Itt láthatjuk a jövő reménységeit, akik végül máshol válnak globális sztárokká. A leggazdagabb klub egy magyar másodedzőt tudhat a soraiban és szinte biztos, hogy a Paris Saint-Germain nyeri - akár Neymarral, vagy Neymar nélkül. Indul a Tehetségek Ligájaként jegyzett francia bajnokság, a Ligue 1.
A francia bajnokságot figyelni olyan, mintha beülnénk egy mozi premier előtti vetítésére: itt lehet nyomon követni a nagy potenciállal rendelkező, de még nem befutott tehetségeket, akik később egy komolyabb európai sztárcsapatban fognak berobbanni a szélesebb közönség előtt.
Hogy ez miért alakult így, az a francia sportélet múltjában keresendő. A bajnokság mindig is a meghatározó futball-iskolák (angol, Duna-menti, olasz) keresztezésében állt, nem alakult ki önálló védjegye, sorsa pedig 1973-ben pecsételődött meg, amikor a francia szövetség vezetője, George Boulogne a bajnokságban való indulás jogát saját akadémiai létesítmény működtetéséhez kötötte.
A klubok pár év alatt létrehozták és azóta is működtetik akadémiáikat - a helyi labdarúgást viszont sem a vékony társadalmi bázis, sem a gyenge gazdasági erejű klubok nem tudták magasabb szintre emelni. Egy-két kivételtől eltekintve (a nyolcvanas, kilencvenes évekbeli Paris Saint-Germain, Girondins de Bordeaux, Olympique Marseille), a francia klubok nem lettek mérvadóak sem az európai sorozatokban, sem az átigazolási piacon.
A környező országok bajnokságai viszont időközben merőben megerősödtek, ami miatt a francia bajnokságra mára Európa bevásárlóközpontjaként tekintenek: mivel Európa 20 legjobb akadémiájából 8 is Franciaországban működik, a klubok gyenge megtartó ereje miatt nem túlzás azt állítani, aki itt egy-két szezonban kiemelkedően teljesít, előbb-utóbb egy európai mammutnál találja magát.
Az idén sem volt másképp:
Kérdés, hogy a jelenség így marad-e. Az elmúlt években több klub is gazdát cserélt Franciaországban: a Paris Saint-Germain katari kézbe került, a Lille-t a Forma1-ből jól ismert luxemburgi-spanyol Gérard Lopez vette át, az Olympique Marseille-t Franck McCourt amerikai baseball-mágnás vásárolta fel, az AS Monaco évek óta a Kreml holdudvarához tartozó Dimitri Ribojovjev kezében van, a Bordeaux-t pedig idén vette át az amerikai GACP befektetői csoport.
A meggazdagodott klubok két fő változást hoztak:
A pénz viszont nem fordította meg a tendenciát. A PSG-n kívül - ami a katariak vitrinje - a többiek az erős akadémiai infrastruktúrában és az elszálló átigazolási díjakban elsősorban profitteremtő képességet látnak. Az átütő sportsikerek még váratnak magukra.
Szinte borítékolható, hogy idén is a Paris Saint-Germain nyeri a bajnokságot. A katariakat rengetegen vádolják amiatt, hogy a klubot csak a „soft power”, avagy a politikai tőke kovácsolására használják, elnyomó fölényük miatt pedig unalmassá és kiszámíthatóvá teszik a bajnokságot, ellentétben az angollal, ahol sokkal nehezebb megtippelni, ki lesz a végső befutó.
Mellettük szól ugyanakkor, hogy Neymar leigazolásával megjelent egyfajta “Neymar-hatás”: Dél-Amerikában és Ázsiában is felfigyeltek a franciaországi történésekre, a legutóbbi televíziós jogokról döntő licit során pedig a Mediapro csoport rekord összegű, évi 1,15 milliárd eurós ajánlata nyert, és ezáltal a francia klubok jövőre gyakorlatilag megduplázhatják a tévés díjakból származó bevételüket.
Kérdéses, hogy marad-e Neymar. A klubnál töltött 2 éve alatt minden idénye ragyogóan kezdődött, tavaszra viszont sérülés miatt kihagyta a fontosabb Bajnokok Ligája rangadókat, csapata a legjobb 8 közé sem tudott bejutni. Ráadásul eddig kitüntetett helyzetben érezhette magát, születésnapjakor a párizsi önkormányzat a városházára vetítette ki arcképét, vörös szőnyeges bulikat rendezett, kénye-kedvére utazhatott vissza családjához Brazíliába.
Ennek most úgy néz ki, vége. A PSG-hez új sportigazgató érkezett a brazil Leonardo személyében, aki kívülről-betéve ismeri a klubot, játékosként is megfordult Párizsban, a katari átvételkor pedig az ő kapcsolatrendszere segítségével csábították el az Olaszországban játszó Ibrahimovicsot, Verrattit és Cavanit. Első nyilatkozatában kiadta a parancsot: innentől a klub lesz az első, nem a játékosok, az üzenetet pedig készséggel vette át a klubelnök Nasszer El-Khelaifi.
Leonardo az átigazolási időszakban elsősorban zsírleszívott és betömte a keretben tátongó lyukakat: távozott a matuzsálem-korú Gianluigi Buffon és Daniel Alves, helyettük érkezett Ander Herrera a Manchester Unitedtől, Pablo Sarabia a Sevillától, Idrissa Gueye az Evertontól és Abdou Diallo a Borussia Dortmundtól.
