A labdarúgó-világbajnokság előtt vasárnaptól vasárnapig bemutatjuk a nyolc csoport harminckét válogatottját. Felelevenítjük a közelmúlt történéseit, górcső alá vesszük a szövetségi kapitányokat, megtippeljük a várható kezdőcsapatokat. Ebben a cikkünkben a D csoportot elemezzük, amelyben a címvédő Franciaország szerepel Dániával, Ausztráliával és Tunéziával.
Természetesen a címvédő Franciaországgal kezdjük összeállításunkat, amely szinte a négy évvel ezelőtti csoporttal megegyezőbe került, annyi különbséggel, hogy akkor Ausztrália és Dánia mellett Peru volt a negyedik ellenfél. Ahogy a legutóbbi vébén, úgy Katarban is a stabilitás és a keret mélysége a legnagyobb erőssége a francia válogatottnak, amely ezúttal is a favoritok egyikeként érkezett. A címvédés eddig a világbajnokságok történetében egyébként két országnak sikerült: Olaszországnak (1934, 1938) és Brazíliának (1958, 1962).
Több nagy hiányzója is lesz a címvédőnek: N’Golo Kanté, Paul Pogba, Blaise Matuidi, Presnel Kimpembe. Gyakorlatilag a teljes középpálya, három olyan kulcsjátékos, akik főszerepet vállaltak a négy évvel ezelőtti sikerben, és az egyik meghatározó belső védő. Az általuk okozott űr betöltése mellett még egy dolog miatt fájhat Didier Deschamps feje: a csapategység. A szövetségi kapitány ezt mindig minden más elé helyezte, Karim Benzema visszatérésével és a Kylian Mbappé körüli felhajtással azonban nem lesz könnyű ezzel megbirkóznia.
Ha már Deschamps: a játékosként is világbajnok tréner tíz éve irányítja a francia válogatottat, sikerei ellenére a helyi médiával rendszeresen harcolnia kell, ráadásul szerződése a világbajnokság után lejár. Katarba utazó keretének kihirdetésekor azt is elárulta, hogy a négyvédős szisztémát preferálja a vébén, ami az elemzések szerint 4–3–1–2-es formációt jelent majd a pályán. Méghozzá az alábbi, várható kezdőcsapattal:
Hugo Lloris (Tottenham) – Benjamin Pavard (Bayern München), Raphael Varane (Manchester United), Ibrahima Konaté (Liverpool), Lucas Hernández (Bayern München) – Aurelien Tchouaméni (Real Madrid), Youssouf Fofana (Monaco), Adrien Rabiot (Juventus) – Antoine Griezmann (Atlético Madrid) – Kylian Mbappé (PSG), Karim Benzema (Real Madrid).
Nem rossz névsor, valljuk be. Deschamps tartja magát princípiumához, hogy teret ad a fiataloknak, és a fent említett hiányzók tükrében erre némileg rá is van kényszerülve. Kulcskérdés lesz, hogy a Mbappé–Benzema-duóból hogyan tudja kihozni a legtöbbet, és hogy mennyire tudja irányítani az öltözőt. A legutóbbi hat tétmeccséből mindössze egyet nyert meg a francia válogatott, ami nem annyira meggyőző, de egy világbajnokság mindig más kávéház.
Sorozatban ötödször kvalifikálta magát a világbajnokságra Ausztrália, valószínűleg ezúttal a leghosszabb utat választva. Több ezer kilométer utazás, húsz mérkőzés 1008 nap leforgása alatt, mindezt megspékelve egy internkontinentális pótselejtezővel zárásként – a Peru elleni mérkőzés természetesen hosszabbítás után, tizenegyesekkel dőlt el.
Azt érdemes tisztázni, hogy a labdarúgás Ausztráliában nem tartozik a legnépszerűbb sportágak közé. Ennek megfelelően a válogatottal szemben nincsenek túl nagy elvárások, ráadásul az egyik legtehetségesebb játékos, Tom Rogic nem lesz ott Katarban. A Mark Viduka, Harry Kewell, Tim Cahill kaliberű játékosokhoz fogható nincs az ausztrál keretben, van viszont egy nagy adag lelkesedés és remek csapatszellem.
A nemzeti csapatot négy éve irányító Graham Arnold – aki nem tartozik a legnépszerűbb edzők közé Ausztráliában – nehéz örökséget vett át Ange Postecogloutól, a selejtezőt mégis sikerrel vette. Ahogy a legutóbbi világbajnokságon, úgy valószínűleg Katarban is a csoportkör jelenti a végállomást a nem túl acélos ausztrál válogatottnak, és ezzel együtt a helyi sajtó szerint Graham Arnoldnak is a nemzeti együttes kispadján.
De vissza a jelenbe: az 59 éves szakember többnyire a 4–4–2-es, valamint a 4–1–4–1-es formációt preferálja, a selejtezőkön is ezeket váltogatta. Katarban várhatóan az alábbi tizenegy fut majd ki a franciák elleni első csoportmeccsen a gyepre:
Mat Ryan (Köbenhavn) – Nathaniel Atkinson (Hearts), Trent Sainsbury (al-Vakra), Kye Rowles (Hearts), Aziz Behich (Dundee United) – Aaron Mooy (Celtic) – Martin Boyle (Hibernian), Jackson Irvine (St. Pauli), Ajdin Hrustic (Hellas Verona), Mat Leckie (Melbourne City) – Jamie Maclaren (Melbourne City)
Önbizalomtól duzzadva, remek eredményekkel a háta mögött utazhatott Dánia Katarba. A selejtezőt meggyőző teljesítménnyel, tíz meccsből kilencet behúzva nyerték meg az északiak, +27-es gólkülönbséggel. A Nemzetek Ligájában oda-vissza legyőzték a vébécímvédő Franciaországot, a tavaly nyári Európa-bajnokságon az elődöntőig meneteltek. E sikerek túl hangosak ahhoz, hogy Dániát bárki is félvállról vegye.
