A hétvégén a Manchester City megvédte bajnoki címét a Premier League-ben, ezzel az angol élvonal legutóbbi öt kiírásából negyedszer ért a csúcsra. A világ legerősebb labdarúgó-bajnokságának az uralkodója a nyáron tovább erősödik, így már csakis a világuralom lehet a célja, pedig nem is olyan nagyon régen még harmadosztályban, majd anyagi bizonytalanságban is volt az együttes.
Úgy látszik, a manchesteriek azért szeretik a drámát, hiszen az első PL-aranyukhoz hasonlóan a mostanit sem egyszerű meccsen gyűjtötték be: az utolsó negyedóra kezdetén még kétgólos hátrányban voltak, de így is fordítani tudtak!
A Manchester City anyagi helyzete 2008-ra igencsak bizonytalanná vált, mivel az irányítást egy évvel korábban átvevő Thaksin Shinawatra vagyonát a politikai kudarcok miatt befagyasztották. Ennek következtében az Abu Dhabi United Group vásárolta meg a klubot a nyáron, azóta pedig Haldun Al-Mubarak az „égszínkékek” elnöke.
Masszív tőkeinjekcióval próbálták behozni a lemaradást, és a hőskorban szerzett bajnoki cím után ismét Anglia, majd a világ tetejére kerülni.
A CITY A HATALOMÁTVÉTEL IDEJÉN NEGYVEN ÉVE VÁRT HIÁBA A HARMADIKRA, 1999-BEN MÉG A HARMADOSZTÁLYBAN SÍNYLŐDÖTT – MIKÖZBEN A VÁROSI RIVÁLIS UNITED BL-T, BAJNOKI CÍMET ÉS FA-KUPÁT NYERT.
Az áldatlan állapotok megváltoztatására már rögvest 2008 nyarán 157 millió eurót költöttek erősítésre, húzónévnek Robinhót szánták, de ő gyakorlatilag egy év után kijátszotta magát a csapatból, a hozzá képest potom pénzért szerződtetett Vincent Kompany viszont bő tíz évre a klub meghatározó figurájává vált.
A kezdés kifejezetten döcögősen alakult, hiszen bár az UEFA-kupában a negyeddöntőig jutott a csapat, a bajnokságban 18 vereséget begyűjtve csak a 10. helyre futott be. A nyáron jöttek is az újabb nagy igazolások, elég csak Carlos Tévezre, Emmanuel Adebayorra, Roque Santa Cruzra vagy Joleon Lescottra gondolni, de Mark Hughes dirigálása mellett nem remekelt az együttes, érkezett a helyére Roberto Mancini, aki az ötödik helyre kormányozta a Cityt.
A 2010–2011-es idény előtt Edin Dzeko, Yaya Touré, Mario Balotelli és Davis Silva is csatlakozott a kerethez, az évad végén az FA-kupa megnyerésével pedig 35 éves, trófea nélküli időszak ért véget Manchester kék felén.
A költekezés nem állt le, 40 millió euróért megvették Sergio Agüero játékjogát az Atlético Madridtól, az argentin csatár pedig busásan megtérítette az árát, hiszen rögvest az első idényében az utolsó meccs 94. percben szerzett góljával véget vetett a 44 éves angol bajnoki átoknak, összesen pedig 390 tétmeccsen 260 gólt és 73 gólpasszt termelt.
A sikertelen, értsd, trófea nélküli 2012–2013-as idény után Manuel Pellegrini három éve következett a kispadon, két Ligakupa- és egy bajnoki címmel, majd 2016-ban Pep Guardiola kezébe került a gyeplő.
Egy évvel korábban, pár kevéssé jól sikerült átigazolási időszak után Kevin De Bruynét (76 millió euróért) és Raheem Sterlinget (63,7 millióért) is sikerült megkaparintani, majd a katalán tréner regnálása során Gabriel Jesus, Leroy Sané, Ilkay Gündogan, Kyle Walker, Aymeric Laporte, Bernardo Silva, Ederson, Rijad Mahrez, Rodri, Joao Cancelo, Rúben Dias, Ferran Torres és tavaly nyáron új PL-rekordért Jack Grealish is érkezett, az elképesztő mélységgel bíró együttes pedig sorra húzta be a hazai trófeákat.