A munka viszont még nem ért véget: Neymar ügye még nem oldódott meg, Thomas Tuchelnek pedig egy se veled, se nélküled kapcsolatban kell felkészítenie keretét a következő szezonra. Másodedzője, Lőw Zsolt a szezon végén elmondta, a párizsiak tavalyi csúfos BL-kiesését a Manchester United ellen még nem dolgozták fel, az idő viszont sürget. Szezonjuk arról fog szólni, hogy a stabilizált kerettel képesek lesznek-e végre szintet lépni Európában.
Rendkívüli nyáron van túl az Olympique Lyon, ahol bődületes haszonnal árusították ki kerettagjaikat: Ferland Mendy-t 48 millió; Tanguy NDombelét 60 millió; Nabil Fékirt pedig 22 millió euróért adták tovább, helyüket vagy a saját akadémiáról felhozott fiatalokkal (Maxence Caqueret, Amine Gouiri) vagy jó érzékkel elhozott játékosokkal (Thiago Mendes, Youssouf Koné, Jean Lucas, Joachim Andersen) pótolták.
A Lyon elnöke, Jean-Michel Aulas köztudottan szeret beleszólni a klub minden apró dolgába, most viszont kiengedte a kontrollt a kezéből: kinevezte szakmai igazgatónak a helyi legendának számító Juninho Pernambucanót, aki elhozta a brazil válogatott másodedzőjét, Sylvinhót. Az új edző azt a Bruno Génésiot váltja a kispadon, akit nem túl akadémiai stílusa miatt a szurkolók szinte kiutáltak Lyonból. Alatta ugyan sosem vallott kudarcot a csapat, a rangadókon legtöbbször helytálltak, tavaly a Manchester City-t is kétszer meglepték a BL-ben - a gond csak az, hogy ezen kívül semmit nem tudtak felmutatni. Sylvinho feladata kettős: a 4-3-3-as felállási forma apostolaként több taktikai színezetet hozni a Lyon játékába, és feledtetnie kell a távozó játékosok által hagyott űrt.
Tavaly meglepetésre a Lille végzett a második helyen, de ők is megváltak kulcsembereiktől. Arról, hogy ez mégse üsse tarkón őket, nem Gérard Lopez klubelnök és a kétes ügyleteiből befolyó pénze, sem a remekül alkalmazkodó és a játékosait mindig alaposan felkészítő Christophe Galtier, hanem a sportigazgató Luis Campos gondoskodik.
A spanyol szakember José Mourinho jobbkeze volt a Real Madridnál, később az AS Monacóból verbuvált bajnok csapatot (ő hozta többek között Bernardo Silvát, Joao Moutinhót, Fabinhót, Benjamin Mendy-t, Tiémoué Bakayokót), most pedig a Lille-ben bizonyíthatja, hogy mindig van egy ütőkártyája. A frissen beszerzett Yusuf Yazici, Victor James Osimhen vagy Domagoj Bradaric is a hátsó ajtón érkeznek, de nagy pompával hagyhatják el a bajnokságot egy sikeres idény után. Érdemes lesz szemmel tartani Jonathan Ikonét - benne van, hogy robbantani fog a BL-ben is.
A szebb napokat megélt Olympique Marseille ott tart, ahol a túl ambiciózus klubok, akik menet közben rájönnek, hogy túl sokat akarnak markolni: ereszti a lufit. Az amerikai tulajdonosok olyan elánnal vették át a klubot, hogy rögtön el is nevezték “OM Champions project”-nek, viszont nincs se “champions”, se a “project” nem valósult meg. Elméletben egy európai franchise-t építettek volna, mára viszont a korábbi tulajdonos hasonlatát követik, miszerint ők lesznek a francia Borussia Dortmund.
Vagyis: populáris támogatás, tömött stadion, szenvedély, klublegendák és jó áron továbbadott fiatalok. A csapatba a pénzügyi fair play miatt nem tudnak több forrást pumpálni, a kerettagok (Dimitri Payet, Adil Rami, Luis Gustavo, Steve Mandanda) bőven túl vannak a harmincon, idén pedig európai kupasorozatban sem indulnak. André Villas-Boas vezetésével és a Boca Juniorstól elhozott Dario Benedettóval próbálnak latinos ízt adni a szezonnak.
Hogy hol tart most a AS Monaco, azt talán még ők sem tudják. A 2016/2017-es bajnokcsapat kiárusítását nem tudták megfelelően pótolni, a Lille-be távozott Luis Campos telefonkönyve elpárolgott, Leonardo Jardim edző pedig nem tudott mit kezdeni a harmad-negyedvonalas igazolásokkal és a masszív sérüléshullámmal, ami a klubot keserítette. Dimitri Ribolovjev klubelnököt tavaly hűtlen kezelés miatt rövid időre előzetesbe helyezték és egy kínosra sikeredett cameóra Thierry Henry is beugrott, hogy később rehabilitálják a 20 millió eurós lelépési pénzzel kirúgott Leonardo Jardimot. A Monaco azóta levett a polcról pár nagyobb nevet (Cesc Fabregas, Gelson Martins, Benjamin Lecomte), de nem úgy tűnik, hogy egy középcsapat szintjénél feljebb fognak kerülni.
A bajnokságban lehet szemezgetni még olyan érdekes klubok között, akik lokálisan nagy súllyal bírnak, de a komfortzónájukból ritkán lépnek ki:
Borítókép: Eurasia Sport Images/Getty Images)