Térjünk vissza a tavaly nyári Európa-bajnokságra: a dánok legnagyobb sztárja, Christian Eriksen összeesett a pályán, a futballvilág megrendült. A középpályás azonban néhány hónappal később visszatért – ami egyébként a modern futball egyik legcsodálatosabb története –, és ott folytatta, ahol előtte: pazar formában futballozik. Maga a tény, hogy újra ott van a pályán a csapattársakkal, akik átélték a halálközeli élmény traumáját, óriási lelki erőt és összetartást biztosít. Mikkel Damsgaard a franciák legyőzése után egyenesen így fogalmazott: „Nagy önbizalommal megyünk a világbajnokságra, készen állunk rá, hogy nagy zajt csapjunk, és megnyerjük az egész tornát!”
Kasper Hjulmand szövetségi kapitánynak a legnagyobb nehézséget a középcsatár kiválasztása és rendszerbe illesztése okozhatja. Erősebb ellenfelek ellen 3–4–3-as formációt alkalmaz az ötvenéves szakember, ami nyilván védekezésben ötvédős szisztémává alakul. Gyengébb csapatok ellen viszont egy támadóbb felfogású, 4–3–3-as alakzatban küldi pályára legénységét, ám a középcsatár mindkét felállásban fejtörést okoz.
Taktikailag rendkívül rugalmas a dán válogatott, amely Hjulmand irányítása alatt sokat fejlődött – mérkőzés közben bármikor képes szerkezetet váltani, ami a legjobb csapatok erénye. Christian Eriksen gyakorlatilag szabadon mozog a pályán, a letámadást okosan alkalmazzák az északiak, de mindennek alapja a fegyelmezett és zárt védekezés. Az alábbi kezdőcsapatra számíthatunk:
Kasper Schmeichel (Nice) – Daniel Wass (Bröndby), Simon Kjaer (Milan), Andreas Christensen (Barcelona), Joakim Maehle (Atalanta) – Pierre-Emile Höjbjerg (Tottenham), Thomas Delaney (Sevilla), Christian Eriksen (Manchester United) – Andreas Skov Olsen (FC Bruges), Kasper Dolberg (Sevilla), Mikkel Damsgaard (Brentford).
Az afrikai szaksajtó szerint az utóbbi világbajnokságok egyik leggyengébb afrikai résztvevője lehet Tunézia. Ezt némiképp alátámasztja kvalifikációs sorozatuk. A négycsapatos csoportot megnyerték, a rájátszásban szerencséjük volt a sorsolásnál, a leggyengébb ellenfélnek számító Malit kellett legyőzniük oda-vissza vágós párharcban a katari repjegyért. Idegenben egy elképesztő öngóllal nyertek 1–0-ra, majd hazai pályán kibekkelték a gól nélküli döntetlent – nem meglepő, ha keveseket győzött meg ez a teljesítmény.
Idén januárban váltottak edzőt, Jalel Kadri vette át a válogatott irányítását, ám minden maradt a régiben – már ami a játékot illeti. Támadó felfogású 4–3–3-as formációban lépnek pályára a tunéziaiak, erősebb ellenfelek ellen 4–5–1-re alakul a szerkezet. Egyértelműen a védekezés a válogatott legerősebb pontja, fegyelmezettségének és szervezettségének köszönheti a 12 milliós ország, hogy felveszi a kesztyűt a nagyokkal.
A nemzetközi sajtó is kiemel egy játékost, akire érdemes figyelni a világbajnokságon: Aissa Laidouni. A Ferencváros középpályása – aki Algéria és Franciaország helyett választotta a tunéziai válogatottat – lehet Tunézia egyik kulcsembere, és ismét felhívhatja magára az európai klubok figyelmét. Egy világbajnokság tökéletes alkalom erre. A The Guardian szakírói szerint meglepő lenne, ha a következő idényt is a magyar bajnoknál töltené.
Tunézia várhatóan az alábbi tizeneggyel lép pályára:
Aymen Dahmen (CS Sfaxien) – Mohamed Drager (Luzern), Montassar Talbi (Lorient), Dylan Bronn (Salernitana), Ali Abdi (Caen) – Aissa Laidouni (FTC), Ellyes Skhiri (1. FC Köln), Ghaylen Chaaleli (Esperance) – Anis Ben Slimane (Bröndby), Youssef Msakni (al-Arabi), Wahbi Khazri (Montpellier).
G csoport: A világelső továbbjutása nem kérdés, a társaké annál inkább
F csoport: Katar lehet a belga aranygeneráció utolsó dobása
E csoport: Az újabb német megaláztatás vagy a revans órája közeleg Katarban?
(Borítókép: Katarban a csoportkörben találkozik Dánia és Franciaország. Fotó: Jean Catuffe / Getty Images Hungary)