Június 15. Közeleg a nagy nap, amit vélhetően minden szurkoló már a decemberi sorsoláskor bekarikázott az idei naptárában: a magyar labdarúgó-válogatott Svájc ellen szombaton 15 órakor megkezdi reményeink szerint minél tovább tartó menetelését a németországi Európa-bajnokságon.
A mieink az első négy Európa-bajnokságból kétszer kijutottak az ekkor még csak négyes döntőre (1964-ben bronzéremmel, 1972-ben negyedikként zártunk), ezt követően viszont 44 évet és a 24-es létszámra bővítést kellett megvárni, hogy újra a kontinens elitjében viaskodhassunk.
Ez viszont elhozta a mieink felemelkedését, a 2016-os, valamint a koronavírus-járvány miatt 2020-ról 2021-re halasztott viadal után sorozatban harmadszor készülhet Eb-szereplésre a magyar válogatott.
A visszatérés parádésan sikerült. Csoportelsőként jutottunk tovább a végső győztes portugálokat, a negyeddöntőig menetelő Izlandot, valamint Ausztriát felsorakoztató csoportból – Belgium mondjuk a nyolcaddöntőben megállította a magyar csapatot –, és a részben hazai rendezésű eseményen is kitettek magukért Marco Rossi fiai, hiszen az aktuális világbajnok (Franciaország), az azt megelőző vb-aranyérmes (Németország) és az Európa-bajnok és Nemzetek Ligája-győztes (Portugália) került a mi négyesünkbe, ehhez képest a müncheni záráson a 84. percig továbbjutásra álltunk, amikor is jött Leon Goretzka egyenlítése...
A világbajnoki selejtezősorozat nem alakult fényesen, hiába szereztünk egyedüliként pontot a londoni Wembley-ben, és volt négy pont Lengyelországgal szemben, az albánoktól oda-vissza elszenvedett vereségek miatt végül Anglia (26 pont), Lengyelország (20) és Albánia (18) mögött „csak” a negyedik lett a magyar válogatott (17).
A vb így 1986 óta továbbra is álom, viszont a 2018-ban életre hívott új sorozatot alaposan kihasználja Rossi együttese.
A Nemzetek Ligáját az első kiírásban még a C divízióban kezdte a magyar csapat, amely második helyen zárva feljutott a B-be, majd a 2020–2021-es szezonban Oroszországot, Szerbiát és Törökországot megelőzve az elitbe került.
Túl azon, hogy ez a két teljesítmény kellett ahhoz, hogy a 2016-os és a 2020-as Eb-re pótselejtezőn keresztül kijuthassunk, legalább ennyire fontos volt, hogy a 2022–2023-as idényben a halálcsoportban Németországot és Angliát is megelőztük, és csak az olaszok fértek be elénk jobb hajrájukkal. A négyes döntő ezzel épp nem lett meg, viszont az Eb-selejtezőkön az első kalapba kerültünk, ez pedig fantasztikus esélyt teremtett.
Ezzel ugyanis automatikusan elkerültük a többi első kalapos gárdát (Hollandia, Horvátország, Spanyolország, Olaszország, Dánia, Portugália, Belgium, Svájc, Lengyelország) és a rendező Németországot. A sorsolásra sem panaszkodhattunk aztán, hiszen a második kalapba csúszott francia és angol csapat helyett Szerbia (19. a rangsorban), a harmadikból az ugyancsak a hátsó részlegben helyezkedő Montenegró (28.), a negyedikből Bulgária (40.), az ötödikből pedig Litvánia (47.) érkezett Magyarország (8.) neve mellé.
A mieink pedig esélyeshez méltó módon vették az akadályokat, Bulgária (3–0) sima elintézése után Montenegróból pontot hoztunk (0–0), Litvánia könnyed legyőzése (2–0) után pedig az élről vártuk az őszi folytatást. Azzal, hogy egymás után oda-vissza 2–1-re legyőztük Szerbiát, gyakorlatilag kijutottunk az Eb-re, bár ennek a bebetonozására a litvániai pocsék első félidőt követő feltámadás után (2–2) a bulgáriai meccsig kellett várni, annak is a 97. percéig (2–2). Az év végére rengeteg sérülés tépázta gárda mindkétszer megmutatta lelki erejét, és a záráson Montenegró ellen hátrányból 3–1-re nyerve veretlenül és csoportgyőztesként várhatta a sorsolást.
Valamint azt, hogy két pótselejtezős kvalifikációt követően 52 év után ismét alanyi jogon harcoltuk ki részvételünket az Eb-n.
Itt lehetett volna egy picit még jobb a helyzetünk, ha a csoport két utolsó helyén záró gárdája ellen idegenben is összejön a győzelem, de azért aligha kell panaszkodni azért, mert az Eb-selejtezők hatodik legjobb csapataként zártunk...
Ez ugyanakkor azt jelentette, hogy pont átcsúsztunk a második kalapba (mivel hogy a házigazda németek mellett az öt legjobb lett az elsőben), így a sorsoláson csak az volt fix, hogy a négy legrosszabb csoportgyőztest (Törökország, Románia, Dánia, Albánia) és a legjobb csoportmásodik Ausztriát nem kaphatjuk.
