt borzasztóan nehéz a szurkolóknak feldolgozni, akik nem ehhez szoktak. Szerintem ez az ellenállás legfőbb mozgatórugója.”

Az elvileg piaci alapú reklámbevételekkel sem más a helyzet.

“Egy példát mondok, és akkor abból szerintem le lehet vetíteni az egészet. Nálunk a fő mezszponzor a Volkswagen Óbudai Autójavító Kft., ezt a címet nyilván egy csomaggal együtt kapta a hirdető. Járt érte a mezen lévő felület, a középvonalnál álló legértékesebb reklámtábla, hirdetések a leden, a honlapon és a többi.

Nagyjából ki lehet számolni, hogy 15 autó lízingdíja mennyibe kerül. Mi ezért adtuk oda a főszponzori címet a cégnek, nyilván ebből nem nehéz kitalálni, hogy nem volt jobb ajánlat.  Más klubnál ez a főszponzori cím klasszisokkal többet jelent évente. Tehát irreálisan nagyok a különbségek."

Az ügyvezető azt is hozzátette, hogy az autók nagy segítséget jelentenek a klubnak, egy régóta fennálló problémát oldottak meg. Illetve, hogy a magyar futball piaci értékét nézve az ő szerződésük áll közelebb a realitásokhoz, nem a már említett, nagyságrendekkel magasabb összegek.

Az Újpest szerencséjére a pályán nem mindig látszik meg az anyagiak terén fennálló különbség, ha így lenne, akkor rendre 3-4 góllal kéne kikapniuk a Fraditól és a Viditől, ehhez képest legtöbbször szoros meccseket játszanak, a fehérváriakat pedig a legutóbbi alkalommal 2-0-ra megverték a Szusza Ferenc stadionban.

Mivel a máshol adottnak számító bevételekre Újpesten nem számíthatnak, a klubnál a játékosok vételével és eladásával pótolják a kieső pénzeket. Berta szerint a klub játékospolitikája szintén nem tetszik a szurkolóknak, egyrészt mert sok külföldi játékost vesznek, másrészt mert a legjobbjaikat eladják, ha megfelelő ajánlat érkezik. Ugyanakkor a dolog magyar szinten igenis működik, a legnagyobb sikersztori egyértelműen Enis Bardhi, a macedón játékos 2014-ben érkezett Újpestre, 2017-ben pedig a spanyol első osztályú Levante igazolta le, ahol remek első szezont futott.

Bardhin az Újpest nagyon jól keresett. Igaz, ahogy Berta elmondta, ennek az volt az ára, hogy akkor is játszatták, amikor még csak ők láttak benne fantáziát, a szurkolók viszont nem értették miért erőltetik annyira. De Souleymane Diarra Lens-ba igazolása is jó üzlet volt, és jó referencia a klubnak.

Ami viszont a kiemelt csapatok és a többiek közt nyíló ollót illeti, a különbségek jövőre sem a kiegyenlítődés irányában fognak változni. A Vidi és a Fradi költségvetése évről-évre gyarapodik, míg az Újpesté nagyjából állandó, szűk kétmilliárd forint.

“Egyszer volt ennél egy kicsit több, egyébként minden évben ennyi." Ez a fajta állandóság egyébként szintén nem jellemző a magyar labdarúgásra.

“Ahogy én tudom, ezzel abszolút a középmezőnyben vagyunk. A probléma csak az, hogy Újpesten a klub múltja miatt alapvető elvárás, hogy bajnoki címre esélyes csapatunk legyen, vagy legalább ilyen épüljön, míg máshol nincs vagy sokkal kisebb ez a fajta nyomás. A Paks például egy nagyon pozitív példa a magyar bajnokságban, van egy koncepciójuk, amihez ragaszkodnak, következetesen járják a maguk által választott utat, és hosszú távon az eredmények igazolják őket. Soha sincsenek kiesési gondjaik, minden évben stabilan a középmezőnyben végeznek, sőt időnként még a dobogós helyezés is felmerül.”

Az Újpest speciális helyzetét talán az érzékelteti a legjobban, hogy ez az egyetlen csapat az élvonalban, amelyik nem kapott új stadiont. A magyar labdarúgásban uralkodó speciális állapotokat pedig az, hogy sok szurkoló szemében ez is a tulajdonos legfőbb bűnei közé tartozik. Miközben Berta elmondja, hogy a stadion természetesen az államé, ők csak bérlők. Illetve, hogy a stadionrekonstrukciós program keretében végrehajtott 800 milliós ráncfelvarrás köztudottan olyan jól sikerült, hogy kimaradt belőle az a pályafűtés, ami kötelező feltétele az első osztályú licencnek, így a klub csak külön engedéllyel játszhatja hazai pályán a meccseit.

Amikor arról kérdezem az ügyvezetőt, hogy miért pont a második legnépszerűbb magyar klub maradt itt a legrégebbi stadionnal, miközben lassan már az NB II-ben is mindenkinek jutott új, a csend a válasz. Az a fajta, aminek a Dózsa névvel egy időben kellett volna eltűnnie az ilyen beszélgetésekből.

