Újkori történelme során tizenegyedik nekifutásra sem sikerült hallhatatlanná válnia a Paris Saint-Germainnek, amely ebben az idényben sem gyűjti már be a tulajdonosok által (is) legjobban áhított Bajnokok Ligája-trófeát. De mi hiányzik a gépezetből? Mert pénz biztosan nem, és a szakmai istálló is tele paripákkal.
A legendás Puskás Ferenc eszmei hagyatékának talán legnagyobb örökbecsűje volt az a sportági alapigazság, miszerint „kis pénz kis futball, nagy pénz nagy futball”. A labdarúgásban azért találni nyilván ellenpéldákat, utóbbira a legékesebb mind közül a Paris Saint-Germain, annak újkori története. A katari tulajdonosi háttérrel 2011 nyarán új dimenziók nyíltak, és a klubot újraértelmezve látható időn belül a tradicionális nagyok közé kívántak emelkedni. Ez a francia közegben összejött, egyelőre azonban csak saját hazájukban próféták. Amivel rögvest egy másik örök igazsággal állnak ellentmondásban.
A PSG tíz bajnoki címéből nyolcat gyűjtött be az új érában: a hőskor (1986, 1994) után 2013-ban kezdték meg a nagyipari termelést a Ligue 1-ben, és csupán két évet (2017, 2021) hagytak másnak, de az ezüstérem akkor is a párizsiak nyakába került. A kupagyőzelmeket illetően azért jobban álltak, ott nyolc/hat a mutató a régi és az újkori időszámításukban, bár utóbbi azért jócskán szűkebb időtartam alatt jött össze: előbbihez 1982 és 2010, utóbbihoz 2015 és 2021 között jutottak.
Nemzetközi kupasikereik viszont kizárólag a régmúltat idézik: 1996-ban a még létező Kupagyőztesek Európa Kupájában (KEK) értek csúcsra, míg a legutóbbi trófeájukat az Intertotó-kupában gyűjtötték be (2001), amire viszont a párizsiak közül is csupán a legfanatikusabbak emlékezhetnek, és említik büszkén, amikor összevetésben kell helytállniuk más nagy európai csapattal.
A katari tulajdonos érkezése előtt a PSG olykor megmutatta magát a nemzetközi mezőnyben itt-ott, az újkor küszöbén kétszer az Európa-ligába kvalifikálták magukat: 2011 tavaszán szoros küzdelemben maradtak alul a Benficával szemben a nyolcaddöntőben (3–2-es összesítés a portugáloknak), a következő kiírásban meg az őszi csoportkörben ragadtak, az Athletic Bilbao és a Red Bull Salzburg mögött. Utóbbi már a formálódó későbbi sztárgárda volt. A PSG a szezon végén szintet ugrott, amit azóta is megtartott: egyetlenegyszer sem hiányzott a BL-főtábláról, és az alanyi jogon járó csoportkörös szereplést mindannyiszor képes volt sikerrel letudni.
Az első négy évadban a negyeddöntő, majd háromszor a nyolcaddöntő jelentette az évek során egyre veretesebb kerettel kiálló párizsiak számára a végállomást. Utána két éven át úgy tűnt, megfizették a tanulópénzt, közel az áttörés, de nem előre léptek egyet, hanem vissza kettőt. Mindezt olyan kerettel, amely már az abszolút favoritok között szerepel.
Gazdasági elemzők, a Deloitte, illetve a Forbes adatai szerint jelenleg a labdarúgóklubok között az ötödik legnagyobb bevétellel rendelkezik a PSG (éves szinten 654 millió euró), miközben a világ hetedik legértékesebb csapata (3,2 milliárd dollár). Idővel a klubnál aztán nemcsak húzónevekben, sztárokban gondolkodtak, hanem csapatban is, ami alapjaiban írta át a mindenkori esélyeiket. Jelenleg ott tartanak, hogy minden poszton klasszisokat vonultatnak fel, a támadósorban két és fél világklasszist. A fél a brazil Neymar lenne, aki valahogy képtelen felnőni a korábban vele szemben támasztott óriási elvárásokhoz, illetve argentin és francia csatártársához, Lionel Messihez és Kylian Mbappéhoz, akik azért hozzák ezt a szintet.
2012–2013, negyeddöntő: emlékezetes párharcban a Barcelona két döntetlen után, 3–3-as összesítéssel, idegenben szerzett több góllal búcsúztatta a párizsiakat, majd a következő körben a katalánok 0–7-tel adták meg magukat a későbbi győztes Bayern Münchennek.
2013–2014, negyeddöntő: hasonlóan feledhetetlen összecsapás a Chelsea-vel, ahol 3–3 után szintén az idegenben lőtt több gól döntött, nem a franciák javára.
2014–2015, negyeddöntő: a PSG számára bántóan sima búcsú, a Barcelonával szemben otthon 3–1-re, a visszavágón idegenben 2–0-ra maradtak alul. De legalább ismét elmondhatták, hogy a sorozat végén trófeához jutó együttestől kaptak ki.
