Index Vakbarát Hírportál

A futball csak majdnem tért haza, az aranygólok és a spanyol armada csodakorszaka

2024. május 17., péntek 15:49

Hiába énekelték meg, a futball végül nem tért haza, a németek és a franciák aranygóllal értek a csúcsra, a spanyol armada a csodakorszakát élte, a portugál aranygeneráció fájdalmas véget ért, közben egy elképesztő görög sokkal. Európa-bajnoki felvezetősorozatunkban ezúttal a 16 csapatos kontinensviadalokra térünk ki.

Sorozatunk első két részében a négy- (1960–1976) és a nyolccsapatos (1980–1992) döntőket vizsgáltuk meg, most pedig a következő létszámduplázás eseményeire fókuszálunk. Az 1996 és 2012 közötti korszakban egyaránt négy darab négyes csoport volt, ahonnan az első két helyezett jutott a negyeddöntővel kezdődő egyenes kieséses szakaszba.

A futball nem tért haza (1996)

A nyolc városban rendezett angliai viadal értelemszerűen számos új rekordot hozott, itt volt az addigi legtöbb meccs (31), gól (64) és néző (1 275 857), ez utóbbit 2012-ig nem is sikerült túlszárnyalni.

Ekkor csatlakozott a mezőnyhöz először Bulgária, Horvátország, Svájc és Törökország, de ezen a néven Csehország és Oroszország is elsőbálozónak számított.

Fontos változást jelentett a nemzeti ligákban is már rendre bevezetett hárompontos szisztéma behozatala, ez volt az első Európa-bajnokság, amelyen egy győzelemért nem két pontot kapott a győztes – támogatva ezzel a támadójátékot, és hogy ne elégedjenek meg a felek a döntetlenért járó egy-egy ponttal.

Az angolok óriási várakozással tekintettek a hazai viadal elé, hiszen 1990-ben Gary Lineker vezérletével vb-elődöntőig meneteltek, és épp 30 éves fordulójához közeledett az ugyancsak hazai rendezésű 1966-os világbajnokság, amelyen máig egyetlen aranyérmét szerezte az együttest. A Három Oroszlán, avagy a Futball hazatér című alkotás ezt a három évtizedes folytonos reménykedést – és újra fájdalmas elbukást – elevenítette fel a bizakodás vegyítésével, s vált egyben az esemény himnuszává.

A futball hazatér

A futball azonban nem tért haza, és tette mindezt olyan fájdalmasan, ahogyan egy angol azt csak legrosszabb rémálmaiban képzelhette el.

Alan Shearerék Svájc ellen a végén veszítettek pontokat (1–1), de a csoportkört Skócia (2–0) és Hollandia (4–1) sima legyőzése után az élen zárták, a spanyolok elleni negyeddöntőt pedig hibátlan büntetőzéssel (0–0, 4–2) abszolválták.

A németek elleni elődöntőben a londoni Wembley-ben Puhl Sándor játékvezetése mellett már a 3. percben talpra ugorhatott a 75 862 néző zöme, a torna mesterlövésze ugyanis megszerezte ötödik találatát is. Az első negyedóra után viszont jött Shearer góljára Stefan Kuntz válasza, és az öldöklő 120 perc után a büntetőpárbaj.

Az angolok részéről hiába volt jó az első öt lövés, a mostani szövetségi kapitány, Gareth Southgate a hatodik körben hibázott, Andreas Möller rúgása így finálét ért – a „háromoroszlánosoknak” pedig maradt a bánat.

A csoportkörben a cseheket (2–0) és az oroszokat (3–0) legyőző németek a záráson ikszeltek az így végül kieső olaszokkal (0–0), a horvátok (2–1) és az angolok (1–1, 6–5) kiejtése után pedig jöhetett a portugálokat Karel Poborsky remek találatával (1–0), a franciákat pedig ugyancsak tizenegyesekkel (0–0, 6–5) kiejtő csehek elleni visszavágó.

