A modern labdarúgás világában már nem riadnak vissza a klubok attól, hogy fiatal, ambiciózus korábbi játékosaiknak szavazzanak bizalmat edzőként a kispadon. Pep Guardiola, Luis Enrique vagy éppen Zinédine Zidane példájából kiindulva ez valahol érthető, a közelmúltban viszont egyre kevesebb a hasonló sikertörténet, több egykori kiváló futballista is megégett trénerként. Összegyűjtöttünk néhány klubikont, aki labdarúgóként nagyszerűen teljesített, edzőként viszont nehezen boldogul.
Felsorolásunk élére kívánkozik a Chelsea januárban menesztett korábbi középpályása, aki a londoni egyesületre jellemző módon korántsem kapta meg a kellő időt és bizalmat, és nem tudott maradandót alkotni első élvonalbeli csapatánál. Bár az első szezonban FA-kupa-döntőbe vezette a kékeket, és meglepetésre a BL-indulást érő negyedik helyen végzett alakulatával a Premier League-ben, már akkor is voltak olyan hiányosságai a Chelsea-nek, főleg védekezésben, amelyeket nem tudott kezelni.
Az új szezonban aztán csak sokasodtak a problémák, a kritikusok szerint túlságosan ragaszkodott a sémáihoz és A stíluselemeihez, valamint az általa jónak gondolt szerkezethez, meccseken belül pedig nem igazán tudott akár cserékkel, akár taktikai változtatásokkal alkalmazkodni az ellenfélhez vagy az eredményhez.
A potenciál kétségkívül megvan benne, ezt a Derby County kispadján is bizonyította, amellyel első szezonjában csak a rájátszás döntőjében bukta el a másodosztályból való feljutást, de rutint kell még szereznie, hogy edzőként is a legnagyobbak közé emelkedjen.
2019. július 4-től 2021. január 25-ig 84 meccsen irányította a londoniakat, akikkel 44 győzelem, 17 döntetlen és 23 vereség volt a mérleg.
A spanyol tréner Pep Guardiola mellett leshette el a szakma legjavát még a Manchester City stábtagjaként, mígnem 2019 decemberében korábbi csapata, az Arsenal kinevezte vezetőedzőnek.
Óriási nehézségekkel kellett megküzdenie, hiszen a keret alapos tisztogatásra szorult, ráadásul Arsene Wenger óta nem találja a francia mester méltó utódját a londoni egyesület.
Kérdéses, hogy hosszú távon Arteta lesz-e a megfelelő ember a feladatra, aki bár egy FA-kupát és egy angol Szuperkupát már nyert a csapattal, a Bajnokok Ligája-indulás egyelőre vele is esélytelennek tűnik az „ágyúsok” számára.
Az mindenképpen pozitív, hogy bátran használja a fiatalokat, akik közül Bukayo Saka már most az Arsenal egyik legfontosabb játékosa, ám könnyen elképzelhető, hogy az idei szezon csalódáskeltő szereplése – 10. hely a tabellán, az Európa-liga-kvalifikáció is veszélyben – nyáron az állásába kerül majd. Egyelőre 71 meccsen 38-14-19-es mutató áll a neve mellett az észak-londoniak kispadján.
Játékosként a világ egyik legjobb támadója volt, edzőként azonban nem indult fényesen a karrierje, és akkor még finoman fogalmaztunk... 2018. október 13-án nevezték ki egykori csapata, az AS Monaco élére, ahol minőségi kerettel dolgozhatott. Henry nem találta meg az összhangot a csapattal, mással legalábbis nem bizonyítható a 20 meccsen mindössze négy győzelem, amelyhez öt döntetlen és 11 (!) vereség párosult. Legenda ide, legenda oda, miután a kiesés szele is meglegyintette a hercegségbelieket, váltani kellett, a világ- és Európa-bajnok csatárnak pedig mennie.
2019 novemberében a kanadai Montreal Impact vezetőedzője lett, de 29 mérkőzés után a múlt héten szakítottak a felek, Henry családi okokra hivatkozott. A 29 találkozóból 16-ot elvesztett az irányítása alatt a gárda, amely kilenc győzelem mellett négyszer ikszelt.
Az elnyűhetetlen középpályás játékoskarrierje legnagyobb részét az AC Milanban töltötte. 1999 és 2012 között kétszer nyerte meg a bajnokságot, az olasz Szuperkupát, a Bajnokok Ligáját, valamint az európai Szuperkupát az együttessel, továbbá egyszer-egyszer elhódította az Olasz Kupát és a klub-vb-trófeát is.
Edzőként viszont a hasonló sikerek még váratnak magukra, pedig 2017 novemberében Vincenzo Montella helyére őt nevezték ki a milánói csapat élére, ám a Serie A-ban csak hatodik helyen zárt az együttes.
