Számos összetevője van a katari labdarúgó-világbajnokság eddigi egyik legnagyobb meglepetésének, a japánok 2–1-es győzelmének a végső esélyesek között emlegetett Németország felett. Tévúton jár, aki a túlzásba vitt politikai megnyilvánulásokkal, a meccs előtti szájtakarással magyarázza a németek számára negatív szenzációt, sokkal inkább edzői melléfogásokról és a németekre amúgy sohasem jellemző nagyképűségről van szó.
Vírusként terjed az interneten egy jelenet a mérkőzésről, amely a Japán–Németország-találkozó 64. percében történt, amikor még magabiztosan vezettek a németek, sőt egyik helyzetet dolgozták ki – és puskázták el – a másik után.
Antonio Rüdiger, a Real Madrid védője komikus bakugrások közepette kísérte ki a labdát az alapvonalon túlra az azt megjátszani próbáló Takuma Aszano, a VfL Bochum csatára elől. A német játékos különös mozdulatait akár úgy is lehet interpretálni, hogy megalázta az ellenfelét. Nézzük:
Valóban, futballpályán szokatlan mozdulatsor, mi több, utána, amikor visszafelé kocog Rüdiger, még mosolyog is, mintha kinevetné hoppon maradt ellenfelét. Mindez akkor történt, amikor még 1–0-ra vezettek a németek, és a játék képe alapján zsebükben érezhették a három pontot.
Csakhogy az 1–0-s vezetés nem garancia a győzelemre, az embernek simán bevillanhat az ökölvívás axiómája, miszerint a bokszoló egyetlen ütésre van a KO-tól. Mindaddig, amíg le nem kongatták a meccset.
És ahogy ez már lenni szokott, a fagyi visszanyalt. Előbb a 75. percben Doan Ricu, a Freiburg játékosa, Sallai Roland klubtársa egyenlített, majd a 83. percben éppen a korábban Rüdiger által kifigurázott bochumi Takuma Aszano bevitte a kegyelemdöfést. Két németül beszélő és értő Bundesliga-játékos. A világranglista 24. helyén álló Japán legyőzte a 11. Németországot, a négyszeres világbajnokot.
Ekkor már nem ártott felidézni a fenti Twitter-üzenet gazdájának kommentárját:
A futballban, ahogy az életben is, ha nem tisztelsz másokat, ők sem tisztelnek téged!
Nem csoda, hogy Dietmar Hamann, a korábbi 59-szeres német válogatott klasszis, a Bayern München és főleg a Liverpool legendája, a 2005-ös BL-diadal egyik hőse is megnyilvánult az eset láttán:
Az ellenfél lenézése sohasem volt benne a futball szellemiségében. A két játékos, Aszano és Rüdiger közül csak az egyik nevetett a mérkőzés után, és az nem Rüdiger volt.
De van itt még más is. A kommentárok Hansi Flick szövetségi kapitány szemére vetik meggondolatlan cseréit.
A 67. percben lekapta a pályáról a mezőny addigi legjobbját, Ilkay Gündogant és a másik kulcsembert, Thomas Müllert, nyilván azzal a szándékkal, hogy a biztos(nak tűnő) győzelem birtokában pihentesse őket a vasárnapi, Spanyolország elleni mérkőzés előtt.
Mindez kísértetiesen emlékeztet Ottmar Hitzfeld 23 évvel ezelőtti melléfogására, amikor a Manchester United – Bayern München Bajnokok Ligája-döntő 80. percében előbb csapata addigi vezéregyéniségét, Lothar Matthäust hozta le, majd a 87. percben az addigi egyetlen gól szerzőjét, Mario Baslert. Ami utána következett, arra mindnyájan jól emlékszünk: előbb a 91. percben Sheringham kiegyenlített, majd két perccel később Solskjaer berúgta a United győztes gólját.
A történelem olykor ismétli önmagát.
LABDARÚGÓ-VILÁGBAJNOKSÁG
E CSOPORT, 1. FORDULÓ
Németország–Japán 1–2 (Gündogan 33. – 11-esből, ill. Ricu 75., Takuma 84.)
Ne maradjon le semmiről, böngéssze az Index világbajnoki mellékletét! Ide kattintva elérheti összes cikkünket, a menetrendet, a csoportállásokat, a kereteket, a helyszíneket és még sok minden mást.
(Borítókép: A német Antonio Rüdiger [b] a Németország–Japán-mérkőzésen az ar-rajjáni Halifa Stadionban 2022. november 23-án. Fotó: Pawel Andrachiewicz / PressFocus / MB Media / Getty Images)