2015–2016, negyeddöntő: megint egy izgalmas párharc, ezúttal a Manchester Cityvel, a hazai 2–2 után az angliai 1–0-s vereségük döntött.
2016–2017, nyolcaddöntő: alighanem az egyik legfájóbb párizsi kiesés, a hazai 4–0-s győzelem után a visszavágón 6–1-re kikaptak az egy körrel később rögtön búcsúzó Barcelonától.
2017–2018, nyolcaddöntő: ismét a későbbi győztes állta útját a PSG-nek, a Real Madrid kettős győzelemmel (3–1 otthon, 2–1 idegenben) jutott tovább.
2018–2019, nyolcaddöntő: ezúttal a küzdelmes bukás ismétlődött meg, összesítésben 3–3, mert hiába nyertek kezdésnek Manchesterben 2–0-ra, a ManUnited 3–1-re hozta a párizsi visszavágót, és az idegenben szerzett több gól az angoloknak kedvezett, hogy aztán a következő körben ők is megköszönjék a részvétel lehetőségét.
2019–2020, döntő: a koronavírussal terhelt tavasz és nyár jól sikerült a PSG-nek, amely a kieséses szakaszban párharcot nyert a Dortmunddal szemben – 3–2-es összesítés –, az egymeccses végjátékban aztán az Atalantát és az RB Leipziget is legyőzte, mielőtt a döntőben 1–0-ra alulmaradt volna a Bayern Münchennel szemben. Érdekesség, hogy a gólt a bajorok egyik francia légiósa, Kingsley Coman szerezte, aki 2004 és 2014 között a PSG játékosa volt. A szélső a mostani nyolcaddöntős párharcban is kitett magáért, mindkét mérkőzésen kezdő volt, végig aktívnak és agilisnak bizonyult, az első felvonáson, Párizsban pedig megint az ő góljával lett 1–0 a Bayernnek.
2020–2021, elődöntő: a PSG végre sínen érezhette magát, a Barcelonán 5–2-es összesítéssel kerekedett felül, a Bayern München elleni negyeddöntőben 3–3-as összesítésben végre a párizsiaknak kedvezett az idegenben szerzett több gól, a négy között viszont oda-vissza kikaptak a Manchester Citytől.
2021–2022, nyolcaddöntő: a trófeát újfent begyűjtő Real Madrid a PSG ellen kezdte meg szerencsével is bőven gazdagított tavaszi menetelését, a párizsiaknak a hazai 1–0-s előny kevésnek bizonyult a 3–1-re elbukott visszavágón. Utóbbin hiába vezettek a 61. percig, ismét egy francia légiós, Karim Benzema törte össze az álmaikat, a csatár bő tizenöt perc alatt szerzett mesterhármasával fordított a spanyol rivális.
2022–2023, nyolcaddöntő: a legutóbbi, legélénkebb emlék, a hazai 1–0-s vereség a Bayernnel szemben nem sok jót ígért számukra a müncheni fellépés előtt, hogy aztán a visszavágót is elbukják – 2–0-ra –, és lőtt gól nélkül adják meg magukat.
A szerdai kiesést követően természetesen azonnal felmerült a vezetőedző Christophe Galtier párizsi folytatása, pontosabban távozása, aligha véletlenül. Neves elődjeivel sem sikerült belépnie a klubnak a halhatatlanok közé, bár Carlo Ancelotti, Laurent Blanc, Unai Emery és Mauricio Pochettino legalább nem szezon közben távozott. Ellentétben Thomas Tuchellel, aki aztán Lőw Zsolt másodedző társaságában „felfelé bukott”, és új csapatával, a Chelsea-vel BL-trófeával zárt még abban a szezonban (2020–2021-ben), amelynek közepén menesztették a francia fővárosból. Ezzel aztán dupla céltáblává tette az akkor csupán elődöntős PSG-t…
Mbappé esetében visszatérő téma, hogy klubcsapatával csak nem akar révbe érni a BL-ben, és a katari világbajnoki címről lemaradt szupersztár vajon meddig fogadja el ezt, illetve mikor vált a végső győzelem nagyobb reményében. És enged-e például az elmúlt években neki rendre erőteljesen udvaroló Real Madrid hívásának. A támadó a müncheni búcsú után sem kerülhette meg az újságírók szokásos kérdését ebben a témában. Az „ideje megfontolni, hogy elhagyja Párizst?” kérdésre Mbappé diplomatikusan válaszolt: „nem, nem, nyugodt vagyok, ebben a szezonban csak az számít nekem, hogy megnyerjük a bajnokságot, aztán majd meglátjuk, mit hoz a jövő.”