A nemzetközi porondon viszont egészen 2021-ig kellett várni az első fináléra, de ott a Chelsea-vel szemben maradt alul a manchesteri együttes, most pedig drámai körülmények között vérzett el a Real Madrid elleni párharcban, így az első BL-győzelem továbbra is várat magára.
Az együttes trófeái 1880 és 2008 között
Az együttes trófeái 2008 óta
A 2008-as tulajdonosváltás nyarán a Citynek nagyobb volt a játékosok adásvételéből származó kiadása (–130,85 millió euró), mint az előző nyolc évben összesen (–127,3 millió euró), majd jött rögvest még két 100 millió feletti deficites átigazolási idény. Két visszafogottabb évad után újra jött a pénztárcanyitás, de az igazi buli 2015 nyarán indult be, amikor csak a De Bruyne, Sterling (63,7), Otamendi (44,5) trió 184,2 millióba került, de a 2016–2017-es (215), majd a 2017–2018-as (317,5) idényben is sikerült megdönteni a kiadási rekordot. A csapat alapja ekkorra már igencsak masszív volt, így azóta többször is csak egy-egy nagyobb névvel frissítették fel a keretet, 2018-ban Mahrezre, tavaly Grealishre ment el a kiadás nagyja, idén pedig eddig Haalanddal állnak.
Ami az összegzést illeti, az idén nyári átigazolási időszakot is beleszámítva a 15. évre már 2220 millió euró költésnél jár a vezetés, a játékoseladásokkal korrigált érték pedig meghaladja az 1500 millió eurót.
| idény | érkezők | legdrágább | vételár | távozók | legdrágább | eladási ár | egyenleg |
| 2000–2001 | 20,28 | Paulo Wanchope | 5,60 | 1,46 | Lee Peacock | 0,90 | −18,82 |
| 2001–2002 | 20,51 | Jon Macken | 7,50 | 6,60 | Mark Kennedy | 3,00 | −13,91 |
| 2002–2003 | 44,45 | Nicolas Anelka | 15,00 | 0,75 | Dickson Etuhu | 0,45 | −43,70 |
| 2003–2004 | 14,26 | Claudio Reyna, Trevor Sinclair | 3,75 | 6,62 | Matías Vuoso | 1,50 | −7,64 |
| 2004–2005 | 1,50 | Ben Thatcher | 1,50 | 7,94 | Nicolas Anelka | 7,19 | 6,44 |
| 2005–2006 | 12,48 | Jorgosz Szamarasz | 8,50 | 32,50 | Shaun Wright-Phillips | 31,50 | 20,02 |
| 2006–2007 | 6,50 | Andreas Isaksson | 3,00 | 4,20 | David James | 1,70 | −2,30 |
| 2007–2008 | 77,95 | Vedran Corluka, Rolando Bianchi | 13,00 | 10,56 | Joey Barton | 8,60 | −67,39 |
| 197,93 | 70,63 | −127,30 | |||||
| tulajváltás | |||||||
| 2008–2009 | 157,35 | Robinho | 43,00 | 26,50 | Vedran Corluka | 13,75 | −130,85 |
| 2009–2010 | 147,30 | Carlos Tévez, Emmanuel Adebayor | 29,00 | 30,95 | Daniel Sturridge | 7,25 | −116,35 |
| 2010–2011 | 183,61 | Edin Dzeko | 37,00 | 40,15 | Robinho | 21,00 | −143,46 |
| 2011–2012 | 91,05 | Sergio Agüero | 40,00 | 31,20 | Jérome Boateng | 13,50 | −59,85 |
| 2012–2013 | 61,95 | Javi García | 20,20 | 44,30 | Mario Balotelli | 20,00 | −17,65 |
| 2013–2014 | 115,50 | Fernandinho | 40,00 | 11,30 | Carlos Tévez | 9,00 | −104,20 |
| 2014–2015 | 102,80 | Eliaquim Mangala | 45,00 | 30,30 | Javi García | 16,80 | −72,50 |
| 2015–2016 | 208,47 | Kevin De Bruyne | 76,00 | 67,44 | Álvaro Negredo | 28,00 | −141,03 |
