Oidipusz király tragédiáját vitte színre a sors a venezuelai labdarúgó-bajnokságban, avagy az élet nemcsak a legnagyobb rendező, de a humora is kegyetlen.
A rájátszásos rendszerű venezuelai élvonal alapszakaszának utolsó fordulójában a Puerto Cabello a Deportivo Tachirával játszott. A mérkőzés jelentős téttel bírt, mivel a középmezőny szoros állása miatt egy esetleges győzelemmel mindkét csapat bejuthatott volna a bajnokság egyenes kieséses szakaszába, azaz a rájátszásba.
Minderre a Puerto Cabellónak nyílt igen jó esélye, lévén Carlos Maldonado edző csapata a 92. percben 2-1-re vezetett. Csakhogy ekkor jött a Tachira játékosa, Gianluca Maldonado, és egy tetszetős lövéssel kiegyenlített.
Hogy a vezetéknevek egyezése nem pusztán a véletlen műve, azt még a venezuelai bajnokság kevésbé avatott hívei is gyorsan kitalálhatták a gólt követő gólörömből, amit esetünkben sokkal illőbb volna gólbánatnak nevezni.
Gianluca Maldonado a szemét törölgetve, fejét hitetlenkedve rázva bandukolt vissza a középkezdéshez, tekintetéből szinte sütött a kérdés: „Miért történik ez velem?”.
Nem csoda, hogy így érzett: pillanatokkal korábban törte össze apja álmait az ellenfél kispadján.
Merthogy egymással ellenfélként találkozó edző apáról és játékos fiúról szólt a történet természetesen. És hogy még fájdalmasabb legyen a dolog, Gianluca teljesen értelmetlenül taszította búskomorságba a családot, mivel a döntetlennel egyik csapat sem juthatott be a bajnoki címről döntő rájátszásba.