Zombori Zalán aktív pályafutása alatt futballozott többek között az Újpest, a Ferencváros és a Budapest Honvéd csapatában is, a korábbi válogatott labdarúgó a karrierje elején egy évig a Montpellier együttesében pallérozódott. Ezenfelül is bőven van azonban rálátása a francia bajnokságra, évekig televíziós szakértőként segítette a néhai Digi Sport Ligue 1 közvetítéseit. Zomborit nem lepte meg a Paris Saint-Germain nyolcaddöntős búcsúja, hiszen a bajor rivális már a sorsolás pillanatában is esélyesebbnek tűnt, annak ellenére, hogy akkor épp nem volt kirobbanó formában.
„Azóta viszont kiegyenesedett, magabiztosan várhatta a párharcot, és összességében megérdemelten jutott tovább. Párizsi oldalról és a francia futball szurkolójaként persze bíztam abban, hogy a PSG meglepetést okozhat, de csapatszinten egyértelműen Christophe Galtier alakulata fölé nőtt a bajor gárda, így felesleges lenne a sérülések vagy bármi más mögé bújni, ki kell jelenteni, a Bayern egyszerűen most jobb csapat, mint a Paris Saint-Germain.”
Zombori emlékeztetett: Lőw Zsolttal és Thomas Tuchellel a kispadon a PSG egyszer már a végső győzelem kapujában volt, ezenkívül viszont az utóbbi tíz évben csak egyszer jutott elődöntőbe. Ahol simán, oda-vissza kikapott a Manchester Citytől. De vajon soha nem ér majd révbe a párizsi klub?
„Ha ebből indulunk ki, akkor tényleg úgy tűnik, hogy valamin mindig elcsúszik a klub, azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a Bajnokok Ligája-trófeára előzetesen minimum négy-öt csapat joggal pályázik. Ebben persze benne van a Paris Saint-Germain is, a rutin és a tapasztalat azonban nem mellette szól,
így első körben a végső győzelem helyett talán érdemes lenne a legjobb négy közé jutást kitűzni.”
Nagyon úgy tűnik, hiába az álomtrió: ami a Ligue 1-ben elég a Messi, Mbappé, Neymar hármastól, az a BL-ben kevés. Zombori kiemelte, hogy a támadósor valóban „elég” jól hangzik, de ha megnézzük a mai nemzetközi labdarúgást, topjátékosokból sehol nincs hiány. Hozzátette: ráadásul, ha csak ez a csapatrész kiemelkedő, az nemzetközi szinten édeskevés..
„Bixente Lizarazu fogalmazott a PSG kiesését követően a L’Équipe hasábjain úgy, hogy a gárda sokkal inkább hasonlít egy rockegyüttesre, mint egy focicsapatra, ezzel a véleménnyel pedig maximálisan egyetértek.
A frontemberektől várja ugyanis mindenki, hogy elvigyék a show-t, ha viszont a háttérben nincs meg hozzá a megfelelő munka, akkor ez esélytelen. Valami hasonló gondolatok vannak bennem is, mert az említett trió tényleg világklasszis szintet képvisel, a középpályáról és a védelemről ez közel sem mondható el.”
Zombori osztja a többség és a szakértők véleményét: a PSG támadóhármasából Mbappé a leginkább pótolhatatlan, a csapatot egyértelműen köré kell építeni.
„Messi klubszinten már nem tudja azt a teljesítményt nyújtani, amit adott esetben az argentin válogatottban láttunk tőle Katarban, Neymar pedig hiába az egyik legjobb futballista a világon, a labdarúgás melletti élete, valamint a sérülékenysége állandó fejtörést okoz az aktuális edzőjének.”
Az edzők közül többek között Carlo Anclotti, Laurent Blanc, Unai Emery, Thomas Tuchel, valamint Mauricio Pochettino bicskája is beletört a hőn áhított győzelembe, Tuchel visszatérése azonban bőven adna beszédtémát a sportágban.
„Olyan edzőre van szükség, aki mögé gondolkodás nélkül beáll az öltöző, nyitott a változásra, és képes kihozni ezekből a srácokból a maximumot. Zinédine Zidane-t éppenséggel tökéletes opciónak tartanám a kispadra, ez azonban a jövő zenéje.”
Zombori az 1993–1994-es idényben volt a Montpellier futballistája, és akkor a katari pénznek, a világsztárok tucatjainak ugyan még se híre, se hamva nem volt, bajnok lett az együttes. A magyar szakértő játékosként személyes élményeket annak ellenére őriz a párizsiakról, hogy az élvonalbeli gárdában nem volt lehetősége bemutatkozni.
„Ettől függetlenül testközelből élhettem át a Ginola és Weah fémjelezte csapat aranyérmét. Az a PSG egyébként a szurkolók emlékében is szebb képet alkot a mostaninál, szerintem valami hasonló a helyzet a Fradival is...”
(Borítókép: Lionel Messi 2023. március 8-án. Fotó: Harry Langer / DeFodi Images / Getty Images)