A francia és a német bajnok csatája lesz a vasárnap esti Bajnokok Ligája-döntő, amely a koronavírus-járvány miatt megcsillagozva fog bekerülni a futball történelemkönyvébe. A német rekordbajnok Bayern München hét év után jutott be ismét a fináléba, és története hatodik BEK-, illetve BL-győzelmére készül. Az ellenfelük a francia sztárcsapat, a Paris Saint-Germain lesz, amely korábban még nem játszott döntőt a legrangosabb európai kupasorozatban. Magyar résztvevője is lesz a meccsnek: a párizsi csapat másodedzője a 25-szörös magyar válogatott Lőw Zsolt.
2013 után fordul elő ismét, hogy a finálé mindkét csapatát azonos nemzetiségű edző vezeti, akkor a Jupp Heynckes vezette Bayern München 2-1-re győzte le Jürgen Klopp Borussia Dortmundját. A döntő egyik résztvevője most is a Bayern, amelyet Heynckes egykori játékosa, mondhatni szellemi örököse, Hansi Flick vezet. Vele néz szembe Thomas Tuchel, aki éppen Kloppot váltotta a Dortmund kispadján, majd később nem sok választotta el attól, hogy a Paris Saint-Germain helyett a Bayern München edzője legyen.
Idén mindkét klub megnyerte hazája bajnokságát és kupáját is,
így már csak egy BL-győzelemre vannak a triplázástól.
A koronavírus-járvány európai elterjedése után a francia volt az első liga, amely április végén bejelentette, hogy véget vet az idei szezonjának, és az aktuális állás alapján bajnoknak hirdették ki a listavezető PSG-t.
Ekkor még arra is lehetett számítani, hogy a többi nagy európai bajnokság is hasonlóan fog cselekedni, de nem így történt, a franciák majdhogynem egyedül maradtak ezzel az elhamarkodott döntésükkel.
A PSG március 11. és július 24. között egyetlen tétmeccset sem játszott,
de néhány edzőmeccsel sikerült annyira formába lendülniük, hogy Saint-Étienne ellen Neymar góljával megnyerjék a Francia Kupát, majd egy héttel később tizenegyesekkel legyőzzék a Lyont a Ligakupa döntőjében.
Ezzel szemben a német Bundesliga az első volt Európában, amely május közepén újraindult, és június végére be is fejeződött. A címvédő Bayern lendületét egyáltalán nem törte meg a kényszerszünet, az újraindulás után minden meccsüket megnyerték, és sorozatban nyolcadszor lettek bajnokok, a Német Kupa döntőjében pedig a Bayer Leverkusent győzték le magabiztosan.
A PSG már márciusban bejutott a Bajnokok Ligája negyeddöntőjébe, a Bayernre azonban még várt a Chelsea elleni nyolcaddöntő visszavágója, amely csak formaságnak bizonyult. A járvány miatt az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) a sorozat végjátékát Lisszabonba helyzete át Isztambulból, és az egymeccsesre rövidített párharcokat a Benfica és a Sporting Lisszabon stadionjaiban játszották le, zárt kapuk mögött.
A két-két portugáliai meccsén, vagyis a negyeddöntőben és az elődöntőben a Bayern és a PSG is megmutatta az erősségeit, ám a gyenge pontjaikra is fény derült.
Az viszont nem kérdés, hogy Európa két legjobb formában lévő csapata fog egymással találkozni, akik jó eséllyel akkor is eljutottak volna a döntőig, ha a szezon közben nem tör ki egy világjárvány, és a kieséses meccsek hagyományos módon dőlnek el.
A Paris Saint-Germain viszonylag fiatal klub, 1970 nyarán üzletemberek egy csoportja azzal az eltökélt szándékkal hozták létre két kisebb csapat, a Stade Saint-Germain és a Paris FC egyesítéséből, hogy a francia fővároshoz méltó sikercsapatot hozzanak létre. Az új klub az első hivatalos mérkőzését 1970. augusztus 23-án játszotta a másodosztályban a Poitiers ellen (1-1),
napra pontosan ötven évvel később pedig a klub történetének legfontosabb meccse vár rájuk.
Az elmúlt fél évszázad nagyobb része viszont nem a PSG sikereiről szólt, 2012 előtt csak két bajnoki címet nyertek, és egy-két rövidebb időszaktól eltekintve, nem tartoztak az európai klubfutball élmezőnyéhez.
Pedig játszott itt az aranylabdás George Weah és a későbbi aranylabdás Ronaldinho is, de a nemzetközi sikerek többnyire elkerülték a klubot. A kivételt az 1996-os KEK-győzelem jelenti, a PSG ezzel a nagy rivális Olympique Marseille mellett a másik olyan francia klub lett, amely nemzetközi kupát nyert.
