Index Vakbarát Hírportál

Ötvenhat év után kiderült, kik bérelték fel a Rimet-kupa tolvaját

2022. november 18., péntek 18:53

1966. március 20-án a londoni Westminster Central Hall kiállítóterméből ellopták a Jules Rimet-kupát, a labdarúgó-világbajnokság győztesének járó trófeát. A nyomozás felemás eredményt hozott, végül a tolvajt, Edward Betchley-t elfogták és két év börtönre ítélték, a megbízók és értelmi szerzők személye azonban – úgy tűnt – örökre homályban maradt. Egészen mostanáig, sőt az is kiderült, hogy az akkori brit miniszterelnök, Harold Wilson alkut kötött a bűnözőkkel a trófea visszaszerzése érdekében. A leleplezés a The Sun című bulvárlap oknyomozó újságíróinak érdeme.

Vasárnap a Katar–Ecuador-mérkőzéssel megkezdődik a 22. labdarúgó-világbajnokság, A 18 karátos aranyból készült, 6,1 kg tömegű FIFA World Cup Trophy már a helyszínen van, egyelőre még a címvédő Franciaországé, ki tudja, meddig. A húszmillió dollár értékűre becsült szobrot 1974 óta kapja meg a mindenkori világbajnok. Mint köztudott, ez már a második trófea. Az elsőt, a Jules Rimet-kupát Brazília 1970-ben végleg elnyerte, de hogy jelenleg hol van az ereklye, sőt egyáltalán megvan-e, nem olvasztották-e be, azt senki sem tudja. 

Rosszul őrizték a bélyegkereskedők

A nyolcadik labdarúgó-világbajnokságot Anglia rendezte 1966-ban. A FIFA korábbi francia elnökéről, Jules Rimet-ről elnevezett trófea – egy 14 hüvelyk magas, aranylemezekkel borított ezüst Niké-szobor, amelynek eredeti neve a győzelem istennője után Victory volt – január 5-én érkezett meg Londonba, hogy másnap a tévénézők is láthassák a vb csoportbeosztásának sorsolásán. 

A Rimet-kupát a címvédő Brazília labdarúgó-szövetségének két tisztségviselője adta át Sir Stanley Rousnak, a FIFA angol elnökének, aki a következő szavak kíséretében vette át a háromezer font értékűre becsült, de harmincezer fontra biztosított szobrot:

Majd júliusban kiderül, hogy csak átmenetileg hagyták itt a brazilok, vagy végleg.

Mindenesetre az FA, az Angol Labdarúgó-szövetség a trófeát a világbajnokság kezdetéig bérbe adta egy bélyegkereskedő cégnek, amely március 19-én kiállította a londoni Westminster Central Hall nevű rendezvényközpontban, amely elsődlegesen metodista imaházként funkcionált. A szoborra két egyenruhás és két civil ruhás rendőr vigyázott.

Másnap, vasárnap azonban – amikor a kiállítóterem zárva volt –, nem sokkal dél után felfedezték, hogy a trófeát őrző vitrin hátulját feltörték, és a Rimet-Kupa eltűnt.

Harold Wilson közbelép

Tizenegy nap múlva rendezték Nagy-Britanniában az általános választásokat, Harold Wilson, a munkáspárti miniszterelnök – aki úgy gondolta, egy sikeres világbajnokság nemcsak a választási győzelmet hozná meg önmaga és pártja számára, hanem megerősítené a gyengélkedő fizetőeszközt, a font sterlinget is – behívatta a Downing Street 10.-be, a miniszterelnöki irodába Roy Jenkins belügyminisztert, akit utasított, hogy mindenáron szerezze vissza a kupát. Jenkins a londoni rendőrfőnökön, Sir Joseph Simpsonon keresztül a három évvel korábbi nagy vonatrablás elkövetőinek letartóztatóját, Tommy Butler detektívet bízta meg a nyomozás vezetésével.

Egy nappal a rablást követően Joe Mears, az FA elnöke telefonhívást kapott egy ismeretlentől, aki csak annyit mondott, hogy hamarosan kap egy csomagot, amely „bizonyosan érdekelni fogja”. Két nappal később meg is érkezett a csomag, amely a Rimet-kupa fedelét tartalmazta egy géppel írott levél kíséretében, amelyben az elkövető 15 000 fontot (mai értéken a hússzorosát, háromszázezer fontot) követelt cserébe az ezüstszoborért, először egy- és ötfontos bankjegyekben, majd a második telefonhívásnál korrigált, öt- és tízfontos használt bankókat kért. 

Mears persze azonnal felhívta a rendőrséget, és beszámolt a telefonhívásról. Jack Buggy felügyelő attól kezdve folyamatosan Mears mellett volt, és amikor még kétszer jelentkezett az ismeretlen telefonáló, ő beszélt vele, Mears segítőjének kiadva magát. Közben a technikusok kiderítették, hogy a telefonhívások egy nyilvános fülkéből érkeztek, Betchley lakásának közeléből. 

