Luis Campos neve ismeretlen a nagyközönség előtt, holott megkerülhetetlen szereplője a futballvilágnak. A Monacóban és Lille-nél megfordult sportvezető mindig markáns nyomot hagyott maga után: páratlan hatékonysággal válogatott össze játékosokat, amelyeket aztán többszörös haszonnal értékesített tovább.
A Sporttudományok Nemzetközi Központja (CIES) szeptemberi kimutatása szerint 2010 óta a játékos-eladásból a legnagyobb többletet realizáló klubok listáját két francia klub vezeti. A rangsor legtetején a Lille OSC található 249 millió eurós haszonnal, mögötte nem sokkal lemaradva az AS Monaco tartózkodik 215 millió eurós többlettel.
A két eredmény önmagában is kimagasló, de az még különösebb, hogy mindkettő sikere ugyanazon emberhez vezethető vissza: Luis Camposhoz.
A portugál szakember 55 évesen olyan, mint egy klasszis középpályás: rengeteg kilométert mozog, meghatározó szerepe van csapata működésére, kulcsfontosságú döntéseket hoz és ritkán téved – hatása viszont felbecsülhetetlen a pályán.
Campos viszont nem a futballpályán futja a kilométereket, hanem a világot hálózza be: játékosokat toboroz. Olyannyira sokat utazik, hogy 2018-ban a Star Alliance légitársaság-konglomerátum még egy díjjal is kitüntette, amiért abban az évben több mint 390 ezer kilométert, vagyis 22 napot tartózkodott a levegőben, vagy még jobban megcsavarva, egy teljes Föld-Hold távolságot utazott le.
A Lille jelenlegi szakmai vezetője elfoglalt ember. Embereitől azt kéri, hogy e-mailezéskor 10 sornál többet soha ne írjanak, bármilyen ügyről is van szó. “Nincs veszíteni való ideje, ezért is jár mindenki előtt egy lépéssel” – mondja róla egy munkatársa. “Megszállottan keresi a jövő sztárjait, egyfajta hivatásként tekint saját munkájára.” Feleségével és két felnőtt lányával sokszor - idő híján - köztes állomásokon, repülőtereken, tranzitvárosokban találkozik.
Campos azon portugál futballszakemberek közé tartozik, akik az akadémiai körökből kerültek a labdarúgás világába. José Mourinhóhoz vagy Carlos Queirozhoz hasonlóan nem futott be komoly játékoskarriert, cserébe elvégezte a portói egyetemet, ahol fizikai felkészítésből diplomázott, majd 1992 és 2005 között a portugál másodosztályban edzősködött. Szerepében főleg közelségével és perfekcionizmusával tűnt ki. “Rengeteg ötlete volt és imádta a szép játékot”, emlékszik vissza egy volt játékosa, “nagyon nyíltan beszélt mindenkivel és látszott, hogy a korát meghaladó módszereket használt.”
A friss szemlélet ellenére edzőként látványosan megbukott. Három általa irányított klubbal is kiesett a bajnokságból, a helyi sajtó emiatt a “Campas” – becenevet ragasztotta rá, ami portugálul annyit tesz, “temetői sírok”. Az edzősködést később feladta, de tapasztalata máig segíti a tehetségek felkutatásában. “Globálisabb víziót szerzett a futballról és megismerte, hogy valójában mire van szükség a játékosok feltérképezésekor” – teszi hozzá jelenlegi főnöke, a Lille elnöke, Gérard Lopez.
Még az egyetemi évek alatt ismerkedett meg José Mourinhóval, kapcsolatuk pedig sosem szakadt meg. 2012-ben Mourinho kérésére Campos scoutként (játékosmegfigyelőként) érkezett a Real Madridhoz, később pedig az ellenfelek feltérképezéséért felelős másodedzővé avanzsált. A Chelsea-hez is együtt mehettek volna, de Campos inkább olyan projektet keresett, melyben nagyobb ráhatása lehet játékosok adásvételére. Így került az AS Monacóhoz, ahol a 2016/17-ben francia bajnokcsapat alapjait rakta le.
Kezdetben ott is a klub igazgatójának, Vadim Vasiljevnek jobbkezeként számítottak rá, majd 2014 augusztusában technikai igazgatónak nevezték ki. Ez a döntés jelentősen egybevágott a Monacónál megfigyelhető üzletpolitikai irányváltással: 2013 nyarán még 150 millió euró körüli összeget költöttek olyan játékosok megvételére, mint Radamel Falcao, James Rodriguez vagy Joao Moutinho, később azonban a klubelnök Dimitri Rybolovjev úgy döntött, hogy ilyen mértékű költekezés nem fenntartható. Ekkor jött el Campos ideje.
Az ott töltött 3 éve alatt (2013-2016 június között) a Monaco az alábbi fontosabb igazolásokat ütötte nyélbe:
"Számomra a személyes, élő megfigyelés elengedhetetlen a munkához" – magyarázta Campos egy interjúban.
