Katar 2010 decemberében nyerte el a 22. labdarúgó-világbajnokság rendezési jogát. Azóta évről évre előkerül a téma, hogyan lehet egy viszonylag kicsi, futballtörténelemmel alig rendelkező, az emberi jogokat páros lábbal a földbe tipró, a kafalarendszerben vendégmunkásokat gyakorlatilag rabszolgaságban tartó ország a világbajnokság házigazdája.

Ez a kérdés pedig Tim Sparvot, a finn válogatott csapatkapitányát is aktívan foglalkoztatja. A The Players’ Tribune oldalon írta meg a gondolatait néhány nappal ezelőtt. Arra kéri a játékosokat, az edzőket, a szövetségeket, a rajongókat és az újságírókat, vagy szimplán bárkit, akit érdekelnek az emberi jogok, hogy beszéljenek a katari vb-ről. 

Sparv az elmúlt két és fél évben kezdett el foglalkozni a katari helyzettel. Számára az egész ott kezdődött, amikor 2019 telén Katarba ment edzőtáborozni a finn válogatott, és Riku Riski, az egyik finn játékos etikai okokból nem utazott a csapattal. Sparv ekkor hallott először a Katarban zajló dolgokról.

Amikor edzőtáborozni mentünk, és Riku nem tartott velünk, elgondolkodtam. Mit nem veszek észre? Azt gondoltam, hogy egy akkora szervezet, mint a FIFA, tudja, mit csinál, és utánanéz az országban uralkodó körülményeknek. Bevallom, kicsit furcsa volt, hogy egy apró sivatagi ország kapta meg a világ legnagyobb tornájának a rendezési jogait, de hát biztosan volt valami tervük a társadalom fejlesztésére, nem? Aztán olvastam az emberi jogok megsértéséről és a vendégmunkások rabszolgaként való dolgoztatásáról, és teljesen lesokkolt az ügy. 

Emberi életeket menthettünk volna meg. Ba***a meg. Túl későn ébredtünk. Túl későn ébredtem

– írja magát is okolva. 

Ez mélyen érintette a játékosokat és a szövetséget is. Sparv ekkor kezdett a FIFPRO-val dolgozni. A FIFPRO a világon több mint 65 000 játékost képvisel, és egy véleményen voltak a finnekkel. Ez a szervezet kötötte össze a finnt több vendégmunkással, akik beszámoltak az uralkodó viszonyokról.

A kafalarendszer keretei közt a munkásokat szinte rabszolgaként dolgoztatják. Zsúfolt szállások, embertelen munkakörülmények és visszatartott, alacsony fizetések jellemzik a rendszert. Bár a katari kormány közleményeiben az szerepel, hogy javítottak a helyzeten, a munkások beszámolói szerint ez nem igaz. 

Egy nővel való beszélgetés ütött szíven igazából. Nagyon lelkesen segítette a társait, de borzasztóan mérges is volt. Elmondta, hogy napi 16 órát dolgoznak szabadnap nélkül. Mesélt arról is, hogy ha egy nőnek baja esik vagy problémája van, a rendőrség mindig a munkáltató pártját fogja. Olyan esetekben is, mint a nemi erőszak. Bármi gond van, a nőket meg sem hallgatják

– közli a sokkoló információt a finn játékos. A vendégmunkások öt országból származnak: India, Pakisztán, Nepál, Srí Lanka és Banglades.

A Guardian úgy tudja, 2010 decembere óta több mint 6500 vendégmunkás vesztette életét Katarban. Megrázó szám ez mindenkinek. Ezek az munkások nagyrészt a világbajnokság miatt kerültek az országba. Ezt a világbajnokságot pedig olyan stadionokban játsszák majd, amelyeket több ezer ember életébe került felépíteni. Tragédia, hogy szenvedés és emberek halála társul a labdarúgáshoz – írja. 

Vannak persze pozitív változások is. Akiket a FIFA-ban megvesztegettek, hogy Katarra szavazzanak, kirúgták. A 2026-os vb kiosztása előtt már az emberi jogokra és a környezetvédelemre is nagy hangsúlyt fektetett a FIFA, a pályázati dokumentumokat pedig nyilvánosságra hozták. De bőven van még hova fejlődnie a szövetségnek. 

Nekünk, játékosoknak sokkal nagyobb szerepet kéne adni. Végtére is mi vagyunk a termék, amiért az országok versengenek egy-egy rendezés jogánál. Mi vagyunk a termék, aminek a közvetítési jogain a FIFA egy vagyont kaszál. De nekünk semmi beleszólásunk nincs abba, hol rendezzék a következő tornát. Senkit sem érdekel a mi véleményünk. Ugyanúgy értesülünk a helyszínről, mint bárki más: a hírekből 

– fogalmaz meg némi kritikát a FIFA-val szemben Sparv. 

Van viszont egy fontos fegyver a játékosok kezében, hiszen a labdarúgóknak sosem volt még ekkora befolyásuk a világra. A közösségi média segítségével több embert érnek el direkt módon, mint valaha, csak használniuk kell. A finn tudja jól, nem kérheti minden társát arra, hogy álljon ki a véleménye mellett. Ő is tudja, vannak olyan országok, ahol ha valaki felszólal, könnyen bajba kerülhet. Tudja, nem várhatja el egy 17 éves gyerektől, aki csak most jött ki az iskolából, és sok tízezer ember előtt játszik, hogy megtegye az első lépéseket. De azt kéri, hogy aki teheti, legyen az játékos, újságíró vagy rajongó, szólaljon fel az ügy érdekében. 

Úgy érzem, Európa le van maradva az Egyesült Államokhoz képest, ha a játékosaktivizmust nézzük. LeBron James vagy Megan Rapinoe követendő példa, jó lenne hasonló felszólalásokat látni Európában is, főleg a nagyobb nevektől. Én csak egy senki vagyok Finnországból, képzeljük el, mi lenne, ha mindenki Katarról beszélne.

Sparv megemlíti Marcus Rashfordot, aki még csak 23 éves, de már megváltoztatta az országát. 2019-ben hajléktalanoknak gyűjtött, 2020 tavaszán pedig több millió rászoruló gyermekeknek segített ételhez jutni, akik az iskolák bezárása miatt éheztek. Majd nyáron nyílt levélben kérte az angol kormányt, hogy segítsék a szegénységben élő gyermekeket. Egy nappal később a kormány bejelentette, hogy a nyári szünetben is ingyen étkezést biztosít a gyerekek számára. „Rashford már ez előtt is sztár volt. Most már legenda” – írja a finn. 

Mint ismert, Gulácsi Péter február végén Facebook-posztban állt ki a szivárványcsaládok mellett, aminek következtében komoly gyűlölethullám indult ellene. 

Sparv arról is írt, hogy szerinte mit lehetne még tenni a felszólalás mellett. A finnek szerint a bojkott már nem lenne megoldás, sőt csak olaj lenne a tűzre. Viszont egyre több szövetség kéri nyílt levélben a FIFA-t, hogy kerüljön napirendre az emberi jogok kérdése.

Márciusban a skandináv szövetségek küldtek nyílt levet, néhány napja pedig további hat szövetség csatlakozott hozzájuk, miután nyilvánosságra hozták, hogy több ezer munkás halt meg az építkezések közben. Sparv szerint fontos, hogy a világbajnokság után se kerüljön le a napirendről, hogy a rendező országban milyen viszonyok uralkodnak. 

(Borítókép: Joosep Martinson – UEFA / Getty Images Hungary)