A fináléban egyórányi játékhoz érve Patrik Berger büntetőjével a csehek kerültek előnybe, de Oliver Bierhoff a 73. percben egyenlített, a hosszabbítást ötödik percében pedig az Európa-bajnokságok történetének első aranygólját is megszerezte:

Németország ezen a néven először, az NSZK-sikerekkel együtt harmadszor lett aranyérmes (2–1)!

A torna legjobb játékosának megválasztott Matthias Sammer az év végén az Aranylabdát is megkaparintotta.

A közös rendezések korszaka a portugál csodageneráció áttörését sem hozta el (2000 és 2004)

A 2000-es viadal volt az első, amelyet nem egy, hanem Hollandia és Belgium révén két ország rendezett meg, majd a 16-os érában 2008-ban (Ausztria és Svájc), valamint 2012-ben (Lengyelország és Ukrajna) is dupla házigazdával számolhattunk.

Az egyedüli kivételt ebben az időszakban a 2004-es eseménynek otthont adó Portugália jelentette, amely legalább akkora reményekkel tekintett az ezredfordulót megelőző és követő viadalra, mint előtte Anglia.

Az ok? A portugál csodageneráció!

A helyi U20-as válogatott a korosztályos világbajnokságokra 1977 és 1987 között csupán egyszer kvalifikált, és 1979-ben is csak a csoportkörből való továbbjutást ünnepelhette.

1989-ben viszont nem csupán kijutott, meg is nyerte úgy, hogy a már semmiről nem döntő, szaúdiak elleni 0–3-as csoportzárót leszámítva még csak gólt sem kapott! Csehszlovákia, Nigéria, Kolumbia és Brazília ellen is 1–0 lett a vége, a fináléban pedig Nigéria ellen másodjára már 2–0.

Az együttesből olyan későbbi sztárok kerültek ki, mint a Juventusszal és a Dortmunddal is BL-t nyerő Paulo Sousa vagy Joao Pinto (81 válogatott meccs/23 gól), esetleg a védelem oszlopa, Fernando Couto (110/8).

1991-ben ráadásul duplázni is tudtak a portugálok, a csoportban Írországot (2–0), Argentínát (3–0) és az egyesített csapattal induló Koreát (1–0), a negyeddöntőben ráadás után Mexikót (2–1), a négy között Ausztráliát (1–0), a fináléban pedig tizenegyesekkel Brazíliát (0–0, 4–2) felülmúlva.

Innen olyan legendás játékosok épültek be a későbbiek során, mint a leendő aranylabdás Luís Figo, a Milannal BL-győztes Rui Costa, vagy éppen a két védő Jorge Costa és Abel Xavier.

Hozzájuk csatlakozott az 1995-ös bronzérmes csapat gólvágója, Nuno Gomes, és a portugálokat az ezredforduló környékén rendre az esélyesek közé írhattuk fel.

A 2000-es viadal úgy festett, hogy pocsékul indul, hiszen Anglia a 18. percben már 2–0-ra vezetett, de Figóék egyórányi játékhoz érve fordítottak (3–2), Románia ellen Costinha 94. perces találata döntött (1–0), Németországot pedig az 1992-es U18-as Eb-n ezüstérmes Sérgio Conceicao végezte ki mesterhármasával (3–0). Érdekesség, hogy ebben a selejtezőben (lásd később) épp a csoportból az angolokat és a németeket megelőzve továbbjutó páros volt a magyar válogatott hatosában...

A negyeddöntőben Nuno Gomes duplázott a törökök ellen (2–0), és a világbajnoki címvédő franciák ellen is gyorsan betalált, de Thierry Henry góljával hosszabbítás jöhetett.

Ott szívfájdító végjátékban egy néhány eltiltást eredményező büntetőt kaptak a franciák, Zidane nem hibázott, az olaszok elleni fináléban pedig Sylvain Wiltord mentett a 94. percben ráadásra, hogy ott David Trezeguet a 103. percben a finálék második (egyben utolsó, mert később ezt a szabályt eltörölték) aranygólját jegyezze.