| 2016–2017 | 215,00 | John Stones | 55,60 | 35,35 | Sztevan Jovetics | 13,50 | −179,65 |
| 2017–2018 | 317,50 | Aymeric Laporte | 65,00 | 91,35 | Kelechi Iheanacho | 27,70 | −226,15 |
| 2018–2019 | 78,59 | Rijad Mahrez | 67,80 | 57,60 | Brahim Díaz | 17,00 | −20,99 |
| 2019–2020 | 159,52 | Joao Cancelo | 65,00 | 71,00 | Danilo | 37,00 | −88,52 |
| 2020–2021 | 172,30 | Rúben Dias | 68,00 | 76,65 | Leroy Sané | 60,00 | −95,65 |
| 2021–2022 | 134,50 | Jack Grealish | 117,50 | 93,80 | Ferran Torres | 55,00 | −40,70 |
| 2022–2023 | 75,00 | Erling Haaland | 75,00 | 8,50 | Pedro Porro | 8,50 | −66,50 |
| 2220,44 | 716,39 | −1504,05 |
Ami pedig korábban az Arsenalnak, a Liverpoolnak és a Manchester Unitednek, most a Manchester Citynek sikerült – dinasztiává érni az angol élvonalban.
A kezdeti években elsőként az Aston Villa emelkedett ki a mezőnyből, 1894 és 1910 között hatszor lett bajnok (idevehetjük azért még a Sunderland 1892 és 1913 közötti öt elsőségét is), majd az 1930-as években a londoni „ágyúsok” nyolc kiírásból ötöt is megnyertek, mielőtt a második világháború után még egyet hozzátettek, így bár 1931 és 1948 között jött össze a hat, valójában ez 11 bajnokságot érintett – amihez 1953-ban jött az akkori rekordot jelentő hetedik elsőség.
A Liverpool 1972-ig hétszer volt bajnok, amivel az Arsenal (8) mögött, a Manchester Uniteddel és az Evertonnal (7-7) holtversenyben állt, akkor azonban nagyon belehúzott, hiszen 1990-ig a 18 kiírásból 11-szer is elsőként végzett.
A City előtt épp a városi rivális Manchester United tudta huzamosabb ideig uralni a ligát, Sir Alex Ferguson kinevezése után lassan indultak be a „vörös ördögök”, utána viszont nagyon: a Premier League-éra első 21 évéből 13-szor is aranyérmesek lettek, így pedig letaszították a trónról 20 elsőségükkel a Liverpoolt (amely azóta 19-re növelte saját sikerei számát).
Az „égszínkékek” a 2012-es bajnoki címtől kezdve 11 szezonból hatodszor lettek bajnokok, a közelmúlt pedig még félelmetesebb formát mutat, hiszen a mögöttünk hagyott öt évadból négyszer is csúcsra értek, és csak egy második hely rontja a mérleget.
Említsük meg azért egy fél mondattal a hatszoros bajnok Chelsea-t, amely 2005 és 2017 között ötször is aranyérmes lett, valamint az Evertont, amelynek ugyan soha nem volt egybefüggő hosszú szériája, kilenc bajnoki címével viszont így is az örökranglista negyedik helyén áll.
Azt, hogy mindezt a világ legerősebb bajnokságában teszik évek óta (a Liverpool a 2020-as aranyérme mellett a BL egyik fő esélyese minden évben, hatszoros győztesként most is a fináléra készül két kupa megnyerése után, az elmúlt nyolc évben kétszer bajnok Chelsea jelenleg még címvédő a BL-ben és 2012-ben is csúcsra ért, és akkor még nem beszéltünk a tavaly El-döntős Manchester Unitedről vagy a londoni Tottenham–Arsenal-duóról és a többi rendkívül masszív középcsapatról), az külön emeli a teljesítmény értékét.
