Az angol labdarúgó-bajnokság idei szezonja eddig nem várt meglepetéseket tartogatott: a bukdácsoló topcsapatok mellett az Arsenal remeklésére és első helyére talán még a legvérmesebb londoni szurkolók sem számítottak, de legalább ennyire váratlan és pozitív a Newcastle United menetelése is. Mert bár az új tulajdonosi kör színre lépésével számítani lehetett arra, hogy biztató a jövő a St James’ Park környékén, annak viszont alighanem még a „szarkák” drukkerei is csak tátott szájjal tapsolnak, amit a kedvencek hétről hétre bemutatnak a Premier League-ben.
Eddie Howe alakulata az Arsenal és a Manchester City mögött jelenleg harmadik a tabellán, 14 forduló alatt 7 győzelem és 6 döntetlen mellett mindössze egyszer kapott ki, akárcsak az előtte álló riválisok. A címvédő manchesteriek mestere, Pep Guardiola nemrégiben úgy fogalmazott, biztos benne, hogy a Newcastle végig harcban lesz a BL-indulást jelentő top négyes helyekért, sőt, továbbment a katalán menedzser:
szerinte hamarosan már nem „big sixről” (nagy hatosról), hanem big sevenről, vagyis hetesről kell majd beszélni a PL-ben.
Ennél nagyobb dicséretet pedig aligha kaphatott volna az együttes. Méghozzá az az együttes, amely egy évvel ezelőtt ilyenkor 11 játéknapot követően nyeretlenül állt a bajnokságban és kieső helyen tanyázott...
Ennek fényében még megdöbbentőbb a mostani remeklés, amelynek egyik kulcsa egyértelműen a fiatal angol menedzser, aki afféle tűzoltóként érkezett Newcastle-be szintén egy évvel ezelőtt, és akkor anno ő is úgy fogalmazott, hogy kizárólagos célja a túlélés. A 44 éves Howe végül a 11. helyig kormányozta a United hajóját, ám a szurkolók nyáron sem hittek a csodában, egy szezon előtti felmérésen csupán fél százalékuk mondta azt, hogy csak akkor lenne elégedett a 2022/23-as idény végén, ha a kedvencek bejutnának a Bajnokok Ligájába. Mostanra alighanem újrakalibrálták a drukkerek a saját elvárásaikat, a pontvadászat egyharmadánál járva ugyanis garantált, hogy a karácsonyt a top négyben tölti a csapat, az pedig szinte elképzelhetetlen, hogy jövőre ne rendezzenek nemzetközi kupameccseket a St James’ Parkban.
Egy pillanatra még muszáj visszaugranunk a közelmúltba, hiszen szintén egy évvel ezelőtt, tavaly októberben zárult le az egyesület tulajdonosváltása, amelynek értelmében a szaúdi szuverén vagyonalap, a Public Investment Fund (PIF) több mint 300 millió fontért (133 milliárd forintért) vásárolta fel a csapatot. A négyszeres angol bajnok első embere Jaszir al-Rumajjan lett, aki egyben a PIF igazgatója is, amely a világ egyik legbefolyásosabb befektetőcége, nem mellesleg Mohamed bin Szalman szaúdi herceg tulajdonában van.
Al-Rumajjan vagyonát 300 milliárd fontra taksálják, összehasonlításképpen: a Manchester City tulajdonosa, Manszúr sejk 22,9 milliárd fonttal rendelkezik...
Annál nagyobbat azonban nem is tévedhetnénk, ha azt gondolnánk, hogy a Newcastle remeklése csakis a közel-keleti milliárdoknak köszönhető, hiszen bár felvetődtek hangzatos nevek a nyári átigazolási szezonban – például Kylian Mbappé, Erling Haaland, Lionel Messi –, végül ekkora kaliberű sztár nem érkezett. Az Alexander Isakért kicsengetett 70 millió euró a Real Sociedadnak persze afféle jelzés volt a többi csapatnak, hogy az anyagiak innentől egyetlen futballista megszerzését sem fogják gátolni, ám a svéd támadó csupán három meccsen játszott, mielőtt megsérült volna és azóta is harcképtelen.
A mondás szerint a számok sohasem hazudnak, így azokat hívtuk segítségül. Howe eddig 41 meccsen ült a gárda kispadján, ezalatt 71 pontot szerzett (20 győzelem, 11 döntetlen, 10 vereség), amely a bajnok City, a Liverpool, a Spurs és az Arsenal mögött az ötödik legjobb mutató az eddig eltelt időszakban. A meccsenkénti pontátlag 1,73, ami a 38 meccses szezonban 65,8 pontot vizionál.
