Egy pezsgő, élettel teli, ám megannyi felújítástól és gigaberuházástól terhelt város benyomását keltette az itt eltöltött első 24 órában Stuttgart, a magyar labdarúgó-válogatott következő két Európa-bajnoki mérkőzésének színhelye. Kipróbáltuk a helyi tömegközlekedést, a stadion megközelíthetőségét, megnéztük a vásárlóutcát – bár vasárnap sok értelme nem volt –, és kalandoztunk a Porsche múzeumában is, amit nem csak a benzingőz megszállottjainak érdemes majd felkeresniük.
Jamal Musiala szülővárosa!
Stuttgart nem hagy sok gondolkodási időt arra, hogy miért is tekintsük jelentős futballvárosnak, a jelentős átépítés alatt álló központi pályaudvarra begördülő vonatok utasait rögvest a fent idézett mondattal fogadja.
Persze minek is a félreértés, amikor odahaza körbekérdeztem, kinek mi jut eszébe a svábok fővárosáról, három szó köszönt vissza többnyire, természetesen a sváb, no meg a Mercedes meg a Porsche. Szóval inkább az autógyártás, semmint a futball lehet a magyarok meghatározó élménye Stuttgartról. Noha a város adott egy ötszörös német bajnokot, a VfB Stuttgartot, és egy egyszeres német bajnoki ezüstérmest, a még a nyolcvanas években is meghatározó Bundesliga-együttesnek számító Stuttgarter Kickerst.
Lehetett eddig, merthogy reményeink szerint a Németország elleni június 19-ei és/vagy a Skócia elleni június 23-ai csoportmeccs majd ad elég muníciót, hogy a labdarúgás miatt is emlékezetessé váljon a város – és lehetőség szerint nem úgy, mint Marseille a franciáknál.
A vasútállomásnál tapasztalt építkezés egyébként szintén ismerős lehet sokaknak: a főpályaudvart épp a föld alá viszik le, egy nyolcvágányos, a város alatt áthaladó csomóponti állomást kialakítva belőle, a felszínen létezett korábbi 17 vágány helyét pedig felszabadítják, egy részét parkosítják, másikra pedig lakó- és irodaházakat terveznek. A projektről Stuttgart 21 néven lehet többet is olvasni az interneten, számunkra pedig azért érdekes, mert a tervek referenciapontként többször is előkerültek a budapesti városfejlesztésről és a Nyugati pályaudvar vágányainak szintén a föld alá telepítésével kapcsolatos vitákban, előadásokban.
A város tömegközlekedése még egy érdekességgel szolgál, ez pedig a Magyarországon egyáltalán nem elterjedt könnyűvasút. A rendszert leginkább a metró és a villamos szerelemgyerekeként lehetne jellemezni. Az U jelzésű szerelvények részben a föld alatt, részben a felszínen közlekednek az úttesttől teljesen elkülönülő vágányokon. Az áramot felsővezetékekről szedő kocsik mérete azonban jobban hasonlít egy villamosra, mint a vonatokéra. A rendszer 1985-ben kezdett működni – először az U3 egyik szakaszát adták át, csak később készült el az U1 –, mostanra pedig tizenöt állandó vonal van több mint 200 állomással. A hálózat keresztülszövi nemcsak Stuttgartot, de a közvetlen agglomerációt is, így kifejezetten hatékony közlekedést tesz lehetővé. Utóbbi nem pusztán reklámszöveg, saját bőrünkön is megtapasztaltuk, hogy nagyjából egy óra alatt keresztül lehet jutni velük a városon a legdélibb ponttól az egészen az északkeleti csücsökben fekvő Stuttgart Arénáig (avagy szponzornevén MHPArénáig), amely vasárnap kora este a szlovén–dán összecsapás helyszíne volt, szerdán pedig a német–magyar csörtének ad majd otthont.