A portugálok számára rögvest jött a következő remek alkalom, hiszen 2004-ben rendezőként várhatták a viadalt, hogy a nyitómeccsen általános döbbenetre 2–1-re kikapjanak Görögországtól. A szépítő találatot a 93. percben a Manchester United új csodagyereke, egy bizonyos Cristiano Ronaldo szerezte.

Az oroszok ellen Maniche és Rui Costa góljával jött a javítás, de a görög–spanyol 1–1 miatt mindkét rivális pontelőnnyel várta a zárókört. A házigazda ennek megfelelően ment is a győzelemért, és Nuno Gomes góljával kiejtette Spanyolországot, amely pontszámban (mindkettőnek 4), egymás elleni eredményben (1–1) és összesített gólkülönbségben (mindkettőnek 0) úgy zárt, ahogy Görögország, de a több szerzett gól utóbbi mellett döntött. Ironikus...

A negyeddöntőben a talán legerősebb angol válogatott hiába vezetett 80 percen át Michael Owen góljával, Postiga ráadásra mentett, ott Rui Costa góljára Frank Lampard felelt, a büntetőpárbaj hetedik körében pedig hibáztak a „háromoroszlánosok” (2–2, 6–5). Az elődöntőben Hollandia sem jelentett akadályt Ronaldóéknak (2–1), jöhetett görögök elleni ismétlés, ezúttal már a döntőben!

Hogy aztán az ultradefenzív futballal Európát sokkoló (a negyeddöntőben Franciaországot, az elődöntőben Csehországot ugyancsak 1–0-ra legyőző) együttes Angelosz Hariszteasz találatával Lisszabonban 1–0-ra a házigazdát is legyőzze.

És ez a csapat csak azért jutott tovább a csoportból, mert több gól volt a meccsein, mint a spanyolokén!

A spanyol csodageneráció viszont már levetkőzte a lúzerséget (2008 és 2012)

Ami ebben az időszakban a portugáloknak nem (és az angoloknak azóta sem) jött össze, az a spanyoloknak igen!

Egy évvel ezelőtt már nagyobb anyagban ecseteltük, hogy bár klubszinten és utánpótlás-korosztályokban is csodálatos volt a spanyol futball öröksége, a nagyválogatott 44 éven át inkább a tréfák tárgyának számított, mivel sehogy sem tudta átlépni saját árnyékát. Egészen 2008-ig.

A 2004-es blamát (lásd feljebb) a következő viadalon ugyanis sikerült végleg eltörölni! Az oroszok elleni nyitányon David Villa triplája után Roman Pavljucsenko szépített ugyan, Cesc Fabregas góljával aztán mégis hárommal nyertek a spanyolok (4–1). A svédek ellen Fernando Torres gólját még kiegyenlítette Zlatan Ibrahimovic, de a 92. percben ismét villant Villa (2–1). A már fixen utolsó görögök elleni zárásnak igazából így semmi tétje nem maradt, de ezt is megnyerték a végjátékban Dani Güizáék (2–1).

A csoportból csak a franciák legyőzése miatt továbbjutó, regnáló világbajnok olaszok ellen megakadt a gépezet, gól nélküli 120 perc után tizenegyesekkel 4–2-re nyertek. Az oroszok ellen az elődöntő azonban sima volt Xaviék számára – Güiza és Silva növelte 3–0-ra a végeredményt –, a június 29-i fináléban a németek ellen is nullázott a Casillas – S. Ramos, Marchena, Puyol, Capdevila – Senna, Xavi – D. Silva, Fabregas, Iniesta – F. Torres felállású együttes. Fernando Torres találata azt jelentette, hogy 44 év után ismét nagy trófeát nyert a spanyol válogatott (1–0)!

És ha egy üzlet beindul... Luis Aragonés távozása után jött a Real Madriddal két BL-t is nyerő Vicente del Bosque, vele pedig egy 13-as győzelmi széria. Más kérdés, hogy a Konföderációs Kupa elődöntőjében elbukott a gárda.