A finom részletek legalább annyira fontosak, mint maga a meccs, például hogyan melegít be egy játékos a mérkőzés előtt, vagy hogyan viselkedik, amikor a kispadról kell beállnia. Mindez sokat elárul egy ember jelleméről, márpedig a személyiség kulcsfontosságú a top tehetségek kiválasztásakor.
De mivel tölti a mindennapjait? Játékosokkal beszélget, mérkőzésekre jár, potenciális távozókkal egyeztet, az idő nagy részében a következő időszakra tervez és ügynökökkel tárgyal. A portugál kapcsolat itt is megjelenik, a futballvilág egyik szuperügynökével, Jorge Mendessel 30 éve jó barátok.
“Gyermekkorunkban 15 kilométerre laktunk egymástól”, mondja Campos, “volt időnk bőven megismerni egymást az évek alatt”. Mendes megkerülhetetlen volt Bernardo Silva, Joao Moutinho és Fabinho megvásárlásakor, de a jelenlegi Lille-játékosok közül is José Fonte, Thiago Maia vagy Fahres Bahlouli leigazolása is hozzá fűződik.
Az ügynöki világ ugyanakkor mindig felveti a sajátos ügyleteket. Campos relatíve sértetlenül jött ki a Football Leaks-szivárogtatásából – a szürke zónákban meghozott döntéseket főleg főnökei hozták meg. A legkétesebb ügylet szerint 2013-ban még a Monaco alkalmazásában álló Marcel Tisserand szerződésének meghosszabbítása volt terítéken, amikor a tárgyalások során nem az ügynöke, Laurent Schmitt nyújtotta be a feltételeket, hanem két játékosügynök, Samir Khellaifi és Paulo Tavares. Ezek között szerepelt egy 350 ezer eurós kitétel, amelyet Tavares cégének, a Gestisoccernek kellett volna kifizetni, és ami a hatályos rendelkezések szerint jogszabályellenes lett volna. Tisserand később 2018-ig hosszabbított, Campos nyomatékos kérésére pedig a Gestisoccer 300 ezer eurót kapott az AS Monacótól.
Campos a monacói siker után háttérbe vonult. Lemondásakor annyit ígért, hogy a Riviérán lerakott munkája "nem a végső mesterműve lesz".
Amikor Gérard Lopez 2017-ben felvásárolta a Lille-t, egy komplett vezetői álomcsapatot gyűjtött maga köré: a Barcelona kétezres évekbeli felemelkedését az első sorból néző Marc Ingla vezérigazgatói pozíciót kapott, a szakmai igazgatói székbe Luis Campos ült, a kispadhoz pedig az edzői felhozatal egyik legérdekesebb egyénisége, Marcelo Bielsa került. A motor azonban már az első métereken lefulladt, az eredmények nem jöttek, Campos és Bielsa hatalmi harcát pedig előbbi nyerte. Három hónappal később az alkalmazkodóbb természetű Christophe Galtier-t nevezték ki, aki jelenleg is a klub edzője. A bizalom azóta is töretlen.
“A toborzási folyamat csak akkor sikeres, ha az megfelel annak a taktikai modellnek, amit az edző megszab. Christophe Galtier tökéletesen megalkotta ezeket, profilozott és mi is pontosan tudjuk, hogyan dolgozzunk” – mondta a portugál szakember.
Galtier sem fukarkodik a dicséretekkel: “Campos nemcsak igazol, de tehetségeket fedez fel. Számomra csak a párizsi Leonardo és Luis Campos létezik. Ebben kitűnő, de számos más területen is kompetens. Mi itt hármasban kiegészítjük egymást. Luis és az elnök olyan beszélgetéseket folytatnak, amikbe nincs beleszólásom, főleg pénzügyi kérdésekben. Viszont mindig a keret jövőjére és struktúrájára figyelünk, nem nagyon volt még véleménykülönbségünk. Mindenki hallgat mindenkire, és a saját területünkért felelünk. Végül Gérard Lopez tűzi ki az irányt.”
Campos munkájának legfontosabb eszköze egy saját fejlesztésű program. A Scoutly nevű szoftver lényegében egy mobil eszközre optimalizált adatbázis, amelyet 7 főállású scouttal és további 29 külsős játékosmegfigyelővel tartanak frissen. Pillanatnyilag 2134 játékos szerepel az adatbázisban, mind potenciális játékosok, akiket már szupervizonáltak, a megfigyelők pedig kommentáltak és csoportba rendeztek a belső nómenklatúrának megfelelően.
A főállású megfigyelők 5 kulcs-földrajzi pontért felelnek: Dél-Amerika (ezen belül kiemelten Brazília és Argentína), Dél-Európa, Balkán és Benelux államok, Észak-Európa és Kelet- Európa területéért felelnek. Egy toborzó fogja össze a videós tartalmakat, egy pedig a francia piacot monitorozza.