A következő szezonban bár voltak biztató jelek – olyannyira, hogy Gattuso szerződését 2021-ig meghosszabbították –, végül egy ponttal lemaradtak a piros-feketék a BL-indulást jelentő negyedik pozícióról, ez pedig az állásába került, 2019. május 28-án közös megegyezéssel távozott a San Siróból.
Gattuso ezt megelőzően volt a Palermo, az ÓFI Kréta, a Pisa és a Milan Primavera edzője is, jelenleg pedig a Napoli kispadján ül. Nápolyban 68 meccsen 37 győzelem, 10 döntetlen és 21 vereség a mutatója, az együttes jelenleg a hatodik helyen áll a Serie A-ban.
Az argentinnal kapcsolatban alighanem abban bíztak a Real Madridnál, hogy afféle Zidane 2.0 lesz majd, amikor Julen Lopetegui helyére ültették 2018 októberében. Nem vált be a terv annak ellenére, hogy Solari irányításával a madridiak megnyerték a klub-vb-t – rengeteg kritikát kapott, és amikor felvetődött annak a lehetősége, hogy a francia meggyőzhető a visszatérésről, egy percig nem gondolkoztak ennek ellenkezőjéről Florentino Pérezék. 2019. március 11-én meg is köszönték Solari munkáját, a régi-új edző pedig Zidane lett.
A „babaarcú gyilkos” remekül kezdett a Manchester United kispadján: 2018 decemberében José Mourinho utódjaként nevezték ki, akit akkor már a „vörös ördögöknél” stílszerűen mindenki a pokolba kívánt. Az egykori támadó az első bajnokiját 5–1-re megnyerte a Cardiff City ellen, az MU először szerzett újra öt gólt egy meccsen azóta, hogy Sir Alex Fergusson visszavonult.
A folytatás is jól sült el, a következő négy PL-találkozóját is megnyerte a csapat, így Solskjaer a legendás Sir Matt Busby rekordját beállítva az első menedzser lett a manchesteri kispadon 1946 óta, aki öt győzelemmel debütált. Végül a United 66 ponttal a hatodik helyen zárt, így a BL-ről lemaradt, ám a fiatal szakemberrel hároméves szerződést írt alá a vezetés. A következő bajnokságban szintén 66 egységet gyűjtöttek a vörösök, ez viszont akkor a harmadik helyhez és a Bajnokok Ligája-induláshoz is elég volt.
Jelenleg második a tabellán a csapat, ám a bajnoki címre nincs esélye a városi rivális Manchester City dominanciája miatt.
A kiscsapatok ellen már általában hozza a kötelezőt az együttes, viszont a rangadókon rendre alulteljesít: idén például a Big Six tagjai ellen öt (!) 0–0, valamint egy 1–0-s és egy 6–1-es vereség a volt a mérleg.
Múlt vasárnap viszont óriási meglepetésre idegenben győzték le a listavezető Manchester Cityt 2–0-ra, ettől függetlenül ezen a téren mindenképpen előre kell lépnie majd a csapatnak.
És bár a Ligakupában, az FA-kupában és az Európa-ligában is elődöntőt játszhatott a csapat Solskjaerrel a kispadon, nemhogy valamelyiket megnyerni, még fináléba jutni sem sikerült. Idén a BL-ből is meglepően korán, a csoportból búcsúzott a csapat, így a jó kezdés és a folyamatos fejlődés ellenére sikertörténetnek egyelőre aligha nevezhető a norvég munkája.
A professzort 2020 júliusában a Juventus tartalékcsapatának élére nevezték ki, ám Maurizio Sarri távozása után kilenc nappal már meg is nyílt az út a felnőttcsapathoz. Elvállalta, de egyelőre nagynak tűnik rá a kabát: sem a torinóiak játéka, sem az eredmények nem igazolják, hogy a legtökéletesebb döntést hozta volna meg a „zebrák” vezetése.
A bajnokságban csupán harmadik az együttes, és 10 pont a hátránya a listavezető Interrel szemben, így a sorozatban kilenc bajnoki elsőség után olybá tűnik, hogy le kell mondania az újabb Scudettóról. A BL nyolcaddöntőjének első meccsén Cristiano Ronaldóék meglepetésre 2–1-re kikaptak Portóban, a visszavágót pedig hiába nyerték meg hosszabbítás után 3–2-re, az idegenben lőtt kevesebb gól miatt már a nyolcaddöntőben búcsúztak a sorozattól. Azt a mágiát tehát, ami játékosként Pirlót jellemezte, edzőként még nem sikerült megtalálnia.
(Borítókép: Adam Davy / AFP)