Végül a házigazda németek mellett az Eb-részvevő csapatok közül Spanyolország ellen három, Georgia/Grúzia ellen négy pontot szerző skótok (akik a norvégok ellen is négy pontot gyűjtve lettek másodikak), és a csoportelsőséget a végén elbukó, és egészen a negyedik kalapig zuhanó svájciak érkeztek a mieink csoportjába.
Ennél azért tudtunk volna elképzelni könnyebbet is, de akár járhattunk volna úgy is, mint az albánok, akik Spanyolország mellett Horvátországot és a negyedik kalapos Olaszországot is megkapták, valamint a harmadik kalapból még akár Hollandia is jöhetett volna, szóval nézzük úgy, hogy félig tele a pohár.
A Nemzetek Ligája négyes döntőjéről határozó olaszok elleni hazai csoportzárás (0–2) után Szalai Ádám visszavonult a válogatottból, Szoboszlai Dominik lett az új kapitány, vezérletével pedig rögvest remek szériába kezdett a nemzeti együttes.
Itt nem feltétlenül arra gondolunk, hogy Luxemburgban 2–2-re végzett a csapat, de ezzel a meccsel kezdve egymást követő 14 összecsapáson maradt veretlen, márpedig ilyen sorozatra az Aranycsapat óta nem volt képes a magyar válogatott.
Sőt, Marco Rossi együttese a tétmérkőzésen és a nagy nevű csapatok ellen nyújtotta a legjobb teljesítményét, mert a luxemburgi meccs után az észtek vagy éppen a koszovóiak elleni játék sem volt kiemelkedő. Viszont az említett Eb-selejtezős menetelés mellett Görögország és Törökország ellen is felülkerekedett a magyar csapat.
Talán annyira nem is meglepő, hogy egy újabb „barátságos” találkozón szakadt meg ez a széria, bár kétségtelenül fájdalmas módon, hiszen a támadásban nem túl erősnek tűnő írek Dublinban az egész meccsen két darab lövéssel találták el Gulácsi Péter és Dibusz Dénes kapuját, mindkétszer óriási hibát követően, hiszen előbb Willi Orbán nem ugrott fel egy beadásnál (ezt percekkel később gólpasszal javította), majd a 92. percben egy saját szöglet után veszítettünk úgy labdát, hogy ketten hozhatták a félpályától a kapusra a ziccert...
A játék itt sem volt kiemelkedő, de csak a nagy helyzeteket és a kaput eltaláló lövéseket (6) nézve is eddigre rég le kellett volna rendezni a győzelem kérdését.
Ugyanakkor ne legyünk álszentek, a selejtezősorozatban jó néhány alkalommal felénk hajlott Fortuna keze (a szerbek elleni két összecsapás vagy éppen a szófiai végjátékban), és inkább egy ilyen felkészülési találkozón jöjjön a balszerencse, mint egy Svájc vagy Skócia elleni Eb-csoportmeccsen, aminek óriási tétje lesz.
Továbbá az elmúlt hónapokban állandó témát jelentett, hogy meddig húzódik a széria, ez a fajta „nyomás” így már nincs a játékosok fejében, és talán jól is jött egy olyan pofon az Eb előtt, ami rávilágít azokra a kérdésekre, ami a tétmeccseken elfogadhatatlan lenne (lásd a 92. perc eseményeit).
Az Izrael elleni főpróbán sikerült is azért javítani az összképen, még ha kicsit meg is ijedhettünk egy pillanatnál...
A magyar válogatott legnagyobb erényei közé a szenzációs csapatszellem és az egymásért küzdés írható fel, és azok után, hogy stabil védekezésre, valamint kontrákra berendezkedve a legnagyobb csapatok dolgát (Németország ellen az NL-ben négy pont, az Eb-n döntetlen, Anglia ellen a vb-selejtezőkön egy pont, az NL-ben hat, Franciaország ellen Eb-döntetlen) is képesek voltunk megnehezíteni, az elmúlt évben a favoritként is tudta hozni a jó eredményeket.
Ha ugyanis csak a pénzt néznénk, akkor a 165.65 millió eurós kerettel csak a vert mezőnyben lennénk – az angoloknál Jude Bellingham, a franciáknál Kylian Mbappé egyaránt egymaga többet ér ennél, mindkét Real Madrid-sztárt 180 millió euróra taksálják, a manchesteri Erling Haalanddal hármas holtversenyben az élen.
A 6,36 millió eurós játékosonkénti értéknél csak öten (Georgia, Szlovénia, Szlovákia, Albánia és Románia) állnak rosszabbul, ehhez képest mindenhol jóval jobbra értékelik a nemzeti együttest a 19. helynél.
Ahol kifejezetten jól állunk, az a kapus poszt, hiszen Dibusz Dénes az elmúlt években remek játékkal segítette a Fradi mellett a válogatottat is, Gulácsi Péter pedig felépülése után új lendületet adott az RB Leipzignek, amely ezt követően veretlenül menetelt a német bajnokságban.