A hivatalos magyarázat egyébként az, hogy a stadiont az első Fidesz-kormány idején, 2001-ben újjáépítették, ezért nem szorul nagymértékű fejlesztésre. Csakhogy mint Berta elmondta, a lelátók most is az 1920-ban épített alapokon állnak, illetve a stadionokkal szemben támasztott igények is sokat változtak az eltelt lassan 20 évben.

Minderről sokat elmond a Skyboxok ügye, ahogy a legutóbbi 800 milliós felújításról is. Amikor arról érdeklődtem, hány Skybox van a Szusza stadionban, az igazgató válasza az volt, hogy épp ezek a VIP helyiségek voltak a felújítás legfőbb terepei. Ki is alakítottak belőlük ötöt, de közülük csak négyet lehet valójában használni. Berta az ablakon át mutatja a Skyboxokat és a felettük lévő, láthatólag utólag odatoldott platformot.

Kifelejtették a közvetítőállást, aztán odatették azt az erkélyszerűséget, amire egy vaslétrán lehet felmenni. A tévések az első bajnoki után közölték, hogy ők oda többet fel nem másznak.

Az egyetlen megoldás az volt, hogy beköltöztették őket a középső, azaz legjobb, legértékesebb skyboxba. Így most a meccsek alatt csak négyet lehet használni, ebből egy a tulajdonosé, a maradék hármat kiadták.

A Fradi-stadionban hány Skybox is van? – merült fel rögtön a kérdés összehasonlításként. A válasz az volt, hogy Berta legjobb tudomása szerint 34 darab ilyen helyiség található a Groupamában.

Az Újpest és a magyar labdarúgás viszonyában mintha valósággá vált volna a vicc, ami szerint nem egy őrült megy szembe a forgalommal, hanem szinte mindenki más. Vagyis, hogy Újpesten azért akarják sokan kiutálni a tulajt, mert nem szállt be a saját pénzén a közpénzen fűtött és központilag kiemelt csapatok vezetésével zajló versenybe. Ami ebből fakadóan nem is igazán verseny, viszont jelentős részben a magyar emberek forintjaiból zajlik.

A szurkolók egy része azt szeretné, hogy Roderick Duchatelet adja el a csapatot valaki olyannak, aki nem 5 új skyboxot tud kilobbizni a felújításnál a stadionba, hanem 35-öt, és nem egy autókereskedést csíp meg főszponzornak, hanem egy autógyárat.

A felvetésre, hogy a szurkolóknak nem inkább azokat a csapatokat kéne utálniuk, amelyek az ő pénzükből is gazdagodva teremtenek végtelenül egyenlőtlen feltételeket a máshol alapvető normának számító szabályok szerint működtetett Újpest FC-nek, akkor azt válaszolja, hogy a szurkolók többségétől nem várható el, hogy mélyebben belegondoljon, honnan származik a pénz. 

De szerinte hosszú távon az ő útjuk a helyes, mert a működési struktúrájuk a piaci körülmények között is életképes maradhat.

Addig tovább építik a klub saját akadémiáját, ahol 7 éves kortól felfelé összesen nagyjából 300 gyerek tanul futballozni – teljesen ingyen –, a létesítmények fejlesztésére és az intézmény üzemeltetésére százmilliós nagyságrendű tételt fordít a tulajdonos. Ebbe a projektbe azért kellett belevágniuk, mert a klub utánpótlás-egyesületéből – amely nem került Duchatelet tulajdonába, mikor megvette a profi csapatot – nem igazán érkeztek olyan játékosok, akiket be tudtak volna építeni a csapatba. Amikor pedig a tulajdonos emiatt szeretett volna nagyobb beleszólást kapni az utánpótlásért felelős Újpesti Torna Egyletnél folyó szakmai munkába, akkor finoman szólva nem voltak nyitottak erre az elképzelésre.

Az UTE-vel való konfliktus kiéleződése vezetett a már unalomig tárgyalt címerügyhöz is, itt alapvetően nem volt más választásuk, mert valahogy meg kellett különböztetniük a saját utánpótlásukat az UTE-tól, illetve csak így volt lehetőségük rá, hogy a klub rendelkezhessen a címeres termékek eladásából befolyt összegekkel.

Így most kettéváltak az utak végleg. Az Újpest FC akadémia százmilliós nagyságrendű összegből neveli a gyerekeket, hogy pár év múlva már az első csapathoz is eljuthassanak a mindössze 2015-ben induló intézmény első saját nevelésű játékosai. A kerítés túloldalán meg épül-szépül az UTE labdarúgó akadémiája, egy 6 milliárd forintos állami támogatásból megvalósuló fejlesztés részeként. Aztán ha a fiatalok kinőnek az U19-es korosztályból, akkor ott állnak a batyuval a kapuban, mert az UTE-nak az elválás óta még nem sikerült felnőttcsapatot találnia, akivel partnerségre léphettek volna.