A 2010-es világbajnokságot viszont megnyerte, így a korszak legsikeresebb csapataként várta a 2012-es seregszemlét. Ezen az olaszok ellen Kassai Viktor bíráskodása mellett 1–1-re végzett a Casillas – Arbeloa, Piqué, Ramos, Jordi Alba – Xavi, Busquets, Xabi Alonso – David Silva, Fabregas, Iniesta-féle, gyakorlatilag csatár nélkül felálló együttes, hogy aztán a fináléban 4–0-val üsse ki riválisát, no persze addig még volt egy s más. Például az írek ellen könnyed 4–0-s siker a csatárposztra visszakerülő Fernando Torres duplájával, majd Jesús Navas utolsó percekben szerzett győztes gólja a horvátok elleni csoportzáráson (1–0). A negyeddöntőben Xabi Alonso a 19. és a 91. percben is megvillant a franciák ellen (2–0), a portugálok ellen viszont 120 perc alatt sem esett gól, jöhetett hát az idegek harca. Cristiano Ronaldóra végül nem került sor, mivel előtte két honfitársa is hibázott, a spanyolok készülhettek az újabb döntőre (0–0, 4–2). Az olaszok ellen pedig újra kinyílt a gólcsap, David Silva és Jordi Alba a szünet előtt, Fernando Torres és Juan Mata a végjátékban volt eredményes (4–0).

A spanyol válogatott még a vb-nél is jobban zárta saját területét, 12–1-es gólkülönbséggel abszolválta a tornát, a kibővített álomkeretbe pedig közel egy teljes kezdő, 10 fő fért be az együttesből.

TÚLZÁS NÉLKÜL ÁLLÍTHATÓ, HOGY 2008 ÉS 2012 KÖZÖTT AZ EGÉSZ VILÁG A SPANYOLOK HÁTÁT NÉZTE, EGY CSAPAT SEM VOLT KÉPES MÉG ARRA, HOGY 3 EGYMÁST KÖVETŐ NAGY TORNÁT MEGNYERJEN.

Ez a rendszerváltás még nem hozta el a magyar visszatérést

A mieink számára a nyolcas után a 16-os mezőny sem hozott áttörést, az 1996-os esemény selejtezőjében Svájc (17 pont), Törökország (15) és Svédország (9) mögött a negyedikként zártunk (8), csupán Izlandot (5) megelőzve, majd Románia (24), Portugália (23) és Szlovákia (17) is előttünk (12) végzett az Azerbajdzsánnal (4) és Liechtensteinnel (4) kiegészült hatosban.

A 2004-es Eb előtt sokáig jól álltunk, de végül Svédország (17) mellett Lettország (16), sőt Lengyelország (13) is beelőzött minket (11), így csak San Marino (0) került mögénk.

A 2008-as kvalifikáció jelentette a mélypontot, Görögország (31), Törökország (23), Norvégia (23), Bosznia-Hercegovina (13) és egymás elleni eredménnyel Moldova (12) is előttünk (12) volt, csak a hatodik hely jött össze, ráadásul még Máltán (5) is kikaptunk.

A 2012-es kontinensviadal előtt már lényegesen jobb volt a helyzet, Hollandia (27) ellen nem volt esély, de a svédek (24) ellen egy győzelem már összejött, és az összességében szerzett 19 pont kifejezetten biztató volt.

A 2016-os tornára pedig Eb-rekordot jelentő 44 év várakozást követően már ismét kijutottak a mieink, de ez már a zárórész eseményeihez tartozik...

Európa-bajnoki felvezetősorozataink korábbi részei

Válogatottfigyelő

Remek hírek Marco Rossinak, szenzációs fordulat a legnagyobb szükségben (január)

Marco Rossi örülhet, kulcsembere ismét szárnyal a pályán, összeállhat a csodatengely (február)

A magyar válogatott védelmében vannak kérdőjelek, a támadók viszont remekelnek (március)

Szoboszlai Dominik és a Liverpool is a legfontosabb időszakra fáradt el (április)

Eb-történelem

(Borítókép:  Stewart Kendall / Sportsphoto / Allstar via Getty Images)

Rovatok