A főpályaudvar környékéről az S-Bahn (ez lenne nálunk a HÉV) még jobb választás, négy-öt megállóból és bő tíz perc alatt elérhető vele a stadion. A város minden pontja az egyes zónán belül van, itt egy jegy három megállóra 1,80 euró, a normál 3,10, a napijegy elővételben 5,90, automatában vagy a járművön vásárolva 6,20, míg a hetibérlet is kijön valamivel 30 euró alatt.
Mivel Szoboszlai Dominikék két mérkőzést is itt játszanak, vélhetően a drukkerek többsége négy-öt napot is eltölt a város közvetlen közelében vagy azon belül. Kikapcsolódásként adja magát a két, már emlegetett autógyártó, a Mercedes és a Porsche múzeuma. Előbbi sétatávolságon belül található a stadionhoz képest. Mi viszont utóbbit választottuk megérkezésünk után az első célállomásnak, hogy személyes tapasztalatból is írhassunk róla. Az élmény pedig több mint kellemes. A múzeumot már messziről jól látni, az előtte álló körforgalomban három fehér Porsche ágaskodik az ég felé, mintegy 20 méter magasba törő oszlopok tetején kiállítva. Mögöttük pedig ott az igencsak futurisztikus, 2009-ben átadott épület, mintegy száz darab, a gyár szempontjából kiemelkedően fontos vagy épp az autó-motor sport világában meghatározó utcai és versenyautóval.
A belépő 12 euró egy felnőttnek, ennyit megér az élmény, főleg, hogy két-három órát simán el lehet bolyongani a kiállított kocsik között. A múzeum egy része ráadásul interaktív, akad szimulátor, ki lehet próbálni, milyen hanghatással jár együtt egy 911-es gázpedáljának padlóig nyomása, sőt még DJ-sessionöket is lehet alkotni korszakos modellek hangjaiból (pl. az ajtócsukódás, a gombok kattanása, a váltó, a belső burkolóelemek koppanása által kiadott hangok ütemének, hangerejének vegyítéséből, mixeléséből), az eredmény pedig meglepően ritmusos, mintha egy csak ütős hangszerekből álló zenekar előadását hallgatnánk.
A múzeum előtt megannyi, tesztvezetésre váró Porsche áll – ám utóbbiak kipróbálása talán már túlnő egy átlagos futballtúra költségvetésén. Nem is annyira a tesztvezetés díja miatt,
egy Caymant vagy Boxstert már 70 euróért, egy 911-est pedig 100 euróért el lehet vinni egy órára, a díjban 100 kilométer vezetéssel. ÁM a letét már ennek 10-15-szöröse is lehet,
és aláíratnak egy igen szigorú felelősségvállalást arra az esetre, ha a legkisebb sérülés is érné az autót. Beülni viszont ingyen is be lehet, csak győzze az ember kivárni a sort. Mindenesetre a múzeumtérben kipróbálható 718 Boxster GTS belterét, ülését és kormányát megtapogatva, eljátszva a gondolattal, hogy a gázpedál lenyomására tényleg történik is valami, elég hamar eluralkodik az emberen az érzés, csak-csak fel kéne adni gyorsan egy lottószelvényt, megnyerni a főnyereményt, aztán venni egy ilyet. Ha nem is a kiállított zöld színben…
A múzeumban egyébként ott van a háromszoros Le Mans-i győztes 919 Hybrid egyik eredeti, versenyt futott példánya, és a múlt több endurance-legendája, köztük a kevésbé sikeres, ám festése miatt ikonikussá vált „The Pink Pig”, az 1971-ben indított 917/20 is.
Először itt láttam a Formula–E-világbajnokság második generációs autóját élőben, és ki merem jelenteni, sokkal komolyabb járgány ez is, mint sokszor a köztudatban lecsapódik. Kinézetre, érzetre hasonlóan megnyerő, mint egy korábbi LMP-prototípus vagy csupán egy tíz-tizenkét évvel korábbi F1-es autó. Egyébként utóbbiból is akad a kollekcióban, még ha kissé korosabb is, az 1984 és 1986 között futott, Alain Prost, Niki Lauda és Keke Rosberg által is hajtott, két-két konstruktőri és egyéni világbajnoki címet szerző MP4/2 „személyében”, amelyhez anno a TAG-gel együttműködve a Porsche biztosította a motort. 1984-ben Lauda, 1985-ben Prost nyert vele – a szabálymódosítások és a gumibeszállító partner változása miatt minimálisan módosított B variánssal – vb-t. Egyébként mai napig ez az utolsó olyan F1-es McLaren, amelyből három generáció is készült, nem kellett teljesen új alapokon nyugvó autót építeni.