A védelemben ugyanakkor lehetnek kérdőjelek. Nem Willi Orbánra gondolunk, aki alapvetően a biztonságot adja, hanem az őt kiegészítő kettősre, Lang Ádám sérülés miatt nem nagyon kapott lehetőséget az idény hajrájában, Szalai Attilának a németországi szerződés pocsékul sült el, és közben bejelentkezett még ide a másodosztályban szereplő Hertha német utánpótlás-válogatott védője, Dárdai Márton is, akinél viszont az összhang kérdéses a társakkal.
A középpálya belsejében remek hír, hogy Schäfer András közel egy év kihagyás után végre ismét stabilan bevethető, valamint hogy Nagy Ádám téli klubváltásával a meccsterhelés is megjött. A két szélen a PL-ben 20 évesen bizonyító Kerkez Milost Nagy Zsolt 16 kanadai pontot szerezve szorongatja, a francia élvonalban stabilan játszó Loic Negót pedig Bolla Bendegúz 10 kanadai ponttal, itt tehát egészen jók az opciók, és belül is be tud ugrani Callum Styles vagy éppen Kleinheisler László.
A támadószekcióban Varga Barnabás 40 tétmeccsen 29 góllal és 12 gólpasszal jelezte, hogy Szalai Ádám után is megvan a válogatott kulcsembere kilences poszton, őt Ádám Martin tehermentesítheti az Eb-n, Sallai Roland 12 kanadai pontot termelt a nemzetközi kupaporondon is remeklő Freiburgban, Gazdag Dániel pedig a tengerentúli gólesőjével igyekszik minél több lehetőséget kiharcolni magának.
Nem véletlenül hagytuk ki az előző felsorolásból, mert bár a magyar válogatott erénye a csapatban rejlik, Szoboszlai Dominikre muszáj szentelni egy külön passzust.
A 23 éves futballista a salzburgi remeklés (83 tétmeccsen 26 gól és 34 gólpassz, négy bajnoki cím, három kupagyőzelem, év játékosa cím) után a lipcsei testvércsapathoz kerülve is tudta tartani a szintet (91 fellépésen 20+22, két Német Kupa), így tavaly nyáron 70 millió euróért elvitte őt a Liverpool.
Sokan tartottak tőle, hogy ez túl nagy ugrás lesz neki, ehhez képest az első hónapokban konkrétan az egyik legjobb játékossá nőtte ki magát, és bár a sérülésekkel tarkított idény végjátéka nem úgy alakult, ahogyan a kezdetek után a szurkolók remélték, 11 kanadai pontot (7+4) így is összehozott a Ligakupa-győzelemmel záruló idényben.
A válogatottban szabadon, kötetlen szerepkörben játszhat, ebben pedig lubickolt is, az Eb-selejtezőkön négy-négy gólja és gólpassza volt, ebből három-három a csoportelsőségről döntő utolsó három fellépésen. Amire jött a törökök elleni győztes gólja, majd a Koszovó elleni találata, így ebben az ötmeccses szériában nyolc kanadai pontja (5+3) volt.
A számokon túl egyértelmű vezérként viszi magával a csapatot, szereti, sőt igényli a nyomást, szívesen veszi le bárkinek a válláról a terhet, sokszor egészen a védelem tengelyébe visszalépve próbálja meg szervezni a játékot.
A keret értékét kis túlzással egyedül tornázza fel nemzetközi szintre, hiszen 75 millió eurós becsült értékénél világszinten is csak 30 futballista áll jobban, és rajta kívül a 25 játékosunk összesen alig 90 milliót adna ki. Hatalmas értéke ő a magyar futballnak, kisebb kilengések ide vagy oda, nem véletlen volt nagy az ijedség az utolsó felkészülési meccsünket követő pillanatokban.
Talán csak Szoboszlai berobbanása vetekedhet a magyar állampolgársággal is rendelkező olasz szakember munkásságával. A jelenleg a másodosztályban szenvedő Honvéddal 2017-ben 24 éves kihagyás után bajnoki címet szerzett, majd a dunaszerdahelyi bronzérem után 2018 nyarán nevezték ki a válogatott élére.
A kezdeti időszak négyvédős felállását a 2020–2021-es Nemzetek Ligája-szereplésre háromvédősre cserélte, ezzel pedig új lendületet kapott az együttes, amely mint fentebb említettünk, feljutott, majd megragadt az A ligában, és bár a vb-szerepelés nem jött össze, az Eb-re kétszer is kijutott, másodjára imponáló teljesítménnyel.
Nem véletlen, hogy sorra hozzák össze nemzetközi topcsapatokkal is a médiában, de ő időről időre hűségesküt tett a magyar válogatott mellett, amelyet immár 63 mérkőzésen irányíthatott, ami Baróti Lajos (117) és Sebes Gusztáv (69) mögött az örökranglista harmadik helyére elég, ahogyan az eddigi 332 győzelem is (Baróti 62, Sebes 50 győzelemre vezette a gárdát).
A várható kezdőcsapat: Gulácsi – Lang, Orbán, Szalai A. – Nego, Nagy Á., Schäfer, Kerkez – Sallai, Szoboszlai – Varga B.
1. forduló
2. forduló
3. forduló