Harry Maguire öt éve még az angol harmadosztályban játszott, most viszont már a világ legdrágább védője lett, miután a Manchester United 87 millió euróért (80 millió font) megvette a Leicester Citytől a 20-szoros angol válogatott középhátvédet.
Maguire ezzel Virgil van Dijkot ésMatthijs de Ligtet (meg egyébként Kyle Walkert is) előzve lett a legdrágább védő, a teljesítményét pedig óhatatlanul a Liverpool és a Juventus játékosához mérik majd, azt vizslatva, megérte-e a rekordösszegű pénzmennyiséget. Utóbbira keressük mi is a választ, de azt gyorsan leszögeznénk, hogy a mai futballban, főleg a topcsapatoknál nagyjából felesleges a vételárak ésszerűségét vitatni.
A kimeríthetetlen pénztárcával rendelkező arab klubtulajdonosok, a Premier League-be ömlő hatalmas közvetítési díjak, illetve az óriási bevételek miatt folyamatosan drágul a piac. A jelen esetet vizsgálva adott egy hatalmas múltú, vastag pénztárcával bíró csapat, amelynek óriási szüksége van a védelmét megerősítő játékosokra (Manchester United), a másik oldalon pedig ott egy középcsapat, a három éve még óriási meglepetésre bajnok Leicester City, ami egyáltalán nem volt eladási kényszerben, mint Van Dijk esetében a kiesést éppen elkerülő Southampton.
A Leicester simán mondhatott nemet a nem megfelelő ajánlatokra – tavaly így is tettek, amikor 70 millióért engedték volna csak el Maguire-t –, és facsarhattak ki minden pennyt a náluk rosszabb tárgyalópozícióban levő Manchester Unitedből.
A Leicester 2017-ben, egy évvel a bajnoki cím megnyerése után vette meg Maguire-t 12 millió fontért a Hull Citytől, tehát elég nagy haszonnal adták tovább. A 2016-os bajnoki cím óta a Leicester egy 12. és két 9. helyet ért el a Premier League-ben, tehát a középmezőny közepére betonozták be magukat, Maguire viszont ha nem is toronymagasan, de kimagaslott a csapatból.
Még úgy is, hogy középhátvéd létére meglehetősen lassú. Olyannyira, hogy a BBC cikke szerint a (legutóbbi szezonban a Premier League-ből kieső) Huddersfielt Town egykor 1 millió fontért sem volt hajlandó leigazolni a védőt, mert nem tartották elég gyorsnak. Maguire a lassúságát ésszel és helyezkedéssel helyettesíti, mondja róla egykori edzője, Micky Adams, aki szerint a játékos hihetetlen gyorsasággal szívja magába az információt edzéseken, és ezt remekül ülteti át a pályára mérkőzéseken.
Ezt adatokkal nehéz mérni, más remek képességeit viszont könnyű visszaadni számokkal. A 2018-19-es Premier League-idényben minden, a védők szempontjából fontos mutatóban lenyomta a Manchester United védősorát, légi és sima párharcok megnyerésében, felszabadításokban és passzmennyiségben is jobb volt Victor Lindelöf, Chris Smalling, Phil Jones és Eric Bailly négyesénél. Sőt, igazából nem is fair a manchesteri kvartetthez hasonlítani, merthogy Európa legjobbjaival is felvette a versenyt.
A BBC az Opta futballstatisztikai szakoldal adatai alapján hasonlította össze a 2016-17-es szezon kezdete óta Európa legjobb védőinek és Maguire-nek a teljesítményét. Ez alapján az jött ki, hogy szinte minden fontos mutatóban a legjobb háromban zárt a Virgil van Dijk, Aymeric Laporte, Sergio Ramos, Kalidou Koulibaly, Mats Hummels, Samuel Umtiti, Vincent Kompany, Gerard Piqué, Matthijs de Ligt jelentette elitcsoporttal összevetve.
Ami kifejezetten erőssége Maguire-nek, az az egyéni párharcok megnyerése – ez persze nem csoda, 194 centis magassága mellé 100 kiló, elég erős tehát a fizikuma –, a labdaszerzések, illetve a labdaszerzések száma, de sikeres becsúszásokban és a hibák minimalizálásban is elég jó.
A Manchester Unitedben viszont még egy képessége felértékelődhet: elég sokat van nála a labda, amivel nem bánik felelőtlenül, és mind a labdakihozatalban, mind a támadásokban nagy hasznát veszik. A 2016-os szezon kezdete óta hét gólja és hat gólpassza van a bajnokságban, aminél a fenti nevek közül csak Sergio Ramos volt benne több gólban.
Bátran indul meg a labdával, erős testfelépítése miatt pedig egyszerre több ellenféllel szemben megállja a helyét, ami plusz opciókat nyithat meg a támadójátékban. A passzjátéka is elég erős, tavaly 1700-nál is sikeres több passza volt, miközben a Unitednél csak középső védő jutott 1000 fölé még úgy is, Ole Gunnar Solskjaer játékrendszerében elég sokat mozgatták a hátsó sorban is a labdát.
A 80 millió fontos vételár mellett őrült csodát azért nem kell várni Maguire-től. Virgil van Vijkról a hétvégén előkerült egy statisztika, hogy 65 mérkőzés után először sikerült valakinek (Gabriel Jesus volt) lecseleznie – hasonló mutató Maguire-től nem biztos, hogy várható, de az egy az egy elleni párharcokban (legyen az földi vagy légi) legalább olyan domináns, mint a holland, akitől el voltak ragadtatva a Liverpoolnál (részben) emiatt.
Ha Maguire csak ugyanazokat a számokat hozza a Manchester Unitedben, mint amit a Leicester Cityben tudott, a csapat legjobb védője lesz minimum Nemanja Vidić 2014-es távozása óta. Ez pedig elég lehet a szurkolóknak.