Távolodva a benzingőz világától és a város zsúfoltságától – az Európai Labdarúgó-szövetség hivatalos honlapjával nagy egyetértésben – szintén érdemes lehet ellátogatni a stuttgarti tv-toronyhoz. A 217 méter magas építményben 150 méteren van egy kilátóként szolgáló rész, ahonnan lényegében körpanorámát kapni a városról. Itt 10,5 euró egy felnőttnek szóló belépő, de szép idő esetén belátni szinte az egész régiót. A füldugulásra hajlamos embereknek érdemes vigyázniuk, a lift alig 36 másodperc alatt ér fel a kávézórészhez, ami tud kellemetlenséget okozni. Teát pedig ugyancsak nem éri meg rendelni – ár-érték arányában semmiképpen.
Az UEFA ugyancsak kigyűjtött néhány kellemes kikapcsolódással kecsegtető helyszínt. Ilyen az állatkert és a botanikus kert rendhagyó keveredéseként jellemezhető Wilhelma; a Stadt Palais, azaz Stuttgart városi múzeuma, amely egyébként az Eb ideje alatt ideiglenes futballtörténelmi tárlattal is várja az érdeklődőket; valamint a Grabkapelle mauzóleum.
Ha valaki pezsgésre vágyik, ott az 1,2 kilométer hosszú Königstrasse, a Váci utca helyi megfelelője, ha pedig egy kis csendre, úgy a korábbi kőbánya helyén kialakított közparkban, a Rózsák völgyében tölthet el jónéhány órát.
A városban négy fanzónát is kialakítottak, ahol közösen nézhetik a meccseket a jegyhez nem jutott drukkerek. A legkülönlegesebb talán a Marktplatznál található, amin egy műfüves kispálya is áll, ahol a szurkolók egymás ellen is bizonyíthatnak – esetleg megnyerhetnek egy, a kedvenceik által elvesztett párharcot piciben a másik csapat szurkolóival szemben.
Ami a helyi konyhát illeti, rengeteg a húsos sós sütemény, ez lényegében a sváb konyha egyik alappillére. Megannyi formában készítik, és szintén érdemes lehet kipróbálni. A helyiek egyébként büszkék a környező borvidék portékáira is, bár ezt fenntartásokkal kezelnénk. Németország nagy általánosságban véve mégis csak inkább a minőségi sörök hazája…
Az a futballhoz talán jobban is passzol.
Magyarország–Svájc 1–3 (0–2)
Köln, RheinEnergieStadion. 47 000 néző. V: Vincic (szlovén)
Magyarország: Gulácsi – Lang (Bolla, a szünetben), Orbán, Szalai A. (Dárdai M., 79.) – Fiola, Schäfer, Nagy Á. (Kleinheisler, 67.), Kerkez (Ádám, 79.) – Sallai, Szoboszlai – Varga B. Szövetségi kapitány: Marco Rossi
Svájc: Sommer – Schär, Akanji, Rodriguez – Widmer (Stergiou, 68.), Xhaka, Freuler (Sierro, 86.), Ndoye (Rieder, 86.) – Aebischer, Vargas (Embolo, 74.) – Duah (Amdouni, 68.). Szövetségi kapitány: Murat Yakin
Gólszerző: Varga B. (66.), ill. Duah (12.), Aebischer (45.), Embolo (93.)
A csoport pénteki meccsén
A csoport állása: 1. Németország 3 pont (5–1), 2. Svájc 3 (3–1), 3. Magyarország 0 (1–3), 4. Skócia 0 (1–5)
2. forduló
3. forduló
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)