Hiszen itt nem arról van szó, mint a Bundesligában, a Ligue 1-ben vagy a Serie A-ban volt közel egy évtizedig, hogy igazából le sem kell játszani az idényt, hiszen a Bayern München, a PSG és a Juventus annyira kiemelkedik (a németek sorozatban tizedszer lettek bajnokok, az olaszok szériája tavaly szakadt meg kilenc elsőség után, a PSG pedig tíz idényből nyolcat húzott be), vagy hogy az a legnagyobb kérdés, hogy a Barcelona és a Real Madrid harcába az Atlético tízévente bele tud-e szólni (az elmúlt 18 évből 10-szer nyertek a katalánok, hatszor a királyi gárda, kétszer a „matracosok”).
Viszonyításképpen, ebben az időszakban a City hat aranya mellett a Chelsea és a Manchester United ötször nyert, és a Leicester City, valamint a Liverpool is csúcsra ért, előtte közvetlenül pedig az Arsenal volt Anglia ura.
Persze, hiába lenne a mezőny sokszínűsége, ha ez a középszerű csapatok miatt lenne, de hát itt még csak véletlenül sem beszélhetünk erről, hiszen a Manchester City mellett a Liverpool (3.) és a Chelsea (4.) is a top 4-ben van a világon a keret összértékét tekintve, a United a 7., a Tottenham a 10., az Arsenal és a Leicester a 14. és a 15. helyen követik egymást – és akkor a várhatóan óriási erősítésen áteső Newcastle Unitedről például még egy szót sem ejtettünk.
A világ legértékesebb keretei
A ligák összértékét tekintve hat bajnokság éri el az egymilliárd eurós határt (a holland Eredivisie 969 millióval és a török Süper Lig 942 millióval azért kopogtat az ajtón), de a PL egymaga majdnem annyit ér, mint a Serie A és a Bundesliga együttesen, és a La Liga is jócskán lemaradt az angoloktól.
A világ legértékesebb ligái a keretek összértékét tekintve
Jön még a világ második legértékesebb játékosa is!
Ahogyan arról már beszámoltunk, a Dortmund és a Manchester City egyezsége alapján a világ legígéretesebb csatára, Erling Haaland érkezik utolsó puzzle-darabként az eddig is szinte tökéletes gépezetbe.
A 21 éves norvég csatár lubickolhat majd új klubjában, ahol várhatóan sokkal jobb hatékonysággal fogja értékesíteni a meccsenkénti „kismillió” helyzetet, mint bár az elmúlt években.
Hiszen ha lehetett hibát találni a Citynél, az pont az volt, hogy rendben, mindenkire kell figyelni, de nincs egy olyan befejező játékosa, aki üzembiztosan szállítaná a gólokat. Ebben az idényben Rijad Mahrez 24-es termése a csúcs, egy éve Ilkay Gündogan 17-tel vitte a prímet a BL-döntős gárdában, azelőtt Raheem Sterling eljutott azért 31-ig.
Az azt megelőző tíz évben az argentin Sergio Agüero nyolcszor, honfitársa, Carlos Tévez háromszor (egy alkalommal ők ketten holtversenyben) lett a legeredményesebb City-játékos, most Haalanddal újra lehet 30, sőt akár 40 gólos játékos is.
A világ legértékesebb futballistái
Az összes adat a transfermarkt.de adatbázisából származik, a labdarúgók piaci értékénél a teljesítmény (klub+válogatott) mellett nagy szerepe van a futballisták korának, így egy fiatal, de már kiemelkedően teljesítő játékos a benne lévő hosszú távú potenciál miatt értékesebb, mint egy már a karrierje végén járó extraklasszis (lásd a lassan 34 éves Robert Lewandowski 50 millió euróját, az Aranylabda-favorit, idén már 35-öt betöltő Karim Benzema 25 millióját, a már 37 éves Cristiano Ronaldo 35 millióját vagy a nemsokára 35 éves Lionel Messi 60 millióját).
Persze, minden bizonnyal lesz távozó is az együttestől, de mivel minden posztra akad két kiváló játékos, így aligha fog érdemben gyengülni a gárda, amelynek innentől már csak egy célja lehet.
De összejön?
(Borítókép: Stu Forster/Getty Images)