A kétezres évek végére az anyagi gondokkal küszködő PSG olykor még a kiesés szélére is sodródott a bajnokságban. A csapat körüli állóvizet 2011-ben egy Öböl-menti állam, Katar rázta fel, amikor a Qatar Sports Investments befektetési alapon keresztül a katari emír és köre a klub tulajdonosa lett. A csapat megerősítésére azóta több száz millió eurót költöttek, 2017-ben világrekordot jelentő 222 millió euróért leigazolták Neymart a Barcelonától, valamint 180 millió euróért Kylian Mbappét a Monacótól.
Az elmúlt kilenc szezonban hét bajnoki címet nyertek, de az igazi, átütő siker, a Bajnokok Ligája-győzelem ez idáig még nem jött össze. Többször is balszerencsés, vagy éppen tragikomikus körülmények között estek ki a BL-ből, hol a legjobb nyolc, hol a legjobb négy között, pedig a katariak párizsi futballprojektjére csak egy BL-trófea tehetné fel a koronát.
Ez most kézzel fogható közelségbe került Párizsban, ami nagyban köszönhető Thomas Tuchel és asszisztense, Lőw Zsolt munkájának. 2018-ban a PSG vezetői a távozó Unai Emery helyére a német szakembernek szavaztak bizalmat, aki ragaszkodott ahhoz, hogy egykori játékosa, a 25-szörös magyar válogatott Lőw Zsolt legyen a segítője, akit a francia klubnak így ki kellett vásárolnia a lipcsei szerződéséből.
Nem mondom, hogy egy-egy meccsen az összkép nem olyan, mint amilyennek megálmodtuk, de összességében van még távolság attól, amit elképzeltünk. Siettetni semmit sem szabad, egyébként is egy év, amíg egy edző, egy stáb markánsan kifejezésre tudja juttatni az akaratát. Egy év után lehet egyenleget vonni
– nyilatkozta Lőw az Indexnek félévvel a párizsi munkája kezdete után. Úgy tűnik, a második szezonjuk végére máris beérni látszik a munkájuk.
A Bayern München a 2013-as triplázás óta töretlenül üldözi az újabb Bajnokok Ligája-győzelmet, de az utolsó akadályban (néha kicsit előbb is) rendszerint mindig megbotlottak. Jupp Heynckes ideiglenes nyugdíjba vonulása után a Bayern folyamatos útkeresésben volt az edzők terén, miközben a játékoskeret generációváltáson ment keresztül.
2018 tavaszán ismét edzőkérdés volt a klubnál, Jupp Heynckes második nyugdíjba vonulása után két fő jelölt volt a megüresedő padra. Az egyikük Thomas Tuchel volt, aki viharos körülmények között távozott a Borussia Dortmundtól, a másikuk pedig az Eintracht Frankfurttal erőn felül teljesítő Niko Kovač volt. Tuchel végül a Bayern helyett a Paris Saint-Germain ajánlatára mondott igent, rövidre zárva ezzel a bajor edzőkeresését.
Már Kovač első szezonja után is nyilvánvaló volt, hogy az edző képességeihez túl nagy a Bayern, nem tudta megteremteni a harmóniát az öltözőben,
és a kispadra száműzte a csapat legfontosabb játékosát, Thomas Müllert.
A kialakult helyzetbe kódolva volt a bukása, amely egy Frankfurt elleni megalázó, 5-1-es vereségben csúcsosodott ki. A helyét az a Hans-Dieter Flick vette át, akit a szezon elején neveztek ki mellé másodedzőnek azzal a nem titkolt szándékkal, hogy hidat képezzen a csapat és Kovač között. Flick az ölébe hulló lehetőséggel tökéletesen élt is, a Bayern újra úgy játszott, mint a 2013-as, történelmi szezon legjobb meccsein.
Flick alaposan ismeri a Bayernt, 1985 és 1990 között a klub játékosa volt, és futballszemléletére olyan edzők voltak hatással, mint Udo Lattek és Jupp Heynckes. Az első komoly edzői munkáját a Hoffenheimnél kapta, 2000-ben vele kezdtek el felemelkedni a negyedosztályból, és egészen a másodosztály küszöbéig jutottak, majd 2005-ben az elbukott osztályozó után Flick távozott Dietmar Hopp csapatától. Rövid ideig Giovanni Trapattoni segítője volt Salzburgban, majd Joachim Löw hívására a német válogatott másodedzője lett.