Hamis bankók a kézitáskában

Másnap Buggy detektív, aki Mears asszisztensének adta ki magát, találkozott Betchley-vel a Battersea Parkban, és megmutatta neki a kézitáskát, benne a 15 000 fonttal.

Ami azonban hamis pénz volt, nem ért többet, mint a papír, amire nyomtatták.

Aztán beszálltak Buggy gépkocsijába, de amikor Betchley újból megszámolta a pénzt, rájött, hogy csak ócska papír, és kiugrott az autóból. Buggy utánavetette magát, és elfogta. A házkutatás azonban semmit sem talált Betchley otthonában, a 47 éves egykori katona azt mondta, egy általa ismeretlen, Lengyel gúnynevű pasas bérelte fel ötszáz fontért, hogy lopja el a Rimet-kupát. A trófea most a Lengyelnél (The Pole) van. 

A rendőrség az archívumát feltúrva kiderítette, hogy a Lengyel nem más, mint az alvilágban jól ismert, varsói születésű Bernard Makowski, akinek bűntársa is volt bizonyos Gerald Sattin gyémántkereskedő személyében. (Minta csak a Blöff című filmet nézné az ember…) Csakhogy Makowski és Sattin neve sohasem jelent meg az újságok hasábjain, leginkább azért, mert sohasem tartoztatták le őket, jóllehet kiderült, hogy ők voltak Betchley megbízói.

A The Sun oknyomozó újságírói azonban kiderítették, hogy a legmagasabb helyről sugalmazva alkut kötöttek Makowskiékkal a Rimet-kupa visszaszerzésének érdekében, és futni hagyták a két bűnözőt, sőt Betchley-t is mindössze két év börtönre ítélték, nem is a lopásért – amit nem tudtak rábizonyítani –, hanem csak zsarolásért. 

Mesél a veterán detektív

Betchley már 1969-ben meghalt, Makowski és Sattin sincs az élők sorában, viszont John O’Connor, a Scotland Yard Repülőosztagának (Flying Squad) egykori parancsnoka 56 év elteltével beszélt a The Sunnak a Rimet-kupa előkerítése során kötött alkuról.

Michael Halls, Harold Wilson miniszterelnök személyi titkára intézte az ügyet – árulta el a veterán zsaru. Wilsonnak létfontosságú volt, hogy előkerüljön a szobor, egyfelől a közelgő választások, másfelől a világbajnokság, harmadrészt a font sterling megerősítése miatt. Nyilvánvaló, hogy alkut kötöttek Betchley-vel és a két felbujtóval, és az is biztos, hogy Wilson engedélyével.

Mármost két nappal azután, hogy Betchley-t letartóztatták, a tolvaj ötezer font óvadék ellenében már szabadlábon volt, és újabb egy nap múlva Pickles (Uborka), a négyéves fekete-fehér foltos border collie csodálatos módon megtalálta a kupát Dél-Londonban egy parkoló autó első kerekénél újságpapírba csomagolva. Teljesen véletlenül...

A kutya gazdája, David Corbett dokkmunkás hatezer font megtalálói jutalomban részesült, ami akkoriban akkora pénz volt, hogy vett belőle egy házat. Picklest kitüntették, még filmszerepre is felkérték, de 1967-ben szomorú véget ért ötéves korában.

Egy macskát kergetett az utcán, amikor a póráza beleakadt egy fa ágába, és mivel fojtónyakörv volt szerencsétlen kutyán, megfulladt. 

Makowskinak és Sattinnak semmi bántódása nem esett, futni hagyták őket, és később természetes halált haltak, magukkal vitték titkukat a sírba. Ami egészen mostanáig maradt titok.

Ami a Rimet-kupát illeti, 1966-ban Londonban maradt, hiszen Anglia megnyerte a világbajnokságot, Wilson és a Munkáspárt pedig a parlamenti választásokat. Nem kicsit, nagyon.

A földcsuszamlásszerű diadal nem kis mértékben a Rimet-Kupa megtalálásának volt tulajdonítható, Pickles kutya meseszerű bravúrjából Harold Wilson remek érzékkel politikai tőkét kovácsolt.

Aztán négy évvel később Brazília lett a világbajnok, és mivel ez harmadszor sikerült Pelééknek, végleg az övék maradt a szobor. Nem sokáig. 1983-ban újból ellopták, ezúttal a Brazil Labdarúgó-szövetség Rio de Janeiró-i székházából, és most már sohasem került meg. A FIFA George Bird londoni ezüstművessel elkészíttette a kupa replikáját, amit azóta a manchesteri Nemzeti Futballmúzeumban őriznek. 

(Borítókép: A Rimet-kupa mása 2015-ben. Fotó: Mary Turner / Getty Images for Halcyon Gallery)

Rovatok