Az elmúlt évtizedben a BL-szerepléshez szükséges átlagos pontszám 71 volt, vagyis a Newcastle alig marad el ettől, az első hat helyhez pedig ugyanebben az időszakban 64 egységre volt szükség, így a mostani tendenciával ezt már túl is teljesítené a csapat. Pontok terén tehát tökéletes az út, ám a mögöttes statisztikák legalább ennyire árulkodóak. Ami a lőtt gólokat illeti, a „szarkák” 28 góljánál csak a Man. City (39) és az Arsenal (31) rendelkezik többel. Ugyanez igaz a 90 percenkénti gólokra is, a Newcastle jelenleg átlagosan kettőt szerez meccsenként. Ebben sincs semmi furcsa, a várható gólok száma (xG) 23,3, amellyel szintén harmadik a gárda a City (26,0) és az Arsenal (24,1) mögött. Ehhez persze kiugró egyéni teljesítmények is kellenek, amelyet az utóbbi hetekben leginkább Miguel Almirón produkál. A házi góllövőlistát nyolc találattal vezető paraguayi csatár jelentősen túlteljesíti az xG értékét (4,5), de nem szabad elfeledkeznünk a rutinos Callum Wilsonról sem, aki 6 gólja mellett 2 gólpasszt is jegyzett. És ha már az asszisztoknál tartunk, Allan Saint-Maximin és a védő (!) Kieran Trippier egyaránt 3-3-nál jár, utóbbi sokadvirágzását éli a klubnál, posztján az egyik legjobb a ligában és ahogyan látható, a védekezés mellett a támadások segítésében is jeleskedik. Ezek után nem csoda, hogy helyet kapott Gareth Southgate utazókeretébe a katari világbajnokságra.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy a Newcastle sokkal több minőségi lehetőséget teremt, mint amennyit az ellenfélnek enged, ennek köszönhetően a gólkülönbsége jelenleg +17 – legutóbb ilyen magasságokban 2003 áprilisában járt a csapat, amely akkor bronzérmes lett a Premier League-ben. A pontrúgások idén szintén nagy fegyverei az együttesnek, amely bár szerzett gólok tekintetében „csak” hatodik, az xG értéke a szögleteket és a szabadrúgásokat követően a legjobb a ligában (6,79). Howe agresszív presszingen alapuló támadófutballja érezhetően nem ízlik a riválisoknak, a Newcastle-nek ugyanis 22 lövése volt az ellenfél védekező harmadán belül szerzett labdák után, amelyből négy gólt is szereztek.
De vajon mi a helyzet a védelemmel? Jelentjük, az is tökéletesen működik, erről árulkodik az eddig bekapott 11 gól is, amely a listavezető Arsenallal holtversenyben a legjobb mutató. Az imént említett magas letámadás is kulcsfontosságú, a „szarkák” ugyanis Howe drasztikus reformjai előtt elődje, Steve Bruce idején a Premier League legpasszívabb csapata voltak, 2020 novemberében például öt szezon óta a legalacsonyabb presszing-statisztikát produkálták az első osztályban.
A mostani, ugrásszerű javulások nagy részben ennek a stílusváltásnak is köszönhetőek, a Newcastle ugyanis sokkal magasabban és szélesebb területeken szerzi vissza a labdát, mint a korábbi években bármikor.
A hátsó alakzat stabilitását pedig mi sem jelzi jobban, minthogy a legutóbbi két hazai meccsen az Aston Villa és az Everton ellen Nick Pope kapusnak egyetlen kapura tartó lövést sem kellett hárítania...
Egy futballmeccsen az is rendkívül fontos, hogy egy csapatnak mennyi ideig kell „rohannia” az eredmény után. Nos, a Newcastle ebben a szezonban mindössze négyszer volt hátrányban: 23 percig a Manchester City, 52 percig a Wolverhamtpon, 5 percig a Bournemouth, és másodpercekig a Liverpool ellen, az egyetlen vesztes mérkőzésén, amelyet a 98. (!) percben bukott el.
A hazai mérleg szintén imponáló, csak a City (21) és az Arsenal (18) gyűjtött több pontot otthon, mint Howe alakulata (15), amely hét meccséből négyet megnyert, a másik hármat döntetlenre hozta, 16 gólt lőtt és csak 5-öt kapott, így bátran kijelenthető, igazi erőd lett a St James’ Parkból. Ezt egyébként most az idén hullámzó teljesítményt nyújtó Chelsea is megtapasztalhatja, szombaton 18.30-kor ugyanis Graham Potterék vizitálnak a stadionban, és talán furcsa kimondani, de nem a vendégek lesznek az esélyesek.
Jól látható ugyanis, hogy a Newcastle jelenlegi helyzete nem a véletlen műve, és ha még a bajnoki címért való küzdelem most nem is reális, a legjobb négy közé jutás egyértelműen az. Aggódni maximum a keret mélysége miatt lehet, az ugyanis egyelőre még távol áll a riválisok merítési lehetőségeitől. A csapat formáját elnézve a közelgő világbajnokság és az ezzel járó szünet nem jön a legjobbkor, igaz, játékosai nagy része pihenéssel és regenerálódással töltheti ezt az időt, hiszen a közvetlen ellenfelek futballistái jóval nagyobb arányban képviselik majd nemzeti együttesüket.
És ha már Guardiola gondolataival kezdtük, zárjuk is vele az elemzésünket, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a Newcastle idén a többi topcsapattal ellentétben nem szerepel a nemzetközi kupaporondon, a kevésbé zsúfolt menetrend pedig óriási előnyt jelenthet majd a szezon második felében. Ha ezt kiegészítjük azzal, hogy a pénz a januári átigazolási szezonban sem jelenthet akadályt, ráadásul a remek szereplésnek köszönhetően alighanem új ajtók is megnyíltak a Newcastle előtt, akkor csak arra kell figyelnie a klubnak, hogy a pénzügyi fair play-szabályoknak megfeleljen. Bár a szintén arab kézben lévő City és a PSG közelmúltbeli példája azt sugallja, hogy talán arra sem...
(Borítókép: Stu Forster / Getty Images Hungary)