Flicknek elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy 2014-ben világbajnoki címet nyertek. Egykori és jelenlegi játékosai mind az emberi kvalitásait emelik ki elsősorban, mindenkivel megtalálja a közös hangot, és még a legnehezebb döntéseket is képes megértetni és elfogadtatnia a legnagyobb egójú sztárokkal is. Emiatt sokan Jupp Heynckeséhez hasonlítják a stílusát, nem véletlenül. Ő is a minél intenzívebb letámadásnak, és a labdaszerzések utáni villámgyors támadásoknak a híve, amely remekül passzol a Bayern játékosaihoz. Robert Lewandowski és Thomas Müller szárnyal ebben a rendszerben, a lengyel csatár 55 gólt szerzett, Müller pedig már 26 gólpasszt osztott ki a szezonban.
A koronavírus-járvány miatt az idei Bajnokok Ligája szezon egyedülálló módon ér véget. Ugyanabban a városban, néhány naponta egymást érték a kieséses mérkőzések, a győztesek továbbjutottak, a veszteseknek pedig már nem volt esélyük a javítása. A szurkolók úgy érezhették magukat, mintha csak egy válogatott futballtornát követnének, azzal a kijózanító különbséggel, hogy nem lehetnek ott a meccseken.
A vasárnapi BL-döntőben a legutóbbi két világbajnokság győztes csapatának kulcsjátékosai, és ezzel együtt két stílus fog egymásnak feszülni. 2014-ben a világot Manuel Neuer forradalmi, söprögető kapus szerepköre nyűgözte le, míg 2018-ban pedig Kylian Mbappé elképesztő robbanékonyságától és sebességétől maradt tátva a szánk. A Bayern München és a Paris Saint-Germain közötti döntőnek ez a két elem lehet a kulcspontja.
Nem kell taktikai zseninek lenni ahhoz, hogy megjósoljuk, a mérkőzés nagy részében a Bayern fogja a proaktív futballt játszani, náluk lesz többet a labda, és az olykor a félpályáig is feltolt védelmi vonalukkal minél nagyobb nyomás alatt akarják majd tartani a PSG játékosait. Mindezzel nagyot is lehet nyerni (Barcelona elleni 8-2), ugyanakkor rendkívül kockázatos is. Egy rossz helyen eladott vagy elvesztett labda magában rejti annak a veszélyét, hogy nagyon sebezhetővé válnak. Az Olympique Lyon elleni elődöntő első húsz percében bőven láthattunk erre példát, a Lyon játékosai többször is ki tudtak szabadulni nyomás alól, és a Bayern szélső védők mögött nyíló óriási területeteket remekül játszották be, és csak rajtuk múlt, hogy a Bayern nem került több gólos hátrányba.
Egy ilyen kockázatos stílus esetében hatalmas szerep hárul a kapusra, hogy a tökéletesen időzített kifutásaival elhárítsa a veszélyt. Ám ha az ember Kylian Mbappéval, Ángel Di Maríával vagy esetleg Neymarral kerül szembe, máris nem olyan egyszerű mindezt megvalósítani. Még ha a Bayern kanadai balhátvédje – a szezon egyik nagy felfedezettje – a sprinterek atletikusságával bíró Alphonso Davies bárkivel felveszi a futóversenyt, a középső védő Jérôme Boatengről, és a legutóbbi két meccsen jobbhátvédet játszó Joshua Kimmichről mindez már nem mondható el.
A két csapat taktikai felállása aligha kérdéses, Tuchel marad az eddig is alkalmazott 4-3-3-nál, Flick pedig a 4-2-3-1-nél, legfeljebb csak a kezdőcsapatok összeállításban lehet meglepetés. A PSG első számú kapusa, a Real Madriddal három BL-t is nyerő Keylor Navas a negyeddöntőben megsérült, és helyette az EL-győztes Sergio Rico védett az elődöntőben. A hírek szerint Navas sérülése már rendbe jött, és tud játszania döntőben, ám Ricóval sem romlanának lényegesen a PSG esélyei. A párizsiak két, eddig sérüléssel bajlódó középpályása, Marco Verratti és Idrissa Gueye is Tuchel rendelkezésére áll majd vasárnap.
A Bayernnél egy helyen lehet lényeges változás, mégpedig hogy Joshua Kimmich a védelem jobb szélén, vagy a középpálya közepén kap majd szerepet. A szezon nagy részében jobbhátvédet játszó Benjamin Pavard egy hónapja szenvedett bokasérülést, de a Lyon elleni elődöntőn már néhány percet játszhatott. Kérdés, hogy Flick megkockáztatja-e az ő kezdőbe nevezését azért, hogy a középpályán összeállhasson Kimmich és Leon Goretzka rendkívül hatékony párosa.
A döntőt hét év után fogja ismét olasz játékvezető vezetni, akkor Nicola Rizzoli kapta meg ezt a lehetőséget, most pedig a 44 éves Daniele Orsato.
(Borítókép: Joshua Kimmich és Neymar a Paris Saint-Germian-Bayern München Bajnokok Ligája csoportmeccsen 2017. szeptember 27-én, Párizsban. Fotó: Jean Catuffe/Getty Images)