A királynő uralkodása 1952. február 6-án kezdődött, ekkor hunyt el édesapja, VI. György. Érdekesség, hogy György halála után a rögbi-, a krikett- és a gyeplabdabajnokság mérkőzéseit ugyan felfüggesztették, ám az élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban nem állt meg az élet: a brit FourFourTwo által közzétett képek tanúsága szerint mindössze három nappal a gyászhír után, február 9-én a Fulham és a Newcastle telt házas mérkőzésével vette kezdetét a 30. forduló. A meccs 1:1-es döntetlennel zárult. Ma már tudjuk, hogy II. Erzsébet emléke előtt tisztelegve, a tíznapos nemzeti gyász részeként futballmeccseket sem rendeznek az előttünk álló hétvégén a szigetországban. 

A Fulham-szurkolók számára kifejezetten rossz emlék lehet: VI. György halála után tizenegy bajnokiból mindössze kettőt tudtak megnyerni, s az idény végén utolsó, azaz 22. helyen búcsúztak is az élvonaltól. A másik kieső a Huddersfield Town lett.

A bajnokságot a Manchester United nyerte – akkor még kétpontos rendszerben – 57 pontig jutva, néggyel előzve az ezüstérmes Tottenhamet, és a pontegyenlőség mellett rosszabb gólkülönbséget és kevesebb nyert meccset összehozó, így harmadik helyezett Arsenalt.

A United 41 éves várakozás után ért újra a csúcsra a bajnokságban, s mindössze a harmadik aranyérmét ünnepelte az azóta hússzoros bajnok, így az örökranglista élén álló egylet.

Az FA-kupát a Newcastle United nyerte (története során ötödször), s az élvonal gólkirályát is a szarkák adták, a chilei válogatott George Robledo 33 találatig jutott. Az Arsenal ellen 1–0-ra megnyert kupadöntőben is ő szerezte a Newcastle gólját (videó itt!), amelyhez később a királynő nevében a miniszterelnök, Winston Churchill személyesen gratulált. Churchill szerepvállalásából és a korabeli filmhíradók beszámolójából egyébként az is kiderül, hogy II. Erzsébet nem vett részt uralkodása első FA-kupadöntőjén. Nem úgy százezer alattvalója, akik teljesen megtöltötték a Wembley lelátóját. Egy évvel később, a Blackpool–Bolton Wanderers- (4:3) finálé után viszont már ő adta át az érmeket.

Ligakupa-győztes nem volt, hiszen a sorozat első kiírását csak 1960-ban rendezték meg. A Bajnokok Ligája elődjét, a Bajnokcsapatok Európa-kupáját (BEK) is csak három évvel Erzsébet trónra lépése után írták ki először. A nemzetközi labdarúgás ma ismert formája nyomokban létezett csak: világbajnokságokat ugyan már rendeztek, de az angol válogatott sem az 1950-es brazíliai tornán, sem négy évvel később, a már II. Erzsébet uralkodása alá eső svájci vb-n nem tudott maradandót alkotni. A labdarúgó-Európa-bajnokságok gondolata pedig ugyan már foglalkoztatta az európai fociszövetséget (UEFA), de az első tornát csak 1958-ban tartották meg.

Az olimpia jelentette az egyetlen nagy nemzetközi megmérettetést – azt történetesen Magyarország nyerte 1952-ben –, a brit vegyes csapat már az első körben búcsúzott a tornától, miután Luxemburggal szemben 5:3-ra alulmaradt.

Cikkünk fő csapásirányát nem érinti, de szőrmentén megjegyezhetjük talán – ha már a mieink is szóba kerültek –, hogy II. Erzsébet a Wembley díszpáholyából nézte végig az évszázad mérkőzéseként emlegetett, 1953. november 25-én lejátszott Anglia–Magyarország- (3:6) összecsapást is. Ekkor ráadásul már valóban koronás fő volt, hiszen bár a trónt rögvest VI. György halálával átvette, csak 1953. június 2-án koronázták meg.

Visszakanyarodva az angol bajnokságra: az 1951–1952-es kiírás 22 csapatos mezőnyében mindössze tíz olyan klub kapott szerepet, amely a jelenlegi kiírásnak is tagja: a Man. United, a Tottenham, az Arsenal, az Aston Villa, a Newcastle, a Liverpool, a Manchester City, a Wolverhampton, a Chelsea és a Fulham. Mai szemmel a tabellára nézve már-már sokkoló, hogy a Man. City mindössze tizenhárom győzelemmel a 15., a Liverpool 12 sikerrel, ám jóval több döntetlennel a 11. helyen zárta az idényt. Egy másik, napjainkban a nagy hatos közé sorolt klub, a héten épp edzőt váltó Chelsea csupán a 18. lett. Barokkos túlzással: majdnem kiesett!

S ha már a nagy hatost emlegetjük: az Arsenalnak a mai tizenháromból hat, a Chelsea-nek hatból nulla, a Citynek nyolcból egy, a Liverpoolnak tizenkilencből öt, a már emlegetett Unitednak húszból kettő, a Tottenhamnek kettőből egy bajnoki címe esett II. Erzsébet uralkodása elé.

1952-ben az Arsenal hat aranyérme rekordot jelentett még – holtversenyben az Aston Villával és a Sunderlanddel. Utóbbi két csapat összesen egy bajnoki címet nyert II. Erzsébet alatt, a Villának az 1980–1981-es évadban jött össze ez a bravúr.

A királynőről úgy tartották, uralkodása jelentős részében a West Ham United szimpatizánsa volt, de az utóbbi két évtizedben az Arsenalt is igencsak megkedvelte. Hivatalosan azonban egyszer sem vállalta fel, hogy melyik futballklub lenne a legkedvesebb számára.

2009-ben a Mirror cikkezett arról, hogy a királynő a személyzete egyik tagjának fedte fel a West Hammel kapcsolatos szimpátiája titkát, miután kiderült, hogy szolgálója a kalapácsos klub ősi riválisának számító Millwall szurkolója.

A goal.com angol verziója eközben azt a sztorit idézte fel, hogy II. Erzsébet és az Arsenal közti kötelék 2007-ben alakulhatott ki, miután a királynő a csapatot másfél évtizeden át irányító Arsene Wengert, valamint az együttes akkori sztárjait fogadta a Buckingham-palotában. A francia tréner lelkesedése és a klub iránti szenvedélye átragadt a királynőre is, akinek ezt követően a kedvenc futballistája is egy arsenalos, a később a Chelsea-ben is bizonyító Cesc Fabregas lett.

(Borítókép: Erzsébet királynő megemlékezése a londoni stadionban 2022. szeptember 8-án. Fotó: Vincent Mignott / DeFodi Images via Getty Images)