A megfigyelés és adatelemzés a munka racionálisabb részét képezik,– de puhább tényezők is közrejátszanak. Ilyen mondjuk a diszkréció. Amint kiderül ugyanis, hogy Campos embere somfordál a lelátón, egy játékos virtuális ára nyomban megugrik, akár a többszörösére. A Scoutly adatbázisának rangsora piramis-szerűen épül fel. Minél felsőbb csoportban járunk, annál kevesebb játékos tartózkodik a kategóriában. Ezek így festenek:
A főnök akkor informálódik, ha legalább 3 scout ad A1-es vagy A2-es minősítést egy játékosra. Miután megnézte az anyagait, személyes megfigyelésre indul, hogy mélyítse ismereteit és csiszolja a véleményét. Amikor egy átigazolási értekezletet tartanak, Campos minden keresett profilhoz 9 játékost mutat be, ezeket pedig három árszintnek megfelelő csoportba rendezi.
Lehet, hogy Campos karrierjének és szakmájának csúcsán áll, de ő sem tévedhetetlen. A Lille-nél töltött első évében több mellé nyúlása is volt, Fahres Bahloulit korábbi munkaadójától, az AS Monacótól hozta el 3,5 millióért, aki azóta is az A- és a tartalékos csapat közti légüres térben tengődik; a 8 millió euróért szerződtetett Anwar El-Ghazit pedig úgy mutatták be, mint a Lille új támadó csodafegyverét, de meggyőző játék híján az Aston Villához került kölcsönbe, mely később élt vételi opcióval és 5 millió euró körüli összegért állt tovább.
Ugyanitt Lille-ben viszont – mindössze két év leforgása alatt – viszont már jelentős eredményeket is elért, mellyel a klub az említett CIES-kimutatás élére törhetett:
Nem véletlen, hogy az AS Monaco összeomlása és a Lille felfutása egybevág Luis Campos átigazolásával.
Amikor Campost a munkájáról faggatják, a kompetens kollégák és a csapatmunka mellett jellemzően a projekciós képességet és a hosszú távú szemléletet tartja a legfontosabbnak. Mint mondja, „egy dolog észrevenni valakinek az értékeit, az viszont egy másik, hogy elképzeled a jövőjét.” Saját bevallása szerint is legszebb fogásának Bernardo Silvát és Fabinhót tartja.
“Amikor Bernardo Silvát meglátták Monacóban, mindenki azt mondta, ‘Ki ez a srác? Olyan alacsony...’ De láttam, hogy a Benficánál nem padoztatják, miközben sokkal több volt benne” – mondta Campos. Fabinho pedig “mindig ott volt a fejem egy szegletében, még akkor is, amikor a Real Madridnál nehezen ment a beilleszkedése.”
Ugyanez érvényes a Lille-ben idén bemutatkozó Victor Osimhenre, aki 15 évesen felkerült a megfigyelők listájára, de egy sikeres korosztályos világbajnokság után beilleszkedési nehézségek miatt eltűnt a radarról. Campos viszont nem vette le róla a szemét, éveken át figyelte, 2019-ben a belga bajnokságból hozta el, a nigériai játékos pedig berobbant a bajnokságban: 5 meccs után 5 gólnál tart.
Bár Campos jelenleg a Lille-nél dolgozik, mégis Monacóban lakik. A Lille-nek nem alkalmazottja, a Scoutly-t működtető cégén keresztül áll összeköttetésben a klubbal. Sőt, hivatalosan nem is sportigazgató, hanem elnöki tanácsadó.
“Ott lakom, de nem az adókedvezmények miatt – mondja somolyogva. – Amikor Gérard megkeresett, még nem vette át a klubot. Már akkor ott laktam és az AS Monacóval dolgoztam együtt. A tanácsadói szerepkör jobban illik ahhoz, amit a milliomos tulajdonosok várnak el. Más, mint sportigazgatónak lenni.
Nem a pénz a legfontosabb, élvezem, hogy boldog lehetek. Ha a pénzért mentem volna, olyan klubot választottam volna, ami sokkal többet ajánl, mint a Lille. Az örömömet abban lelem, ha egy csapat keretét építhetem és javíthatom.
A sikertelen edzői pályafutás, a szakmai rálátás és a kapcsolatrendszer mellett sikerét mégis saját személyiségének csiszolásában látja. “Azt vettem észre, hogy amikor szimpatikus voltam, az eredmények nem voltak teljesen ugyanolyanok. Ezért aztán többet vártam el magamtól és másoktól. De többet is ismerek el. Sokat hallgatok, de ki is mondom, amit ki kell.”
Források: Le Progres | Le Parisien | Breaking the lines | L’Équipe | Bleacher Report | France3
(Borítókép: Luis Campos a Monacó sportvezetőjeként a II. Lajos Stadionban, Monacóban 2015. február 14-én. Fotó: Jean Christophe Magnenet / AFP)